Mindent a filmről: Tűnj el!

Amerikai szörnyszülött: a Tűnj el! alakot ölt

Ha a közönség Jordan Peele nevét hallja, a Kay and Peele duó egyik fele és a Keanu: Macskaland főszereplője jut sz eszébe. Peele filmes és tévés vígjátékok forgatókönyvírójaként, illetve komikusként szerzett magának hírnevet. A szinkronizálás és a paródia is az erősségei közé tartozik. Azt viszont sokan nem tudják, hogy az Emmy-díjas komikus régóta rajong egy másik műfaj iránt is. Első rendezése a Universal Pictures égisze alatt kerül a mozikba; a stúdió nevéhez köthető a szörnyfilmek új generációja, partnere pedig a horror megannyi remekét készítő Blumhouse Productions, Jason Blum cége.
Peele, aki a MADtv forgatókönyvírójaként és színészeként kezdte pályafutását, régóta horrorrajongó, és szentül vallja, hogy a félelem és a komikum ugyanabból a forrásból táplálkoznak... és az a kíváncsiság hajtja felszínre őket, amely létünk abszurditásából fakad. Örvendetesnek találja, hogy gondjainkkal-bajainkkal zsigeri, katartikus élmények segítségével próbálunk megbirkózni: vagy nevetünk, vagy örömmel engedjük, hogy a frászt hozzák ránk.      
Peele szerint a feszültség és az azt feloldó katarzis a legtöbb, ami a közönségnek adható: „Egyszer nevettetek, aztán meg ijesztgetek. Nagy élvezetet jelentett számomra, hogy mindent, amit a vígjáték műfajában tanultam, a kedvenc műfajomban hasznosíthatom, ami a thriller.”
Peele régóta kutatja az abszurditás mélységeit, és most olyan történettel állt elő, amely rémisztő, egyben csontig hatoló társadalomkritikát tartalmaz. A Tűnj el! provokatív thriller, amelyben mesterien keveredik a humor, a szatíra és a horror, és nem riad vissza attól, hogy lendületesen rárúgja az ajtót Amerika etnikai problémáira. „A saját egyedi hangomon szerettem volna hozzátenni valamit a thriller és a horror műfajához – mondja a rendező. – Az etnikai problémák témája közel áll hozzám, a vígjátékaimban már alaposan körbejártam őket. A film a legnagyobb félelmeimről szól, amikkel már korábban is foglalkoztam.”
Peele megalkotta főhősét, Christ, a New York-i fotóst, aki fehér lánnyal jár, és elhatározza, hogy szintet lép: egy hétvégi kiruccanás keretében bemutatkozik barátnője szüleinek. Miután megérkeznek a vidéki házba, Chris lassan sejteni kezdi, hogy valami nem stimmel. Majd megtudja, hogy a környéken több fekete férfi is nyomtalanul eltűnt, így már biztos lehet abban, hogy gyanakvása nem puszta paranoia. Ami szimpla családlátogatásnak indult, eszelős, hajmeresztő, borzasztó, egyben szórakoztató végkifejletbe torkollik.
A rendező nem rejti véka alá, hogy szeret eljátszani a közönség elvárásaival, hogy a végén jó nagy meglepetést okozzon. „A sztori kiindulópontja, hogy a fehér lány hazaviszi bemutatni a fekete srácot, és előtte nem gondolja végig, hogy ebből milyen bonyodalmak származhatnak – magyarázza Peele. – Azt feltételezi, hogy a szülei nem fognak kiakadni. Látszólag ez is a helyzet, de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ez csak a felszín.”

Chris lassan egyre több fura momentumra lesz figyelmes. Armitage-ék alkalmazottjai nagyon különösen viselkednek, és a nagyszülők halála emlékére rendezett családi szertartás mintha egy másik bolygóra repítené Christ, miközben rájön, hogy nem ő az egyetlen, aki kezd megőrülni. „Chrisnél akkor szólal meg a vészcsengő, amikor találkozik az alkalmazottakkal, és látja, hogy mindenki zakkant egy kicsit – folytatja a rendező. – Ilyen emberekkel még sosem hozta össze a sors.”

A legprovokatívabb horrorokhoz hasonlóan – például George Romero Holtak hajnala (Dawn of the Dead) című munkája a vietnami háború Amerikájának nyomasztó atmoszféráját idézte meg, Az utolsó ház balra (Wes Craven) pedig az ember genetilailag kódolt kegyetlenségét vette górcső alá – a Tűnj el! szándékosan provokálja a közönséget, így jóval több, mint egy egyszerű szórakoztató mozi. „Ez a film elég sok mindenről szól – folytatja Peele. – Azt boncolgatja, Amerika hogyan kezeli az etnikai problémákat, és azt állítja, hogy a rasszizmus démon; amerikai szörnyszülött. Arról is szól a történet, hogy az emberek hajlamosak szemet hunyni borzalmas dolgok felett, és vonogatják a vállukat, hogy semmi közük hozzá.”

