Nem hívták mindig Wonder Womannek. Valaha ő volt Diána (Gal Gadot), az amazonok hercegnője, aki egy távoli, titkos szigeten, csupa nő között élt. Legyőzhetetlen harcosnak nevelték, de békében teltek a napjai.
Míg meg nem látta az első férfit.
Egy pilóta (Chris Pine) lezuhan a sziget partjainál, és óriási háborúról hoz hírt a páncélba öltözött nőknek, amely a kinti világban dúl. Diana biztos benne, hogy véget tudna vetni a vérengzésnek, a lábadozó pilótával együtt elhagyja az otthonát, és beleveti magát a harcba.
Csak a küzdelem közben érti meg, mibe keveredett, de akkor már nincs visszaút. Véget akar vetni minden háborúnak, és közben rácsodálkozik saját, emberfeletti erejére… és megsejti, hogy mi a végzete…
Istennő – Harcos – Legenda
Minden idők egyik legnépszerűbb szuperhőse, Wonder Woman immár több mint 75 éve az bölcsességgel párosuló erő, és a női egyenjogúság szimbóluma. De miért és hogyan lett az, és mitől olyan fontos számára az emberiség ügye – ezekre a kérdésekre keresi a választ a hős születéstörténete, a Wonder Woman.
„Ezt a filmet már régóta várták a rajongók – magyarázza Patty Jenkins rendezőnő. – És nem csak ők, hiszen mindannyiunkban ott él az örök gyerek, aki szuperképességekről álmodozik. Mikor hét éves voltam, Supermanért rajongtam, de aztán jött Wonder Woman, és mindent megváltoztatott. Olyan volt, amilyen minden lány szeretne lenni: elegáns, erős és hatékony, teli szeretettel és jósággal.”
„Ő a kedvenc hősnőm – szögezi le a film forgatókönyvírója, Allan Heinberg, aki 2006-ban és 2007-ben a Wonder Woman képregényeket írta a DC-nek. – A legszebb álmom teljesült azzal, hogy részt vehettem a róla szóló film elkészítésében.”
„Azt szeretem benne a legjobban – veszi át a szót Wonder Woman megformálója, Gal Gadot –, hogy csupa ellentmondás, mégis harmonikus személyiség. Igazi harcos, ugyanakkor okos, érzékeny, szenvedélyes, sebezhető; könnyű megnyerni a bizalmát, és nyíltan felvállalja az érzéseit.”
Bár William Moulton Marston a második világháború idején mutatta be a világnak Wonder Womant, a film 1918-ban, az első világégés végén játszódik. „Tetszett az ötlet – magyarázza az alkotók döntését Charles Roven producer –, hogy a független, magabiztos nő archetípusát a szüfrazsett-mozgalmak korába vigyük vissza. Emellett az első világháború dramaturgiai szempontból is érdekesebbnek tűnt. Ez volt az első olyan háború, amikor a katonáknak nem kellett testközelbe kerülni a gyilkoláshoz. Wonder Women olyan harcokhoz szokott, ahol a küzdők egymás szemébe néznek, és most egy olyan háborúban találja magát, ahol nincsenek igazi hősük, hiszen nem lehetsz hős, ha nem tudod, kivel harcolsz. Izgalmas volt végiggondolni, mihez kezd ezzel az új helyzettel.”
„Wonder Womanban van valami tisztaság, amit nagyon szeretek – fejtegeti Zack Snyder producer. – Nincs a múltjában törés, nem akar bosszút állni senkin, nem valami pokoli helyről érkezik. Harmonikus gyermekkora volt, és megtanulta, mik azok az értékek, amikért érdemes küzdeni.”
Diána Themüszkirán, a távoli, titkos szigeten látta meg a napvilágot. Az amazonok harcra nevelték, de ahhoz, hogy igazi harcossá váljon, próbára kell tennie erejét, bátorság és páratlan fegyverzetét egy olyan háborúban, amelyhez foghatót még nem vívott az emberiség.
A lány szemét egy baleset nyitja rá a szigeten túli világra. „Egy repülő zuhan a tengerbe a sziget partjainál – meséli Richard Suckle producer. – Diána megmenti a pilóta életet, aki cserébe bevezeti a lányt a férfiak világába.”
„Steve Trevor kapitány előtt Diána még nem találkozott férfival – teszi hozzá Jenkins. – Ahogy egymás szemébe néznek, azonnal kipattan köztük a szikra.”
