Christopher Nolan, a Csillagok között, az Eredet és a Sötét lovag-trilógia alkotója legújabb nagyszabású akció-thrillere a Dunkirk.
Több százezer brit és szövetséges katona csapdába esik, amikor az ellenség körbezárja őket. Mögöttük a tenger, és nincs kiút. De ha ők nem tudnak hazajutni, a haza eljön értük.
Christopher Nolan már elrepítette a nézőket Gotham város utcáira, az álmok végtelen világába és az űrbe is. Most, pályafutása során először, az újító rendező, író, producer egy valós eseményt vitt filmre, méghozzá olyat, ami egész életében foglalkoztatta: a dunkirki csodát.
A Dunkirk arról a mentőakcióról szóló, amely – bár a II. világháború elején történt – meghatározó jelentőségű volt a háború kimenetele szempontjából. Nolan nem csatatéri drámát forgatott, hanem az volt a célja, hogy a történelmi eseményt testközelből átélhetővé tegye, intenzív mozit teremtsen, egy nagyszabású, izgalmas akcióthrillert, amelynek a tétje nem is lehetne nagyobb.
„Ami Dunkirknél történt, az az emberiség történelmének egyik legnagyobb története – mondja Nolan. – Verseny az idővel, amelynek a tétje élet vagy halál. A végletekig feszült helyzet volt. Úgy akartuk megmutatni a nézőknek az eseményeket, hogy miközben teljes mértékben tiszteljük a történelmet, intenzív és izgalmas mozis élményben legyen részük.”
„A Dunkirk elképesztően látványos film – veszi át a szót Emma Thomas producer. – Ugyanakkor nagyon is emberi, egyetemes érvényű történet. Chris célja az volt, hogy megtapasztaljuk, mi történt a katonákkal, mit éltek át a pilóták a levegőben vagy a civilek a hajókon.”
„Évek óta foglalkoztatott ez a felemelő, igaz történet – folytatja a rendező. – Ahogy a legtöbb brit, én is a dunkirki evakuáció bűvöletében nőttem fel, megragadott, ahogy sikerült egyfajta győzelemmé változtatni a vesztettnek tűnő helyzetet. Ez a kultúránk része, szinte beépült a csontjainkba.”
A történet 1940 májusának második felében kezdődik, amikor a brit haderőt a francia, belga és kanadai csapatokkal kiegészülve beszorították Dunkirk tengerpartjánál. Bár az otthonuk mindössze 40 kilométerre volt tőlük, szinte kilátástalannak tűnt, hogy valaha elérjék. Bár a sekély partot nem tudták megközelíteni a brit haditengerészet nagy hajói, mégis volt remény: civilek kis hajóiból álló flotta indult el Anglia déli partjairól, hogy hazavigye a katonákat. Az akció neve Dinamó hadművelet volt.
Joshua Levine, a film történész szakértője szerint: „Ennek az eseménynek a mai napig érezhető a hatása. Ha akkor a brit hadsereg katonáit megölik vagy foglyul ejtik, akkor Nagy-Britannia minden bizonnyal megadta volna magát, és mi most egy nagyon más világban élnénk. Számomra Dunkirk a szabadság megőrzéséről szól. Azzal, hogy azok a hajók elindultak, a világ kapott még egy esélyt.”
Kenneth Branagh, aki a brit haditengerészet parancsnokát alakítja, egyetért: „Az önök élete és az enyém is alapvetően más lenne, ha az a bátor, karakán, vakmerő pillanat nincs és azok az emberek nem élik túl. Az evakuáció nem csak a csapdába esett katonákat mentette meg, hanem mindannyiunk jövőjét is. A katonai, társadalmi, politikai és érzelmi jelentőségét nem szabad alábecsülni. Lehet, hogy akad, aki azt gondolja, egy evakuációban semmi hősies nincs, de szerintem ez nem így van. Ez az emberi lélek felemelően hősies megnyilvánulása.”
„Azon a parton a britek esélytelennek tűntek – mondja Mark Rylance, aki az egyik kis hajó kapitányát alakítja. – De mi kijátszottuk az ellenséget, példát mutattunk kitartásból, állhatatosságból és önzetlenségből.”
