Hogy született az Alibi.com ?
2009 körül, ugyanabban az időben, amikor a Babysitting. Ugyanakkor jutott eszembe mindkét filmterv és elő is vezettem mindkettőt, aztán először a Babysitting kapott zöld utat. Azt követte az Elmentek otthonról, mint a Babysitting második része, de fejben tartottam az Alibi.com ötletét, mert nagyon hittem benne. Láttam a tévében egy anyagot az ilyen cégekről, amik alibiket állítanak elő. Tényleg léteznek, bármilyen őrültségnek hangzik is, ha belegondolunk. Segítenek, hogy megcsalhasd a párod, hazudhass a környezetednek: ez olyan erkölcstelen és politikailag inkorrekt... Viszont zseniális vígjátéki alapanyag. Az ilyen vállalatok tevékenysége sok területet érint, de ahhoz, hogy a törvénysértést elkerüljék, nem lehet befolyással a munkára, nem dolgoztathatnak kiskorút vagy állíthatnak ki hamis orvosi papírokat. A riportfilmben a példa egy nő esete volt, aki azt hitette el a férjével, hogy cukrásztanfolyamra jár. Míg a szeretőjével tölti az időt, az alibigyár elkészíti a süteményt, amit hazaindulás előtt magához vesz, hogy hazavigye a férjének. Mi megpróbáltunk a lehető legmesszebb menni, kitalálni egészen hihetetlen dolgokat, de a valóság maga már annyira őrült… Az ilyen oldalakon kutatva többek közt találtunk egy olyat is, hogy egy pasi azt hitette el a nagyanyjával, hogy előzetesben van.
Az Alibi.com nem hasonlít az Elmentek otthonrólhoz, ugyanakkor érezhető az Ön szellemisége, az az ízlésvilág, ami a családi vígjátékban különböző vígjátéki hagyományt és hangütést egyesít.
Egyfelől ott az iskolai romantikus komédiák világa, sok referenciával az amerikai popkultúrára, amit az Alibi.com csapata képvisel, másfelől ott a francia vaudeville világ, amit a Martin családban ismerhetünk fel.
Ez nagyon pontos összefoglalás. A film klasszikus vaudeville, amibe belecsempésztünk egy kis modernebb humort, ami kicsit őrültebb és látványosabb, ahogy ezt az Elmentek otthonrólban is láthatták. És megint itt van a generációk keveredése: az egyik oldalon a szokásos tettestársak - Tarek Boudali, Julien Arruti, Vincent Desagnat – a másikon pedig Nathalie Baye és Didier Bourdon, igazán büszkék vagyunk, hogy szerepeltek a filmben. Szeretjük az ilyen találkozásokat –ahogy ez már igaz volt a Babysitting esetében Gérard Jugnot vagy az Elmentek otthonról esetében Christian Clavier szereplésére is.
Korábban a Splendid (Csodálatos) című sorozat nagy öregjei közül válogatott, most pedig a Les Inconnus (Ismeretlenek) közül választott ki egyet.
Didier Bourdon az egyik olyan ember, aki a legjobban meg tud nevettetni. Az Inconnus csapattal alkotott szkeccsei nem öregszenek. Akartunk dolgozni vele már korábban is, csak soha nem jött össze. Didier ki is éghetett volna, olyan régen csinálja ezt, de nem, még mindig nevettetni akar, egyszerűen szereti. És mindehhez elképesztően kedves és egyszerű ember. Imádom az urat, mint színészt, és mint embert. Azt gondolom, hogy iszonyú mulatságos a filmben. Megvan benne az a tehetség, ami a legnagyobbakban, hogy jobbá tudja tenni a megírt szöveget, forgatókönyvet, a figuráját: minden még mulatságosabb lesz tőle. Csak egy megfelelő grimaszon, egy jól elhelyezett szón múlik. Az első mondata az első forgatási napján az volt „Ez nem igaz!” Hát, az egész stábot meg tudta nevettetni ezzel az egy mondattal. Remélem, még sok filmet forgathatok vele.
Meglepőbb, hogy a feleségét Nathalie Baye játssza.
Hogy őszinte legyek, a producerek ötlete volt, amit később én is nagyszerűnek tartottam. Azt mondták: „az anya szerepére jó lenne valaki olyan, akin nincs feltétlenül rajta a „vígjáték” címke. A figura csak még viccesebb lesz ettől.” És elhangzott Nathalie Baye neve. Nem ismertem személyesen és ő nem látta a korábbi filmjeimet. Amikor találkoztunk, egészen meg voltam ijedve. De nagyon jól megértettük egymást. Még egy jó találkozás! Nathalie is nagy mókamester. Rajta van ez a művészfilmes image, de elmondta, hogy régen vígjátékokba is hívták. Szereti jól érezni magát és szeret hülyéskedni.
Mme Martin figurája egy elég hagyományos értékrendet képviselő asszony, aki aztán a legteljesebb mértékben elengedi magát.
Féltem, hogy Nathalie majd nem akar megcsinálni bizonyos jeleneteket. De belevetette magát a dologba. Semmire nem mondott nemet. Megcsinált egy forró szexjelenetet, egy másikat, ahol egy golfkocsival kell zuhanni, és bevállalt egy booty-shake-et is. Kicsit félt a tánctól, de aztán magabiztosabb lett és a filmben egyszerűen csodálatos.
