Újra bebizonyosodott, kritikusokat csak akkor szeretik a stúdiók és a filmesek, ha jókat írnak róluk.
"A legrosszabb dolog a jelenlegi mozikultúrában a RottenTomatoes. Úgy vélem, ez az üzletágunk lerombolása"- mondta márciusban Brett Ratner rendező. A múmia (2017) és a Baywatch amerikai bukása nyomán pedig újabb lendületet vett a RT körüli diskurzus. A dolog egyáltalán nem újkeletű, olyannyira nem, hogy a 20th Century Fox már 2015 elkészíttetett egy tanulmányt a "A Rotten Tomatoes és a bevételek" címmel, mely azt jósolta, hogy a portál évről évre nagyobb hatással lesz a jegyeladásokra.
"Megfontolandó, hogy elvegyük az esélyt a kritikusoktól, hogy a porba döngöljenek. Bár nem jó érzés visszatartani a filmet az újságírók elől, azonban legalább a pénteki premiernapot meg tudjuk óvni" - állt a tanulmányban.
Persze egyszerű lenne azt mondani, hogy a stúdióknak azzal kéne foglalkozniuk, hogy jó filmet gyártsanak (a Warer most nem panaszkodik, amikor a Wonder Woman 93 százalékon áll a RottenTomatoes-on, míg a Universal cseppet sem lehet elégedett A múmia 17 százalékával), a helyzet nem ennyire egyszerű. Mivel az RT bináris rendszert használt (nincs skála, egy kritika vagy pozitív, vagy negatív), ezzel ellehetetleníti az árnyalt értékelést, arról nem is beszélve, hogy a kritikusok többsége középkorú fehér féri, ami filmesztétika ide vagy oda, közel sem reprezentatív a mozizók egészét tekintve.
De ahhoz sem férhet kétség, hogy ha Hollywoodban nem csak arra helyeznék a hangsúlyt, hogy egymást érjék a gigaköltségvetésű blockbusterek, és több időt hagynának a fejlesztésre (stb.), talán arra is maradna energiájuk, hogy valóban jó filmeket rakjanak össze. A RT ugyanis messze nem arról szól, hogy minden filmet ízekre szedjenek szét a kritikusok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legutóbbi 40 amerikai premierből 21 kapott összességében pozitív értékelést a portálon. (forrás: Playlist)