„Számomra Dunkirk az összetartás jelképe – jelenti ki Fionn Whitehead, aki az egyik fiatal katonát alakítja. – Megmutatja a közösség erejét, hogy mire vagyunk képesek együtt a bajban.”
Az 1990-es évek közepén járt először Dunkirkben Nolan és Thomas. Az út egészen más megvilágításba helyezte számukra a történelemkönyvekből ismert eseményeket, mert úgy alakult, hogy egy kis vitorláshajón utaztak oda, amely nagyon hasonló volt az evakuációban részt vevő kis hajókhoz. Rossz volt az idő, a tenger a könyörtelen arcát mutatta, ezért a Csatorna átszelése 19 óráig tartott. „Kimerítő átkelés volt – emlékszik vissza Nolan. – Pedig ránk senki nem dobott bombát közben. Közben egyfolytában az járt a fejemben, hogy erre az útra úgy vállalkoztak a civilek a kis lélekvesztőiken, hogy jól tudták, háborús övezetbe indulnak. Kilométerekről látták a füstöt és a tüzet, de ez sem állította meg őket. Amikor elkezdtem gondolkozni azon, hogyan lehetne filmre vinni ezt a történetet, azonnal arra gondoltam, hogy mindenhonnan meg akarom mutatni, mi történt, földről, vízből, levegőből. Azoknak a szemszögéből, akik a parton ragadtak, azoknak, akik a hajókon elindultak és az őket felülről védeni próbáló pilóták szemszögéből is. Az is eszembe jutott már akkor, hogy a történet három térbeli síkja három különböző időkezelést igényel. A tengerparton ragadt katonák története egy hetet igényel, a hajósoké egy napot, a pilótáké pedig egy órát. Nagyon pontosan kellett felépítenem a forgatókönyvet, hogy a vágásnál össze tudjam fonni a különböző idősíkokat. Úgy gondolom, sikerült elérni, hogy megértsük és átéljük minden szereplő saját, szubjektív történetét.”
A forgatókönyv megírásához Nolan sok könyvet és első kézből származó beszámolót olvasott el. Hosszú konzultációkat folytatott Levine-nal is, aki „nagyon gyorsan ráérzett a szórakoztatás és a történelmi hitelesség közötti kényes egyensúlyra – mondja a rendező. – Találkozót szervezett a Dinamó hadművelet néhány túlélőjével. Óriási megtiszteltetés volt, hogy találkozhattunk velük és elmondták nekünk, mit tapasztaltak ott és mit jelent számukra Dunkirk.”
Branagh számára meggyőző volt, hogy a történetet néhány ember szemszögén keresztül látjuk: „Chris úgy fonta egybe ezeket a személyes pillanatokat, hogy azok egyetemes, történelmi dimenziót kaptak.”
„Chris mindig magasabbra teszi a lécet – jelenti ki Tom Hardy, aki már harmadik alkalommal dolgozik együtt a rendezővel. – Vérbeli profi, aki mindent végiggondol és minden lehetőséget megragad, hogy megvalósítsa az elképzeléseit. Ő irányít, de azt nem mondhatom, hogy rugalmatlan. Nagyvonalú, érzékeny, vicces és lenyűgözően intelligens. Bízom benne. Ha azt mondja, hogy valamit megcsinál, akkor az úgy is lesz.”
Az elképzelései megvalósításában a már bevált kreatív csapata volt Nolan segítségére, Hoyte van Hoytema operatőr, Nathan Crowley díszlettervező, Jeffrey Kurland jelmeztervező, Lee Smith vágó, a speciális effektusokért felelő Scott Fisher és a vizuális effektusokért felelő Andrew Jackson.
Nolan előnyben részesíti a kamerákkal rögzített látványt az utólagos számítógépes grafikával szemben, ezért amikor csak lehet, kerüli a digitális effektusokat. „Számomra fontos, hogy valódi emberekkel és valódi tárgyakkal dolgozzam – jelenti ki a rendező. – Így sokkal zsigeribb hatása lesz a látványnak, sokkal behúz a történetbe.”