Együtt érzünk a figurával, mert az első perctől benne van a játékban.
A lányukat játszó Élodie Fontannak volt egy kis szerepe az Elmentek otthonrólban.
Greg, aki én játszom, első pillantásra beleszeret. És a legnagyobb rizikót azzal vállaltam, hogy Élodie-t választottam a szerepre… Mivel jól ismerjük egymást, az ő személyisége inspirálta a figura megírását. Sokkal rámenősebb, rock’n’rollosabb és nagyszájúbb, mint ahogy az a TF1-en játszott Clem című sorozatban lévő figurájában, vagy a korábbi filmjeiben látszott.
Beszéljünk az újonnan érkezettekről a ’bandában’: Nawell Madani berobbant Cynthia szerepében: egy lotyóságba hajló pszeudo-r’n’b-énekes. Medi Sadoun pedig őrületes az agresszív roma férfi szerepében.
Nagyon büszkék vagyunk, hogy Nawell dolgozott velünk. Ráadásul ez az első filmje. 2010 óta ismerem, együtt lettünk volna egy rövidfilm-sorozatban, ami végül sosem készült el. Aztán láttam, hogyan robbant be a színpadra. Nagyon boldog vagyok, hogy újra találkoztunk az után, hogy mindkettőnknek sokat alakult közben az élete. Egy egészen őrült energiát hoz a figurába. Nála is, mint Didier-nél, az ember tudja, hogy ha odaadja a szöveget, még erősebben, még viccesebben fogja viszontlátni, mint ahogy a papíron van. Medi Sadounnal pedig barátság volt első látásra. Élodie-n keresztül ismertem meg, aki együtt játszott vele a Bazi nagy francia lagzikban. Az egyik legkedvesebb ember a világon. A figurája a Blöff Lopez és Brad Pitt karaktereinek ötvözete. Egy nagyon színes figura, ami nagyon jól áll neki. Minden egyes alkalommal, amikor a karakter visszatér a filmben, egy egészen új világot hoz magával.
Erről jut eszembe, a film eleje egy valóságos kameo-meglepetés-tüzijáték.
Igen, őrület, nem? És az egész tök természetesen alakult. Kad Meradot a Festival de l’Alpe d’Huez zsűrijében ismertem meg tavaly. Én tag voltam, ő volt az elnök és nagyon jól megértettük egymást. Megcsörgettem és azonnal igent mondott.
JoeyStarr, vele már találkoztunk egyszer-kétszer. Nem hittem, hogy vállalni fogja. Sok öniróniára volt szüksége, mert olyan területre vittük, ami nem olyan egyértelmű számára. Először fel sem kértük, mert azt gondoltuk, hogy nemet fog mondani. Megkerestünk színészeket, akik nem rapperek, nem celebek; mind nemet mondtak. Meriem, a casting director jött elő megint Joeystarr nevével. És óriási meglepetésre elvállalta!
Nem azért vállalta, mert barátok vagyunk, hanem mert tetszett az ajánlat. Nem is remélhettünk nála jobbat. Ami Michele Laroque-t illeti, egy kicsit ismertük egymást, találkoztunk már néhány vacsorán. Nagyon csöpögős, ha ezt mondom, de imádom őt.
Mind látták a Babysitting filmeket, ez is segített.
Ott volt még Norman, La Fouine…
…és François Hollande! Nem próbálták megszerezni az igazit?
Nem. Ha 2017 májusa után forgatunk, talán próbálkozhattunk volna.
Ellentétben az Elmentek otthonróllal, ahol a talált film koncepcióját használták, az Alibi.com tele van díszlettel, figurákkal, mindenfajta geggel. Ez felszabadítóan hatott?
Igaz, hogy éltünk a lehetőségeinkkel. 70 különböző díszlet szerepel a filmben! Megpróbáltunk egy gazdag vígjátékot csinálni, ami tele van geggel, kaszkadőr-mutatvánnyal, meglepetéssel. És sokat ki is vágtunk: az első összevágott anyag két óra hat perc volt. Jó sok bónusztrack lesz a DVD-n.
Hármasban írták a forgatókönyvet hűséges társával Julien Arrutival…
És Pierre Dudan-nel, aki sokat segített az Elmentek otthonról munkálataiban. Tíz éve ismerjük egymást. Tareket (Boudali) lefoglalta az En famille (Családban marad) sorozat és épp írta az első filmjének forgatókönyvét. Mariage blanc pour tous (Menj hozzá a haveromhoz). Le kellett mondanunk a segítségéről.
Ez az első film, amit egyedül rendez. Ez milyen nehézségekkel járt?