„Steve már sok borzalmat látott, és kötésig merült a háború iszonyatában – magyarázza Steve Trevor alakítója, Chris Pine. – A lány azonban bebizonyítja neki, hogy nem halt ki a világból az idealizmus és az önfeláldozás.”
„Minden szuperhősnek vannak erősségei – összegez Jenkins –, de Wonder Womant nem az emberfölötti képességei teszik különlegessé, hanem az embersége és a jósága, amik nem csökkentik az erejét, hanem megsokszorozzák.”
„Ha más nem védi meg a világot, nekem kell!”
—Themüszkirai Diána
„Diána a történet elején bátor, de pimasz és rakoncátlan kis csitri – mondja Gadot – Csodálja az amazonokat, és ugyanolyan harcos szeretne lenni, mint ők. Anyja, Hippolüté királynő félti, és nem hagyja, hogy kiképezzék. Ám a kislányt nem lehet letéríteni a maga választotta útról.”
Lilly Aspell játssza a nyolc éves Diánát, Emily Carey a 12 éves bakfist, tőlük veszi át a stafétabotot a felnőtt hercegnőt alakító Gal Gadot.
„Gal erre a szerepre született – állítja Jenkins. – Ő a legszebb, legkedvesebb, legeltökéltebb nő, akivel valaha találkoztam. Megvan benne a figura minden erénye; nem volt mást dolga, mint megmutatni ezeket a világnak.”
A lelkes és elszánt ifjú hercegnő ösztönösen tudja, hol a helye a harcosok közösségében. Anyja lánya – és Hippolüté nem örökölte, hanem kivívta a királynői címet.
„Hippolüté bátor asszony – jellemzi a figurát alakítója, Connie Nielsen. – És bölcs, megfontolt vezető, akinek legfőbb vezérelve az igazságosság.”
Az asszony nehezen fogadja el a tényt, hogy lánya harcosnak született. Tudja, milyen a háború, és lányának mást sorsot szán. De Themüszkirai Diána olyan akar lenni, mint ő, sőt, még nála is jobb: olyan, mint anyja testvére, Antiopé tábornok, a legnagyobb amazon harcos, aki titokban mégiscsak foglalkozni kezd a kislánnyal.
„Antiopé érzi, hogy nagy háború közeleg – magyarázza a királynővel szembeszegülő amazont játszó Robin Wright –, és nem akarja, hogy felkészületlen érje Diánát. És nővérével ellentétben látja, értékeli a kislányban lakozó erőt.”
Antiopé titokban gyakorlatozik Diánával, ám lebuknak, és amikor Hippolüté dühösen húgának esik, Antiopé ajkáról felhangzik a név, amitől Hippolüté a legjobban fél: Arész! Antiopé szerint a háború istenének visszatérése csak idő kérdése, és Hippolüté végül megadja magát.
Ám végül mégsem Árész az, aki megtöri az amazonok elszigeteltségét. A behatoló az emberek világából érkezik: Steve Trevor kapitány az a férfi, aki arra rendeltetett, hogy kiragadja Diánát a biztonságból, és magával vigye egy ellenséges, bonyolult világba.
„Trevor kapitány kemény, gyakorlatias, száraz humorú fikcó – elemzi a figurát Chris Pine. –Titkos küldetést hajt végre, és nem kér segítséget senkitől, a maga útját járja.”
Amikor rájön, hova csöppent, zavarodottsággal vegyes tisztelettel néz a harcos amazonokra. Elárulja magáról, hogy kém, sőt, küldetése céljáról is beszél, hála Hesztia – vagy más néven az Igazság – pányvájának.
Diána azt szeretné, ha az amazonok fegyvert ragadnának a gonosszal szemben, és amikor anyja visszautasítja, a csalódása nem ismer határokat. Ő azt tanulta, hogy Árész, a háború istene megrontotta a férfiakat, és az amazonok dolga, hogy elpusztítsák Árész művét, és békét, szeretetet hozzanak a világra.
„Hippolüté megtanulta a leckét: az emberiség nem érdemli meg, hogy meghaljanak érte – magyarázza Jenkins. – De lánya még fiatal, tele van hittel, és úgy érzi, megválthatja a világot.”
„Diána segíteni akar, hogy beteljesítse az amazonok küldetését – veszi át a szót Gadot. – Amikor Steve-től megtudja, mi folyik a világban, úgy érzi, nem maradhat ki a harcból, amely ártatlan milliók életét követeli.”