„Csak a magam nevében beszélhetek, de úgy gondolom, a többiek is egyet értenének velem – mondja Cillian Murphy, aki ötödszörre dolgozik Nolannel –, ha valós környezetben, valós tárgyakkal vagyunk körülvéve a forgatáson, és minden valóban megtörténik velünk, akkor sokkal őszintébb lesz az alakításunk.”
A stáb a Dunkirk egy részét valóban azon a tengerparton forgatta, ráadásul az évnek éppen azon szakaszában, amikor és ahol az evakuáció történt. Persze szembe kellett nézniük néhány logisztikai kihívással, például időjárási viszontagságokkal, háborgó tengerrel, de úgy gondolják, ez volt a legjobb döntés.
A szereplők kiválasztásánál is kiemelt fontosságú volt a hitelesség. „Mindhárom történetszálnál olyan színészeket kerestem, akik pontosan abban a korban vannak, mint a karaktereink – mondja a rendező. – Látni és láttatni akartam, milyen hihetetlenül fiatalok voltak ezek a katonák, akik harcolni indultak ebbe a véres háborúba. Néhányan még csak gyerekek voltak. Friss arcokat kerestünk, hogy a nézők minél jobban átadhassák magukat a történetnek.”
Az egyik felfedezettje Fionn Whitehead, aki Tommy kulcsfontosságú szerepében debütál a filmvásznon. „Tommy egy átlagos katona – mondja Whitehead. – Nagyon fiatal és tapasztalatlan, valószínűleg fogalma sem volt, hogy mire vállalkozik. De elszánt és életben akar maradni.”
Miután megmenekül egy szomszédos városból és a partra ér, megismerkedik Gibsonnal, egy másik katonával, akit Aneurin Barnard alakít. „Csak akkor menekülhetnek meg, ha összefognak és valahogy elérik a kórházhajót, ami a móló végében horgonyoz – mondja Barnard. – Bíznunk kell a másikban, mert egymásra vagyunk utalva.”
A terv szerint el is jutnak a mólóra, ahol találkoznak Alexszel, akit Harry Styles alakít élete első filmszerepében. „Alex fiatal katona, aki kedves tűnik, de határozottság is van benne – mondja Styles. – Szeretne ő lenni a kemény fiú, de azért meg is van ijedve. Tommy, Gibson és Alex gyorsan megtalálják a közös hangot. Ez nem is csoda, hiszen ezek az egyenruhás srácok nem törődtek vele, ki honnan jött, ki mit csinált a háború előtt, csak az számított, hogy akkor és ott együtt vannak, ugyanazon az oldalon és segíteniük kell egymást. Ez az igazi bajtársiasság. Talán egymás nevét sem tudták, de nem is számított. Ugyanazt az egyenruhát viseli, akkor ugyanoda tartozunk. Mint egy család.”
Tommy, Gibson és Alex szabadság felé vezető útja a mólón keresztül visz, amelyet a haditengerészet tisztje, Bolton parancsnok felügyel. „Bolton felel a csónakok és hajók logisztikájáért – mondja a tisztet alakító Kenneth Branagh. – A szervezi meg a hajók kikötését, hogy a katonák fel tudjanak szállni és el tudjanak indulni. És mindennek nagyon gyorsan kell történnie maximális hatékonysággal, hiszen közben lőnek rájuk. Hatalmas a felelőssége, és Boltonnak a nagy nyomás alatt is meg kell őriznie a nyugalmát, miközben életet és halált meghatározó döntéseket hoz. Nem lehetett mindenkit megmenteni, hatalmas embertömeg szorult össze. Rettenetesen nyomasztó helyzet.”
Bolton mellett teljesít szolgálatot Winnant ezredes, akit James D’Arcy játszik: „Winnant az ideje nagy részében arról tárgyal Bolton parancsnokkal, hogyan lehetne kimenekíteni az embereiket. A történet jó részét a srácok szemén keresztül látjuk, akiknek fogalmuk sincs, mi történik velük, de Winnant ezredes és Bolton parancsnok azon kevesek közé tartozik, akik pontosan tudják, mi zajlik.”