Én voltam a főszereplője az első két filmemnek, akit Nicolas Benamou-val együtt rendeztünk. Ez az első munkám egyedül, de a korábbi csapat nagy része ott volt körülöttem, közülük is legfontosabb David Diane, aki a korábbi filmek első asszisztense volt. Jól ismerjük egymást, sok minden automatikusan működik. Az autós kaszkadőr jeleneteket David Julienne irányította, aki már dolgozott velem, tehát minden nagyon jól elő volt készítve és mindenki képben volt. A nehézségek nem feltétlenül ott jelentkeztek, ahol az ember várta. Tudni kell, például, hogy egy zebrával forgatni nem túl egyszerű. A természetben a zebra zsákmányállat, így ösztönösen nagyon bizalmatlan. A testvérem, Pierre, aki a werkfilmet forgatta, tudna erről mesélni: kapott egy jó nagy rúgást és jól lerepült a kameráról a mikrofon.
Az Alibi.com irodája egy geek álom.
Mi mind nagy kamaszok maradtunk, és ezt elég jól mutatja ez az iroda. Greg, akit én játszom, rajong a nyolcvanas évekért, úgyhogy van erre sok utalás: egy flippergép, a Vissza a jövőbe plakátja, stb. Én 1980-ban születtem, és ott ragadtam abban az időszakban. Nem nézek riportfilmeket abból az időből, mert nosztalgiám lesz. Ha Jean-Luc Lahaye „Femme” című dala megszólal, nekem végem. Meggyőződésem, hogy ebből az időből származnak a legjobb dalok. A Top Gun zenéje, vagy Bonnie Tyler… ezeket imádom.
És mi a helyzet Jean-Claude Van Damme-mal?
A gyerekkorom: Van Damme, Schwarzenegger és Stallone. Az Alibi.com tele van referenciákkal, amik ezt a filmtörténeti időszakot idézik meg. Greg, az én figurám, Van Damme rajongó. Idegesíti, hogy még sosem tudta megcsinálni imádott színészének híres fordulásból rúgását a Véres játékból. Én három edzést dolgoztam végig egy kaszkadőrrel, hogy meg tudjam csinálni. Oké, kicsit rásegítettünk a vágással és a lassítással, de azért elég büszke vagyok rá.
Bizonyos elemek visszatérnek minden filmjében. Először is, mindig van valami gubanc az apóssal-anyóssal.
Ez igaz! Julien (Arruti) mondta: „az emberek azt fogják gondolni, hogy valami bajod van anyósodékkal!”. Nem így van, ez egyszerűen csak jó vígjáték alapanyag. Miközben írtuk az Alibi.com forgatókönyvét, felmerült a kérdés, hogy mi lenne a legkínosabb helyzet egy pasinak, aki egy hazugságot áruba bocsájtó vállalkozást vezet. Arra jutottunk, hogy az, ha kiderül, hogy az apósjelölt is a kliensek között van. Így itt inkább a vígjátéki mechanizmusokról van szó és nem életből ellesett helyzetekről. Szerencsére!
Az állatos gegeket is nagyon szereti.
Azt hiszem az tudat alatt jött azokból a filmekből, amiket szeretek: Keresd a nőt, Derült égből Polly. Az állatok elképesztő humor forrásai. De soha nem volt háziállatom. Tehát ez sem életrajzi dolog… bár arcon harapott egy kutya gyerekkoromban.
Megint látjuk, mennyire elfogultan kedveli a kissé alpári beszédű csajokat, mint Charlotte Gabris volt az Elmentek otthonrólban.
Hát igen. Alapvetően Cynthia figurája nem is annyira szókimondó. Semmi egy átlagos valóságshow-szereplőhöz képest. Nawell persze elvitte őt a maga által teremtett irányba, és ez jól is működik így. Amikor odaveti nekem, hogy „bocs, de nekem van egy karrierem”, és elhúz a lakókocsival és otthagy a roma csapat közepén, az tiszta impró volt.
Ki volt az ihlető forrás?
Vannak olyan művészek, mint pl. Cindy Sander vagy Afida Turner, akik maguk nem veszik észre, hogy a dalaik megérdemlik, hogy többet dolgozzanak rajtuk.
Visszanézve hogy látja az eddigi pályáját a Canal+ tévécsatornán vetített Bande a Fifi (Fifi bandája) sorozattól az Alibi.comig?
Hihetetlen! Ha visszaemlékszem, hogy négy évvel ezelőtt senki nem akarta támogatni az első Babysitting filmet! El kellett adnom a kocsimat, mert elfogyott minden pénzem. És ma ott találom magam a stúdióban és Nathalie Baye-t és Didier Bourdont rendezem. Aközött, hogy eljöttünk a Canal+-től 2007-ben, majd bemutattuk a Babysittinget 2013-ban, kis színházi előadásokat csináltunk, kis szerepeket, de minket a mozi érdekelt. Megpróbáltuk eladni a Babysitting ötletét, de senkinek nem kellett. Még az is felmerült bennem, hogy hagyom az egészet a fenébe. Emberileg még jobban összekovácsolt minket mindaz, amin keresztül mentünk, a jó és rossz pillanatok egyaránt. Tarek, Julien és én soha nem vesztünk össze. És ez egyáltalán nem evidens egy olyan helyzetben, hogy bár az életben barátok vagyunk, de ha elkezdünk együtt dolgozni, előjönnek pénzügyi kérdések, vagy az ismertség kérdése. Ez a mesterség olyan, hogy az ember soha nem tudja meddig tart, ezért megpróbálja kihozni belőle a legtöbbet. És a legfontosabb, hogy megpróbáltunk nem csalódást okozni, továbbra is a legjobbra törekedni. És tényleg azt hiszem, hogy az emberek nem fognak csalódni az Alibi.comban. Akinek tetszett az Elmentek otthonról, az nem fogja azt érezni, hogy becsapták és aki nem volt tőle elragadtatva, talán értékeli azt, hogy végre kicsit érettebb téma felé fordultunk, mint például a kapcsolat két különböző életfázisban lévő ember között. Mindenki arról ábrándozik, hogy a barátaival dolgozhasson. Nekünk megadatott ez a lehetőség, úgyhogy megpróbáljuk olyan sokáig nyújtani, amíg csak lehet.