Peele és a két tapasztalt producer, Sean McKittrick és Edward H. Hamm Jr. Jason Blum producerhez fordultak, aki a Parajelenségekkel (Paranormal Activity) megújította a horror műfaját. Legutóbbi munkája, az M. Night Shyamalan által rendezett Széttörve (Split) három hétig vezetette az amerikai toplistát, és 9 millió dolláros költségvetés mellett 6 hét alatt 240 millió dolláros összbevételt ért el.        
„Minden horrorfilmet megnézek és minden témába vágó forgatókönyvet elolvasok, de ilyennel még nem találkoztam – mondja Blum. – Sok párhuzam fedezhető fel a vígjáték és a horror között – ez az a két műfaj, ahol a közönség fizikailag reagál a történésekre. A poén és a rémisztés időzítése nagyon hasonló, ahogyan a szituációk felépítése is. A kettő kombinációja és ahogyan Jordan elmesélte a koncepciót, meggyőzött arról, hogy érdemes lesz megfinanszírozni a produkciót.”
Blum azokat a filmeket szereti, amelyek többdimenziósak. „A Tűnj el! felvonultat minden olyan izgalmat és rémséget, amelyet egy becsületes horrorfilmtől elvárhatunk, de sokkal többről szól – folytatja a producer. – Egyik sikerfilmünkre, A bűn éjszakájára emlékeztet, amely thriller, horror- és akciófilm – franchise lett belőle –, de társadalomkritikát is tartalmaz. Jordan zseniálisan kitalálta, hogyan lehet kötött műfaji kereteken belül az etnikai konfliktusokról beszélni – aztán az egészet olyan szintre emelte, hogy az már groteszk. A sztori nagyon becsapós, mert úgy tűnik, hogy a megszokott módon fog kibontakozni a cselekmény, aztán kiderül, hogy minden fordítva történik.”

A kiválasztottak
 

Peele a különleges történet elmeséléséhez színészek széles köréből merített, vannak köztük elismert művészek és szinte ismeretlen pályakezdők is. A rendező számára nagy segítséget jelentett, hogy maga is tapasztalt előadóművész. „Jordan olyan sok időt töltött már a kamera előtt, hogy tudta, min mennek keresztül a színészei – magyarázza McKittrick producer. – Magabiztossága a szereplőkre is átragadt. Teljesen ura volt a helyzetnek, hiszen valamennyi szereplőt ő alkotta meg.”
Chris Washington, a történet főhőse összetett karakter. „Chris nagyon intelligens fiú, aki hatalmas érzelmi traumát szenvedett el, és fájdalmát a művészet segítségével fejezi ki.”
A szerepre olyan színészt kellett szerződtetni, aki ki tudja fejezni Chris kavargó érzéseit – különösen tekintettel azzal kapcsolatos aggodalmára, hogyan fogják fogadni egy fehér családban. „Chris főleg amiatt ideges, hogy Rose nem szólt előre a szüleinek, hogy ő fekete. Kínos helyzetre számít. Tisztában van a dolgokkal. Szerelmes, de józanul viszonyul ehhez a helyzethez.”
Christ olyan színésznek kellett eljátszania, aki rokonszenves jövevény az Armitage családban, ugyanakkor hiteles kívülálló. A választás a brit Daniel Kaluuyára esett (Sicario – A bérgyilkos).

„Daniel született sztár – mondja Peele. – Imádtam a Sicarióban, és most ő viszi a hátán a filmet.”

Bár Chris igyekszik elnyomni a gyanakvását, hogy élvezhesse a hétvégét, egyre inkább arra az álláspontra jut, hogy az ösztöneire kell hallgatnia az Armitage családdal kapcsolatban. Különösen, ami Rose pszichiáter édesanyját, Missyt illeti, aki ragaszkodik ahhoz, hogy lánya új barátja próbálja ki különleges terápiáját. Chris abba akarja hagyni a dohányzást, mégsem lelkesedik az ötletért; a jó doktornő azonban nem tágít. „Chris tudja, hogy a nő nem fogja föladni – mondja Kaluuya. – Olyan erőszakos, hogy mindenáron keresztülviszi az akaratát. Az lesz a vége, hogy a nő éjszaka hipnotizálja a szobájában.”
Rose azért ezt a hétvégét választotta a barátja bemutatására, mert minden évben ekkor tartják a kerti partit az elhunyt nagyszülők emlékére. A barátok és a tágabb család összejövetele kezdetben szívmelengető Chris számára, mivel korán elveszítette édesanyját és azután csak magára számíthatott. „Chris aztán észreveszi, hogy valami nem stimmel ezzel a kerti partival, a háttérben rejtett rasszizmus munkál – folytatja a színész. – Egy beszélgetésből azonnal tudja, hogy ez a társaság nem neki való, és szeretne elmenni. Tudja, hogy ő nem ide való, és emiatt rossz érzés fogja el.”