A két rangidős tiszt ráadásul egy még szűkebb kör tagja is: ők még a Dinamó hadműveletről is tudnak, vagyis arról, hogy civil hajókat mozgósítottak. A civil hajók kisebbek, ezért közelebb tudnak menni a parthoz.
Az egyik Angliából érkező hajó a Moonstone, egy kis, fából készült jacht, amelyet a tulajdonosa, Mr. Dawson kormányoz. „Lenyűgözött Chris elképzelése a történet filmre viteléről – mondja a Dawsont játszó Mark Rylance. – Az én figurám egy a közül a több száz angol civil közül, akik fogták a jachtjaikat, kis hajóikat és keresztülvágtak a Csatornán, hogy hazavigyenek annyi embert, amennyit csak elbír a hajójuk.”
A küldetésre vele tart a 19 éves fia, Peter is, akit Tom Glynn-Carney alakít. „Ez az első filmszerepem, és hogy rögtön egy Christopher Nolan-filmben kezdhettem, az olyan, mintha a mélyvízbe dobtak volna – fejtegeti a színész. – De Chrisre mindenben számíthattam, segítőkész volt és tudtam, hogy rábízhatom magam. Szerencsém volt azzal is, hogy Mark a szárnyai alá vett. Felbecsülhetetlen értékű, hogy közelről nézhettem, ahogy dolgozik, hogy tanulhattam tőle és a forgatás során felépíthettük az apa-fia kapcsolatot.”
Az apa-fia páros mellé felugrik a hajóra Peter barátja, George is, hogy elinduljon élete első kalandjára – vagy legalábbis arra az útra, amit ő kalandnak tart. „George-nak fogalma sincs, milyen útra vállalkozik, amikor felugrik a hajóra – meséli az őt alakító Barry Keoghan. – Felnéz Mr. Dawsonra és segíteni akar, de elég naiv elképzelései vannak arról, mi történik a Csatorna túloldalán.”
A Moonstone fedélzetén azonban nem mindenki akar eljutni Dunkirkbe. Félúton Mr. Dawson és a fiúk felvesznek egy sokkos állapotban lévő túlélőt, aki egy torpedó találatos hajóról menekült meg. Cillian Murphy játssza a csak didergő katonaként ismert férfit, akinek esze ágában sincs visszamenni a pokolba, ahonnan éppen hogy megmenekült. „Az én figurám azt az elemi hatást mutatja meg, ahogy a háború hat egy ember mentális állapotára – mondja a színész. – Bár a szerepemnek neve sincs, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy újra igent mondok-e Chrisnek. Hatalmas léptékben gondolkozik, de közben a forgatáson mégis úgy érzem, mintha egy kamaradarabon dolgoznánk. Nem hagyja, hogy elvesszen a színész vagy a történet a hatalmas kulisszák között. Mindig jelen van, minden apró részletet kielemzünk.”
A Csatorna vize és a part homokja felett a Királyi Légierő, azaz a RAF Spitfire vadászgépei csapnak össze a Luftwaffe repülőivel, amelyek a katonákat és a hajókat támadják. A Spitfire pilótáinak legfiatalabbikát, Collinst Jack Lowden játssza: „Az a küldetésünk, hogy védjük a parton rekedt katonákat. Ezek a pilóták nem egyszerű sorkatonák voltak, a RAF pilótájának lenni kivételezett helyzet volt. Gyorsnak és ügyesnek kellett lenni, hogy az embernek esélye legyen bekerülni. Collins ezt a hivatást nem csak a királyért és a hazájáért választotta, hanem saját magáért is.”
A stábból a legszemélyesebb kötődése Dunkirk történetéhez talán Tom Hardynak volt, akit egy tapasztaltabb RAF pilóta, Farrier szerepében láthatunk: „A nagyapám ott volt Dunkirknél. Sokat mesélt róla nekem.”