PHILIPPE LACHEAU greg
JULIEN ARRUTI augustin
TAREK BOUDALI mehdi
Mutassák be az Alibi.com vállalkozást, ahol az Önök által játszott szereplők dolgoznak.
Tarek Boudali: Hadd beszéljen a főnök.
Philippe Lacheau: Az Alibi.com a klienseinek abban segít, hogy hazudjanak a környezetüknek. Betonbiztos alibit találunk, hogy ha el akar titkolni egy félrelépést, vagy indokot arra, hogy megússzon egy unalmas vacsorát anyóspajtásékkal, vagy ha még épp tanul, egy karót valamiből.
Nyúltak már a valóságban ilyen eszközökhöz?
Julien Arruti : Nem, mert én egyedül is jól tudok hazudni …
P.L. : A feleséged hogy fog örülni, ha ezt megtudja... Viszont, valószínűleg már mind voltunk elszenvedő alanyai az ilyen bánásmódnak, ha azt vesszük alapul, hogy az érintett ember nem tud róla.
J.A. : Ez igaz, az én feleségem mostanában elég sokat utazik Ázsiába.
T.B. : És a gyerekeidnek is milyen mandulaszeme van, fura!
Mi az egyes karakterek feladata a cégen belül?
J.A. : Én játszom Augustint, Greg legjobb barátját. Greg a főnök, és Philippe játssza.
P.L. : Szerintem Augustin szeretné kisajátítani Greget.
J.A. : Én is imádom a szuperhősöket, nagyon introvertált személyiség vagyok, szűz és egy rendes kocka/geek. Tökéletesen összerakott figura. A figura szabálykövető és kocka részében sok inspirációt kaptam Pierre Lacheau-t, Philippe öccsét figyelve, aki a werkfilmet forgatta.
T.B. : Én játszom Mehdit, az új fiút. Mindenképp fel akarom magam vetetni a céghez, nagyon odafigyelek magamra, és vagyok a tökéletes pasi… ez a látszat. Mivel erősen nyalni kezdek a főnöknek, Augustin ezt rossz néven veszi és kialakul egy versenyhelyzet köztünk.
P.L. : A „nyalás” tekintetében a harmadik író, Pierre Dudan volt az inspiráció.
Tehát valójában az Alibi alkalmazottak kapcsolatrendszerét a maguk írás közbeni viszonyrendszere ihlette?
P.L. : Közel jár az igazsághoz. Az Alibi egy geek álom. Már az is, hogy a munka történetek folyamatos kitalálásáról szól…
J.A. : … Sok dolgot kitaláltunk, amit nem tudtunk felhasználni, mert túl hosszú lett volna a film. Például: hogyan lehet megúszni a kedd reggeli költöztetést, amikor a legjobb haverod előző este hív el segíteni, és amikor odaérsz, csak a haver van ott a nyüzüge kis barátnőjével?
Az irodáról nem is beszélve: flippergép, csocsó, a Vissza a jövőbe DeLoreanjának posztere a falon…
J.A. : Ez mind a nyolcvanas éves iránt rajongó Greg figurájához köthető. Fifi (a rendező beceneve) rajong ezért a korszakért, főleg a sz@r zenéért …
P.L. : És minden, ami szarul néz ki, az Julien ötlete. A filmben hozza az elkényeztetett/jófiús srác kinézetet, de tudni kell, hogy ez elég közel van ahhoz, ahogy az életben is öltözik.
T.B. : Egyik reggel ingben érkezett a forgatásra, és az öltöztető megkérdezte tőle: „Te már felvetted a jelmezt?”
És kinek a mániája Jean-Claude Van Damme fordulásból rúgása a Véres játékokból?
J.A. : Mind rajongók vagyunk. De azt fontos elmondani, hogy Philippe e miatt a jelenet miatt nem is tudom hány óra edzésen vett részt, hogy végül azt láthassuk, ami a filmben szerepel.
Tarek és Julien, volt még valami fizikai kihívás, amit érdemes megemlíteni?
T.B. : Igen, akkor volt, amikor elalszom... Iszonyúan fáztam éjjel a felfújható matracon. Ráadásul a drón, amire a kamerát szerelték, még kavarta is a szelet felettem. Annyira remegtem, hogy attól féltem, meglátszik a felvételen.
J.A. : Én pedig csókolózom egy nagyival. Ez elég kényes dolog, nem akartunk tiszteletlenek lenni. Mert ugye, ha én nem feltétlenül akarok egy nyolcvanéves hölggyel ölelkezni, hát ő sem biztos, hogy vágyik arra, hogy velem smacizzon.