Peele úgy írta meg Rose karakterét, hogy ő legyen a tökéletes barátnő. Ugyanannyira elszörnyed a családja viselkedésén, mint amennyire ez kínos Chris számára. „Nagyon fontos, hogy ez a film alapjában love story – magyarázza a rendező. – Ennek a párnak drukkol a közönség. Rose nem tökéletes, mert a cselekmény előrehaladtával rájön, hogy egy ilyen etnikailag vegyes kapcsolatnak vannak árnyoldalai is, de próbálja megérteni, hogy Chris min megy keresztül. Támogatja a fiút, okos és humoros karakter.”
Rose, a fiatal ápolónő szerepére Allison Williamst kérték fel, aki leginkább a Csajok (Girls) című sorozatból ismert. 
„Rose a kedves szomszéd lány, nagyon modern, liberális és őszintén tud szeretni – mondja McKittrick producer. – Megvannak a maga fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy mit gondolhatnak a szülei a fekete barátjáról, de az soha fel sem merül, hogy bármiben is egyetértene a családtagjaival. Hiszünk abban, hogy mindig Chris oldalán áll és őszintén szereti.”

Williams nagyra értékelte, hogy Peele a horror műfaji határain kívülre akarta tolni a filmet, ahogy annak is örült, hogy a rendező egyben a forgatókönyvíró is. „Ez komoly előnyt jelent, mert folyamatosságot biztosít az eredeti vízió és a megvalósítás között.”
Blum jó ötletnek találta, hogy Armitage szülők a liberális elitet képviselik, amelyet Peele pellengérre állít filmjében. Rose nem szól nekik előre, hogy Chris fekete, de biztos abban, hogy a szüleit ez nem fogja zavarni. Nagyobbat nem is tévedhetne. „A szülők olyasmiket kezdenek mondani, ami már a rasszizmus határait súrolja, s ettől mindenki kínosan érzi magát – mondja Blum. – Megkérdezik Christől, hogy szereti-e a golfot, merthogy ők Tiger Woods nagy rajongói. Első ránézésre a fehér, liberális elithez tartoznak, akik nagyon érzékenyek az etnikai kérdésekkel kapcsolatban. Valójában homlokegyenest az ellenkezőjéről van szó.”
„Azt hiszem, a közönség meglepődik majd ezen a filmen – mondja a Dean Armitage-t alakító Bradley Whitford. – A feje tetejére állítja a műfajról alkotott fogalmainkat.”
„Bradley játssza a lefegyverzően kedves, habár kissé lökött családfőt – mondja Peele. – Hamarosan kiderül róla, hogy nem az, akinek látszik. Catherine Keener pazarul alakítja Missyt, aki hipnotizálja Christ, olyan élményben részesítve, ami messze a komfortzónáján kívül van. Papíron ő a tökéletes anyós, de aztán meghökkenünk, mert súlyos dolgok derülnek ki róla.”
Rose szűkebb családjához tartozik még az öccse, Jeremy, aki szívesen provokálja Christ, amikor az meg akar vele ismerkedni. A karaktert Caleb Landry Jones alakítja (Friday Night Lights – Tiszta szívvel foci, X-Men: Az elsők/X-Men: First Class/). A Jones által megforgált Jeremy megmagyarázhatatlanul ijesztő, ami az első pillanattól viszolygást ébreszt Chrisben. „Caleb rengeteg gonoszságot sugároz magából, de úgy, hogy öröm nézni – mondja Peele. – Ennek köszönhetően egyfajta hangulati iránytűje a filmnek.”
Armitage-ék házvezetőnőjét, Georginát Betty Gabriel játssza, a kertészt, Waltert pedig Marcus Henderson. Amikor Chris találkozik velük, szimptomatikusnak találja, hogyan bánnak vidéken az afroamerikaiakkal. Walter éjjel üveges szemmel rohangál a mezőn, Georgina tompán bámul a tükörbe – mintha egyikük sem lenne százas.