Emma Thomas szerint nem csak emiatt volt tökéletes választás Hardy a szerepre: „A pilóták be vannak szorítva egy szűk pilótafülkébe, a mozgástér nagyon behatárolt. Tomnak viszont olyan erős a jelenléte, és olyan eredeti módon tudja használni a fizikalitását, hogy azzal bármit ki tud fejezni. Hiába van az arca nagy része elfedve, ez Tomnak nem probléma, olyan kifejező színész, hogy még az arcát sem kell látnunk. Akár a szemével is tud kommunikálni, elmondani egy történetet.”
Hardy örömmel vállalta, hogy ismét együtt dolgozzon Nolannel: „Chris a legjobb a szakmájában. Inspirál színészként és feszegeti a határaimat. Bármilyen szerepet elvállalok, ha ő a rendező.”
A stáb egyik meghatározó kreatív döntése az volt, hogy az eredeti helyszínen is forgatnak. Az előkészítés alatt Bolan, Thomas és Nathan Crowley díszlettervező együtt utaztak el Dunkirkbe, a közel nyolcvan évvel ezelőtti események helyszínére.
„Nem feltétlenül akartunk ott forgatni, más lehetőségeket is felkutattunk – meséli Nolan. – De amikor ott álltunk, láttuk terület a földrajzi adottságait, tudtuk, hogy ott kell forgatnunk, akármilyen nehézségekbe is ütközünk.”
A felvételek megkezdése előtt még alaposan át kellett vizsgáltatniuk a talajt és a homokot esetleges fel nem robbant lőszerek, bombák után kutatva. „Tudtuk, hogy a speciális effektusokért felelős csapatunk sok robbantást fog végrehajtani, és ez bizony felrobbanthat rég eltemetett lőszereket is – mondja Jake Myers executive producer. – Még egy árva töltény sem lehetett a környéken.”
Az átvizsgálás után jöhetett a móló felépítése az 1940-es formájában. „Ez a keskeny hullámtörő létfontosságú volt az evakuáláskor, mert a nagyobb hajók nem tudtak a sekély vizű part közelébe menni – folytatja Myers. – Ezrek tömörültek rajta, kiszolgáltatva a légi csapásoknak.”
Az újraépített móló is sérülékeny volt, de ezúttal az időjárás jelentette a veszélyt. „Majdnem meg kellett kétszereznünk a jelenlegi móló hosszát – meséli a díszlettervező. – Ebben a város, a kikötői hatóság és a kikötői mérnökök is a segítségünkre voltak. Abban reménykedtünk, hogy legalább az idő szép lesz, ahogy 1940 májusának végén, júniusának elején is volt, de nem volt ilyen szerencsénk, rémes időt fogtunk ki. Az egyik hatalmas vihar után komoly javításokat kellett végeznünk a mólón.”
„Az viszont többször is előfordult, hogy reggel arra érkeztünk, kisebb sérüléseket szenvedett éjjel a mólónk, ezért később tudjuk kezdeni a forgatási napot – emlékszik vissza Thomas. – A tenger csak annyiban volt kegyes hozzánk, hogy a deszkákat, amiket lebontott a mólóról, mindig ugyanott szépen kisodorta a partra, ezért nem kellett sokat keresgélnünk, tudtuk, hol találjuk meg őket.”
A viharok mellett az áradás is nehezítette a stáb dolgát, ahogy annak idején az evakuálásban részt vevők dolgát is.
„Vicces, hogy azt szokták mondani, nekem szerencsém van az időjárással – mondja nevetve Nolan. – Az az igazság, hogy egyáltalán nincs szerencsém vele. De amíg biztonságos, addig a helyszínen tartom a stábot és dolgozunk, megpróbálunk előnyt csinálni a hátrányból. És ez nem is reménytelen vállalkozás, hiszen a vásznon legjobban mutató felvételeim közül a legtöbbet a legcudarabb körülmények között vettük fel.”