Ráadásul nem voltam ott a castingon. Naponta megkértem Philippe-et, hogy mutasson egy fényképet legalább. De csak annyit mondott: „Meglátod, nagyon szép nő… csak 84 éves.”
A többi utalás közt felfedezhetünk egy nagyon ügyes Star Wars allúziót: fénykard küzdelem egy lakókocsiban. A szúnyogriasztó készülék ad ki fénykard hangokat.
P.L. : Erős kétségeink voltak afelől, hogy működik-e ez a jelenet. Egy éven keresztül – a forgatástól a vágásig – hangeffektek nélkül létezett a jelenet. Tényleg nem voltunk biztosak benne, hogy működni fog. Jo Prestivával, volt thai boksz világbajnokkal verekszem. Ő nagyon szeret verekedni, én meg egyáltalán nem. Gyakoroltunk, pontos koreográfiát kellett követnünk. Azaz kellett volna. Egy ponton kicsit elvetette a sulykot és fejbevágott a neonnal. Nagyon fájt…
A gondolkodásukat milyen művek befolyásolták?
P.L. : A Les Inconnus, les Nuls, le Splendid, a Farrelly testvérek és Francis Veber filmjei. Ahogy Veber, mi is szeretjük az egy alapötletre épülő (concept) filmeket.
T.B. : És imádjuk a sorozatokat, a mangát és a videojátékokat. Erre is több utalás van a filmben.
A film humora, miközben gimis humor, van benne valami nagyon családias. Ez természetesen alakult így?
P.L. : Afelé megyünk, ami minket is szórakoztat. Ha ez nagyon kigondolt volna, nem is működne. Azt csináljuk, ami szerintünk vicces, és reméljük, hogy sokaknak tetszik még rajtunk kívül. Ha túl sokat gondolkodnánk azon, hogy vajon mindenkinek tetszik-e, amit csinálunk, sosem forgattuk volna le a szivaros jelenetet vagy ahogy a táncosnő a fenekével vág pofán a Babysittingben, vagy az ejtőernyős jelenetet az Elmentek otthonrólban. Pedig állandóan ezekkel jeleneteket említik az emberek.
J.A. : Épp ellenkezőleg, a hányós jelenet szerintünk egyáltalán nem volt vicces.
Emlékeznek még a napra, amikor találkoztak?
P.L. : Julien és én egy házban laktunk és egy általános iskolába jártunk Celle-Saint-Cloudban. Amikor az iskolabusz értünk jött, Julien, mivel két évvel idősebb nálam, hátul volt a nagyokkal, de miután többször bukott, a végére egymás mellé kerültünk. A barátságunk aznap született, amikor macskásat játszottunk, és úgy összeütöttük a fejünket, hogy Julien agyrázkódással kórházba került. Gimis voltam, amikor a szüleim vettek nekem egy videokamerát. Horrorfilm-, sci-fi és háborúsfilm-paródiákat írtunk, amiket hétvégeken le is forgattunk a haverokkal. A mi nappalinkat alakítottuk át űrhajóbelsővé alufóliával, síruhában voltunk asztronauták… már akkor is voltak állatos gegek, van olyan is, amit később beletettünk a ’komoly’ filmekbe is. Igazából ugyanazt folytatjuk, de már komoly kamerával, és nagyszerű színészekkel… és nagyobb nyilvánosság előtt.
T.B. : Én később ismertem meg Julient, egy tanfolyamon.
P.L. : Juju állandóan egy iszonyú vicces pasiról beszélt nekem. Én addigra már elkezdtem csinálni pár dolgot a Fun TV-nek. Egy kínai étteremben találkoztunk és rögtön egymásra kattantunk. Tarek először statisztált a szkeccsekben. Az első alkalom, hogy mondata is volt, a Karl Zéro által vezetett „Vrai Journal” (Igaz híradó)-ba befogadott „La Cave a l’info” ban volt. Izzadt, pánikolt: hihetetlennek tűnt, hogy karriert csinálhat.
T.B. : A mai napig emlékszem a mondatra: « Hé, mondd, te most itt vicceskedsz, mi?
Aztán a Babysittingnek lett 2,3 millió nézője, az Elmentek otthonrólt meg 3,2 millióan nézték meg a mozikban.
P.L. : A Babysitting egy napon jött ki a Bazi nagy francia lagzikkal, az Elmentek otthonról pedig pár nappal a Star Wars: Az ébredő erő után. Mindkét esetben állandóan az orrunk előtt volt egy olyan film plakátja, amit legalább 10 millióan meg fognak nézni. Talán emiatt mennek jól a filmjeink: megcsípjük azokat, akik nem fértek be a szomszéd terembe…
Filmről filmre építik tovább a jellemző figurákat. Philippe a szerencsétlen szerelmes.
P.L. : De a Babysittinggel ellentétben, ahol én voltam az áldozat, itt az én figurám a vezér, ő a hazudozás királya. És nem a barátai miatt keveredik galibába, hanem saját maga miatt.
Tarek a dilettáns szélhámos, Julien pedig a hülye geek/kockafejű.