Chris akárhány feketével találkozik ezen a hétvégén, soha nem azt kapja, amit elvárhatna. Ez a helyzet számára ugyanolyan kellemetlen, mint a nézőknek. „A környéken hagyományos értelemben vett néger szolgálók vannak, Chris viszont mint Armitageék családtagja csöppen közéjük – magyarázza Peele. – Georginában és Walterben nem találja a negszokott afroamerikai szolidaritást, amit elvárhatna tőlük, s ettől roppant elszigeteltnek érzi magát.”
Chris nagyon furán érzi magát Armitage-éknél. „Rose családja fehér, a személyzet pedig fekete – mondja Kaluuya. – Ezt bizarrnak találja, különösen, mert New Yorkból jött, amely a világ egyik legmodernebb városa.”

Chris gyakran kapja azon Georginát, hogy őt bámulja... vagy saját magát. „Georgina szerelmes önmagába – mondja Gabriel. – Tetszik neki, ahogy kinéz, ezért ha csak teheti, magában gyönyörködik.”

A karakter a nagy kerti partin kezdi megmutatni igazi énjét. „Ez a nagyszülők emléke előtt tisztelgő családi összejövetel sokkoló Chris számára, és mindenki nagyon lelkesedik, hogy ő is ott van. Talán egy kicsit jobban is, mint kellene.”

Chrisnek az az érzése, hogy a kertész ugyanolyan elszántan védi az Armitage-ek titkát, mint Georgina. „Walter nagyon kötődik a családhoz – mondja Henderson. – Valami nincs egészen rendben vele, furcsa szemszögből látja a világot.”

A színésznek tetszett, hogy a történetet homály borítja… míg minden fel nem robban. „A karakterem nagy titkot rejteget. Jordan a forgatáson kezembe nyomott egy cetlit: van egy titkod, amit nagyon szeretnél elmondani, de nem teheted. Ez előhívta ötéves kori énemet.”

Georgina és Walter mellett még egy afroamerikai megjelenik a fehérek kerti partiján. Lakeith Stainfield, aki Snoop Dogg hatalmas sikerű Straight Outta Compton című filmjében keltett feltűnést, Logan King szerepében látható. A fiatalember erősen kilóg a társaságból ódivatú öltözködésével, különös beszédmódjával és maníros gesztusaival. Ő a másik fekete vendég, és furcsa voltát fokozza, hogy jóval idősebb fehér feleségéve oldalán jelenik meg. „Logan régóta Rose családjának közeli ismerőse – magyarázza a színész. – Örömmel vesz részt velük a partin.”

A többiekhez hasonlóan Logan távolról sem az, aminek vagy akinek látszik. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Chris mobiljának villanása rohamot vált ki belőle, s ennek hatására megragadja Christ és azt üvölti, hogy tűnjön el a házból. „Ijesztő átalakuláson megy át – mondja Stanfield. – Az az énje kerül felszínre, amelyet a többiek nem ismernek.”

„A telefon vakuja valamit beindít Loganben, ezért támadja meg Christ – magyarázza McKittrick. – Vér folyik az orrából, és mindenki tudja, hogy komoly dologról van szó. Missy, aki orvos, nekilát, és visszaállítja Logan eredeti állapotát.”

A filmben mentőangyal is szerepel, Rod Williams, a kiábrándult közlekedésbiztonsági ügynök személyében. Ő Chris régi barátja. A karaktert alakító Milton Lil Rey Howery stand-up komikus képviseli a közönség nézőpontját. „Rod az a hang, amely akkor harsan fel, amikor a nézők legszívesebben felkiabálnának a vászonra, hogy ’tűnj el, menekülj, és vissza se nézz!’. Telefonkapcsolatban áll Chrisszel, amíg Rose-éknál van. Rod megpróbálja összerakni, mi folyik a házban, de egy csomó dolgot rosszul kapiskál. Ő szállítja a poénok jelentős részét és ő a film rezonőrje.”

Nevetni is engedd

Blum számára a Tűnj el! sikeres próbálkozás a műfajok megfelelő elegyítésére, ami a kedvenc filmtípusa. „Ez horrorfilm és nem horrorvígjáték, és szerintem fontos, egy horrorfilmben vígjátéki elemek is legyenek – magyarázza a producer. – A horror mechanizmusa jobban működik, ha a közönség időnként nevetni is tud. Ez ellazítja őket, és amikor jön a következő rémisztés, a hatás még átütőbb.”

Peele azt reméli, a közönség több szinten is élvezni fogja a filmet, mert ez volt a szándéka. „Elsődleges célom, hogy szórakoztassak, és remélhetőleg ez át is jön majd a moziban. A Tűnj el! zajos élmény. Ijesztő, vicces és izgató, a közönség nevethet két sikoly között. Utána pedig remélhetőleg úgy vitatkoznak majd az etnikai problémákról és a horror műfajáról, mint korábban még sosem.” (UIP-Media)