A stáb becsülte Nolan kitartását. „Chris egy pillanatra sem ül le! – meséli Harry Styles. – Ha szünetet tartottunk, az soha nem miatta volt, hanem mert tudta, hogy mindenki másnak szüksége van egy kis pihenésre. És nem valami meleg sátorból, monitoron figyelte a történéseket. Ott volt kint, velünk együtt. És a legapróbb részletekre is figyelt. Amikor először kisétáltam a jelmezemben az öltözőből, megállt előttem, végignézett rajtam és közölte, hogy rosszul van befűzve a bakancsom, akkoriban a katonák nem keresztezték, hanem hurkolták a fűzőt. Mindent tudott Dunkirkről és a korról.”
A vízen játszódó jelenetek egy részét szintén Dunkirk közelében, a Csatornán vették fel, de a Moonstone jeleneteinek nagy része mégis egy holland mesterséges tóban, az Ijsselmeeren forgott. Itt nem fenyegetett az áradás veszélye. A stáb megvásárolt egy 1939-ben épített jachtot, ami a filmben Mr. Dawson hajóját alakította. „Valósággal beleszerettem ebbe a hajóba – mondja Mark Rylance, aki a forgatási napjai nagy részét a jachton töltötte. – Órákon át ültem a kabinban, a kellékesek csodálatos korabeli tárgyakkal rendezték be, még a fiókokban is akkori eszközök voltak. Annyi időt töltöttünk rajta a srácokkal, amennyit csak tudtunk, hogy igazán a magunkénak érezzük, és úgy járkáljunk rajta, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Ez sikerült is.”
A legnagyobb forgatási napon a stábnak egyszerre 62 hajója volt a Csatorna vizén. Ezek között olyanok is akadtak, amelyek már 1940-ben is ott voltak az evakuáláskor és embereket mentettek, a neveik: Caronia, Elvin, Endeavour, Hilfranor, Mary Jane, Mimosa, MTB 102, New Britannic, Nyula, Papillon, Princess Elizabeth és RIIS I.
Ahogy a Moonstone Dunkirk felé tart, Mr. Dawson, Peter és George látja a Légierő vadászgépeit a fejük felett. És ez nem vizuális effekt volt, valóban három korabeli Spitfire repült a forgatáson. „Nem kell különösebben jó színésznek lenni ahhoz, hogy a vásznon az látszódjon, lenyűgözött minket a látvány – mondja Tom Glynn-Carney. – Ugyanis tényleg leesett az állunk. Annyit kellett tennünk, hogy nézzük, mi történik. Őrület, hogy tényleg Spitfire gépek repkedtek felettünk! Mégis mikor láthat ilyesmit az ember?”
„Az előkészítés alatt lehetőségem volt rá, hogy én is repüljek egy Spitfire-rel – mondja Nolan. – Arra buzdítottam az operatőrt, hogy ő is tegye meg. Egy ilyen út után mélyen tiszteli az ember azokat, akik ezekkel a gépekkel repültek. Azt tudni kell, hogy egyáltalán nem kényelmesek, sőt, inkább embert próbáló körülmények között kellett repülniük és harcolniuk. A bátorságon túl állóképességben, koncentrációban is a maximumot kellett nyújtaniuk.”
A felvételekhez még azt is meg kellett oldania a stábnak, hogy az egyébként is szűkösen mért térben el tudják helyezni a kamerákat és a hozzájuk tartozó technikát. DE így sem tudtak minden snittet a levegőben rögzíteni, fel kellett építeni egy kézzel irányítható pilótafülkét, amelyben Hardy és Lowden jeleneteinek egy részét rögzítették. A pilótafülke mozgatását a távirányítóval maga Nolan végezte. „Nem akartunk zöld vagy kék hátteret használni – meséli a rendező. – Azt akartuk, hogy a háttér igazi víz, igazi ég legyen természetes fényekkel.” Ezért az épített pilótafülkés jeleneteket Kalifornia partjainál rögzítették.
„Dunkirk eseményei szentek – mondja Nolan. – Ehhez a témához csak a legnagyobb körültekintéssel szabad hozzányúlni. Ez korlátozza egy filmalkotó lehetőségeit, ugyanakkor nagyon inspiráló is. Azt akartuk elérni, hogy a nézők Dunkirk partján, a Moonstone fedélzetén és a Spitfire pilótafülkéjében érezzék magukat és átéljék, milyen lehetett ott lenni.”