J.A. : Az én figurám ebben a filmben nem is olyan hülye. Egy szabálykövető fiú, egy igazi kockafej, akinek csak egy barátja van.
T.B. : De azért egy kicsit egyszerű a srác: mikor el kell vágnia egy vezetéket, kimegy a villany az egész városban!
Milyen volt együtt dolgozni Nathalie Baye-al és Didier Bourdon-nal?
T.B. : Nekem csak egy jelenetem volt velük, de arra elég volt, hogy jó benyomást szerezzek róluk. Két filmes nagyvad. Bourdon egyike azoknak, akik miatt filmezni akartam, úgyhogy olyan voltam vele szemben, mint egy kisgyerek. Ez volt az első alkalom, hogy igazán stresszeltem életemben – pedig két mondatom volt vele. De azt a két mondatot folyamatosan gyakoroltam. A első megszólalás Nathalie Baye-é volt a jelenetben, aki kicsit belebakizott; ez aztán teljesen megnyugtatott engem.
J.A. : Bourdon mindig vicces. Ez elég magasra teszi a lécet, venni kell a lapot. Nekem volt pár olyan szó a szövegemben, amivel gondom volt, mert a beszédhibám miatt nem olyan könnyű kimondanom: week-end, XL Airways… Kezdetben úgy volt, hogy Air France lesz, ami sokkal könnyebb lett volna.
P.L. : Most már biztos megértik, hogy miért ezekkel a fickókkal csinálok filmet: jobban látszanak az én erényeim.
ÉLODIE FONTAN flo martin
Kicsoda Flo Martin, akit Ön játszik?
Flo egy fiatal jogász, ragyogó és mulatságos. Ezt ellensúlyozza, hogy eléggé ragaszkodik bizonyos elvekhez, nem támogatja a hazugságot és semmit nem bocsát meg. Aztán beleszeret Gregbe, az Alibi.com vezetőjébe, akinek szakmája a hazugság.
Utánanézett a hasonló oldalaknak?
Nem igazán, mert az én figurám nem is nagyon tud a létezésükről. De sokat beszéltünk róla a fiúkkal. Az nagy segítség, hogy jól ismerem Philippe-et és a forgatókönyvíró csapatot. Azt is kiderítették, hogy léteznek olyan applikációk, amivel az ember megváltoztathatja a környezete hangzását a telefonban. Hogy elhitesse például, hogy a reptéren, focimeccsen vagy egy síró gyerek mellett van.
Nathalie Baye és Didier Bourdon játsszák a szüleit. Ilyen színészekkel együtt dolgozni segít az embernek, vagy csak fokozza a nyomást?
Ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok. Első filmes szüleim Gérard Depardieu és Michele Laroque voltak kilenc éves koromban a Mi a hézag, tanár úr? című filmben. Aztán a Bazi nagy francia lagzikban Christian Clavier és Chantal Lauby. Mindig csodás szülőket ’öröklök’. Az elején, ezt ki kell mondani, persze plusz teher, mert hihetetlen színészekkel vagy együtt és meg akarsz felelni nekik, nem akarod, hogy csalódjanak benned. Az Alibi.com forgatásán ez a nyomás gyorsan elmúlt, mert Didier Bourdon és Nathalie Baye elképesztően nagyvonalú és jóindulatú emberek. Nagyon hamar megkönnyebbültem és jól éreztem magam mellettük, lányukként is. Ráadásul Nathalie egy anyatigris.
Látni, ahogy dolgoznak, kiváltságos állapot, álmodni sem lehetne jobbat. Annyira pontosan ismerik a vígjáték működését. Még a forgatás előtt, a próbákon is, bármilyen mondat hagyja el Didier száját, az biztos, hogy vicces lesz. És persze az embere megpróbálhatja leutánozni, de sosem lesz olyan, mert azt ő mondta ki. Benne van az egész pályája. Abban a jelenetben, amikor Nathalie azt mondja Philippe Duquesne-ek, hogy a férje nem lesz ott a házassági évfordulójukon, Didier beimprovizált egy mondatot: „A munka, a munka!”, amitől a térdünket csapkodtuk a nevetéstől.
Az az érzésem, hogy Nathalie és Didier, ahogy korábban Christian Clavier és Chantal Lauby is, élvezték, hogy a fiatalabb színészgenerációval játszhatnak együtt. Így át tudják adni a stafétát. Nagyon várom, hogy megtudjam, kik játsszák a szüleimet a következő filmben!
Hogy ismerte meg Philippe Lacheau-t és a csapatot?
2014. április 16-a. Aznap jött ki a Bazi nagy francia lagzik és a Babysitting. Itt kapcsolódott össze az életünk. Nagyon sokszor összetalálkoztunk miközben ország szerte a filmeket promóztuk. És megkedveltük egymást. Aztán fél évvel később felvették velem a kapcsolatot, hogy adnának egy szerepet az Elmentek otthonrólban. El sem tudja képzelni milyen jó ebben a csapatban. A legjobb barátaim lettek.
Mi segített Flo figurájának felépítésében?
Részben az, hogy ennyire egyenes. És, hogy ilyen erős benne a versenyszellem, ebben teljesen magamra ismerek. Utálom ezt az oldalam. Még ha azt ki is kell jelentenem, hogy sosem utánoztam még szarvast alsóneműben éjjel az erdőben. Philippe, aki nagyon jól ismer, ezt nem az én személységemből vette. A forgatáson pedig állandóan azt mondta: csak add magad.
Még csak négy mozifilmet forgatott, de azok össznézettsége közel 18 millió. Ez átlagban közelíti az 5 millió néző/filmet. Élodie Fontan jobb, mint Louis de Funes!?
(nevet) Ez őrület! Nagyon nagy szerencsém volt. Remélem ez az Alibi.com-ra is igaz lesz. Ez a film nagyon más, mint az Elmentek otthonról. A komikum benne van, az akciójelenetek is, de az egész romantikusabb. Szép, megindító jelenetek is vannak benne Flo és Greg, és Nathalie és Didier házaspárja között. Ami az ötmilliós nézettséget illeti, majd megemlítem a következő producernek, akivel megbeszélésem lesz…
NATHALIE BAYE mme martin
DIDIER BOURDON m. martin
Önök játsszák Monsieur és Madame Martint. Kik ők?
Didier Bourdon : A nevük jól összefoglalja a lényeget. A Martin szülők archetípusok, a világ összes férje és felesége. Ez a szép és ez ereje Philippe és a csapat munkáinak: mind magunkra ismerünk bennük. M. Martinnak, akit én játszom, szüksége lesz egy alibire, hogy megcsalhassa a feleségét, ezért bejelentkezik az Alibi.com-nál. Ő így fogalmazza meg magának: nem én csinálom, hanem az internet. Nem azért akarja megcsalni a feleségét, mert egy szörnyeteg, vagy el akarna válni, de a kapcsolatuk rutinná vált. Azt mondja magának, egy kicsit félrelépek, aztán majd szépen elfelejtjük. Persze nem megy minden ilyen simán, ahogy elgondolta. Ezen felül ott van az összes őrültség, amit az Alibi.com srácai kitaláltak.
A vígjáték örve alatt sokkal többet el lehet juttatni az emberekhez, mint az olyan filmekkel, amiket az emberek komolyan vesznek. Az Alibi.com sok mindent elmond a képmutatásról, arról, hogy ma a társadalom látszatokra épül, és hogy szükségünk van rá, hogy újra felfedezzük a társ fontosságát. Ez olyan téma, amit én magam is érintettem a Hét év házasság (Sept ans de mariage) című filmemben. Amúgy ugyanabban a házban forgattuk a két filmet.
Nathalie, az Ön figurája egy zsörtölődő feleség, de belül elég nyugis, ez derül ki a film folyamán. Nem is olyan könnyű átverni.
N.B. : Egy kicsit belealudt a dologba. Ezt megértem. Amikor ott vagyunk a nyugdíj után, előfordul, hogy az ember elunja magát, elveszti az önbizalmát. A film elején feleslegesnek érzi magát, és ez elég megható. Philippe és az írótársai szeretik a figuráikat. És ez nem mellékes dolog. Mert hozzájuk kell kötődnünk, hogy működjön a film humora.
D.B. : Ettől lesz populáris, a szó jó értelmében. Sok szép emberi dolog történik, ezért nem ábrándulunk ki a szereplőkből. Pedig az én figurám elég szörnyű helyzetekben találja magát a sok kis hazugság eredményeképp. Ami a feleségét illeti, hát egy kicsit vak.
N.B. : Philippe Léotard, akivel megosztottam az életem, ő mondta ezt a szép mondatot: „Az ember szerethet valakit örökké, de nem szeretheti minden pillanatban.”
Nathalie, meglepte, hogy Philippe Lacheau megkereste ezzel a szereppel?
N.B. : Nem, mert időről-időre vígjátékokat is fogatok. A pályám elején talán nem is forgattam mást, csak azt. És főleg azért örültem nagyon, mert ritka, hogy az ember hangosan nevet egy forgatókönyvön. Azóta is kaptam már három vagy négy könyvet, de egyiken sem mosolyodtam el. Tudtam, hogy léteznek ilyen vállalkozások, mint az Alibi.com, de milyen zseniális ötlet ezt egy film alaphelyzetévé tenni! Ebben van történet, van tétje, a figurák nem hamisak, mindenkihez, minden generációhoz szól. Még nem láttam az Babysitting filmeket/Elmentek otthonrólt, amikor megkerestek a szereppel; azonnal megnéztem, és láttam, hogy Philippe milyen tehetséges. Képes megteremteni egy világot.
Nem volt fenntartása bármelyik jelenet szövege miatt, vagy amiatt, amit a figura tesz?
N.B. : Egyáltalán nem. Nem vagyok ijedős.
És Önnek, Didier ?
D.B. : Philippe és az én történetem elég vicces. Benne kellett volna lennem a Babysittingben, de nem jött össze Trois Freres: le retour (A három testvér visszatér) forgatása miatt. Aztán az Elmentek otthonról forgatása esett egybe a Nagytudásúak 2 forgatásával. Ez az egész nagyon elszomorított. Amikor Philippe felhívott, hogy felajánlja az Alibi.com-ban a szerepét, attól féltem, hogy nem lesz olyan jó anyag, mint az eddigiek. Elolvastam a forgatókönyvet, és… boldogság! Nagyon szeretem, amit csinálnak, már a Canal+-ön menő « La Bande a Fifi » sorozat óta. Az Alibi.comban viszontláttam mindazt, ami jellemző rájuk, plusz még egy feydeau-i dimenziót is, amit imádok.
Ez a film nagyon bőkezűen bánik a különböző tonalitásokkal, van benne vaudeville-tól a burleszkig minden. Könnyű ezt játszani?
N.B. : Ha egy forgatókönyv jól van felépítve, jól van megírva, akkor elég, ha az ember őszintén eljátssza.
D.B. : A ritmus a lényeg. Ez olyan, mint a zene. Pont emiatt említettem Feydeau-t és Labiche-t. papíron minden gyorsan történik. Az ilyen humorban az embernek villámgyorsnak kell lennie, össze kell fogni a dolgokat, 30 másodperc alatt kell megcsinálni azt, ami elméletben lehetne 45 is.
És ez nem kevés munka. Igen, őszintén kell játszani, de ritmusban is kell maradni. Milliméteres pontossággal. Egy pillanattal több vagy kevesebb, és már nem úgy működik a dolog. A fürdőszobai csókjelenet, ha csak egy kicsit túl lassú, már érezzük, hogy mi lesz a csattanó és vége az egésznek.
Erről a jelenetről jut eszembe. Nathalie, nem volt dublőre az ejtőernyős jelenetben?
N.B. : Nem. És pályám egyik legnagyobb őrült nevetését köszönhetem a jelenetnek: a kaszkadőr, aki Didier dublőre volt, annyit mocorgott, hogy leesett a nadrágja!
Nem ez volt az egetlen akciójelenete.
D.B. : Az őrült nagy zuhanások Philippe és bandája világának alapvetése. De néha bonyolult leforgatni, amit elképzelnek. Amikor a golfkocsival kellett zuhanni, az elején eléggé féltem, de olyan jól elő volt készítve az egész! Philippe amatőr ejtőernyős, és tudja, hogy ez a terület jó előkészítést igényel. Nem jársz jól, ha lent felejted az ejtőernyőt…
Nathalie, maga még egy booty-shake-el is megörvendezteti a közönséget.
N.B. : Egy hip-hop koreográfussal dolgoztam együtt. David Llari a neve, zseniális pasi. De nem sokra mentünk vele: Saint-Paul-de-Vence egyik szép kis terén kellett volna forgatnunk, de túlságosan csúszott a kő, úgyhogy végül egy földes területen vettük föl. Esélyem nem volt megmutatni, amit gyakoroltunk. Egy kicsit billegettem magam minden irányban, és ez végül elég volt.
Volt olyan mondat, amit különös öröm volt kimondani?
N.B. : „Cirógasd meg a vizililiomom!” Amúgy nagyon büszke voltam magamra, hogy nem röhögtem el magam játék közben.
D.B. : Én leginkább a cinkos pillantásokra emlékszem Nathalie és köztem. Ezek nagyon meghatottak.
Nem az első alkalom, hogy együtt forgatnak.
D.B. : Ez így van. 22 éve találkoztunk a nemrég elhunyt szegény François Dupeyron La Machine című filmjének forgatásán.
N.B. : Az a forgatás sokkal kevésbé volt szórakoztató, mint ez.
D.B. : Mert túl kevés közös jelenetünk volt. De itt most kárpótoltuk magunkat.
Didier, Philippe és bandája szellemiségében felismeri azt, ami magát mozgatta a Les Inconnus idején?
D.B. : Mindegy, hogy milyen műfajú filmről beszélünk, az együttműködés szelleme a legfontosabb. Például Jacques Fieschi filmjei azért jobbak a sokévi átlagnál, mert nála a közös munka, ami a munkamódszere alapja volt, egybeforrasztja a művet. A Les Inconnus arról szól, hogy hogy lehetnénk jobbak. És azt hiszem, Philippe is megtalálta a saját csapatát. Ez nagyon fontos.
N.B. : Nekem is annyira tetszik ez a gondolat, hogy a gyerekkori barátaival forgatja a filmjeit. Ettől van a munkamódszerükben valami családias. Tökéletes profizmusról adnak tanúbizonyságot, miközben meg tudják tartani a „banda-érzés” melegségét és ezt nagyon jó látni.
Milyen rendező Philippe?
N.B. : Pontosan tudja, hogy mit akar. És ha nem kapja meg, akkor segít, hogy eljussunk oda. Erős munkafegyelem és komolyság jellemzi, de mindez szerénységgel párosul. Mondhatná azt is: „Tessék, a filmjeim milliós nézettséget hoztak, már nem kell bizonyítanom!”, de épp ellenkezőleg viselkedik. És, hogy nagyon őszinte legyek, az ritka manapság a szakmában. Őrület. Vannak nagyon tehetséges emberek, de csak ülnek a babérjaikon…
D.B. : … Hát, szóval Philippe nem is igazán tehetséges, de hogy tud dolgozni! (nevetnek)
(Big Bang Media)