Menni akar. Mennie kell.
Optimizmusa szokatlan Steve számára, aki látta, a háború hogy pusztít el minden morális értéket. „Steve szkeptikus nézőpontja fontos eleme a történetnek – magyarázza Zack Snyder producer –, mert azt a status quót képviseli, amit Wonder Womannak meg kell változtatnia.”
Diánát izgatja a férfi, és a világ, ahonnan érkezett, ezért vele megy Londonba, ahol Steve kalauzolja, és titkárnője, Etta Candy segíti abban, hogy idomuljon környezetéhez.
„Etta Candy a Wonder Woman-történetek régi szereplője, a képregényekben többféle minőségben tűnt fel – magyarázza Jenkins. – Nekünk az a titkárnős változat felelt meg legjobban.”
„Etta mindenben az ellentéte Diánának – mondja a szerepet alakító Lucy Davis. – Molett, cserfes, és remekül eligazodik a férfiak uralta világban. Mégis a legjobb barátnők lesznek Diánával”
A ruhavásárlásnál némi galibát okoz Diána legfontosabb harci kelléke, a kard, amitől a lány sosem válik meg. A fegyvert Istenölőnek hívják, és a Diána Árészt akarja megölni vele. Ettát nem csak a szent fegyver titkaiba avatják be, de Steve titkos műveleteibe is, amelyekről a férfi elöljárói mit sem tudnak.
Legalábbis hivatalosan nem: Steve felettese, Sir Patrick vezetésével ugyanis fontos fegyverszüneti tárgyalások zajlanak, és Steve-nek nem szabad semmi olyat tennie, amivel megzavarhatná őket.
„Sir Patricket történelmi személyiségekről mintáztam – árulja el a szerepet játszó David Thewlis. – Legfontosabb modellem Sir Arthur Balfour volt, de tanulmányoztam Clement Attlee-t, a későbbi miniszterelnököt is.”
Diána Steve-et követve betoppan egy megbeszélésre, ahol elnyeri Sir Patrick bizalmát, és a politikus támogatásával titkos akcióra indulnak Belgiumba a két legveszélyesebb háborús bajkeverő, Ludendorff tábornok és kedvenc kémikusa, Dr. Isabel Maru felkutatására. Velük tart Steve két régi cimborája: a marokkói Sameer, aki az álcázás és a megtévesztés mestere (őt Saïd Taghmaoui alakítja), valamint az egykori mesterlövész, Charlie, akit leszereltek a seregből, és most kocsmai verekedésekkel múlatja az időt (a szerepben Ewen Bremnert láthatjuk). Charlie a távolból ölt embereket, Sameer pedig szélhámos – mindkettő megvetendő dolog Diána szemében, és a lány nem érti, Steve hogy bízhat meg ilyen emberekben.
„Egy jobb világban Sameer színész lett volna – mondja a figuráról Saïd Taghmaoui. – Fürge, találékony, nyelvzseni: ezek a képességei remekül jönnek a csapatnak.”
„Charlie mai kifejezéssel poszt traumás stresszben szenved – elemzi karakterét Ewen Bremner –, ezért alkalmatlan mesterlövésznek. Egy kritikus pillanatban csődöt mondott a csatatéren, és ezt nem tudta kiheverni.”
Belgiumban még valaki csatlakozik hozzájuk: egy indián, akit egyszerűen csak Főnöknek hívnak. A háború zavarosában halászik, az ellenséges frontvonalak között ingázva ad-vesz dolgokat.
„Szabad ember – mondja róla alakítója Eugene Brave Rock. – Amerikában nem biztos, hogy az maradhatott volna.”
„A figura megalkotásához valós modelleket használtunk – árulja el Jenkins. – Az első világháború idején sok indián, akit Amerika meggyötört és nincstelenné tett, önként jött át harcolni Európába, mert még ez is jobb volt, mint az otthoni élet.
A Főnök az, aki spirituális szemével felfedezi Diánában, amit a többiek nem. „Mindenki csak a szép nőt látja benne – magyarázza Brave Rock. – A Főnök azt is, hogy ki ő valójában.”
Szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül dr. Isabel Maru is, ám ő ettől csak még gonoszabbá vált. A zseniális kémikus olyan vegyi fegyvereket fejleszt a német hadseregnek, amelyek új szintre emelnék az öldöklést. Arca rémesen eltorzult, de a legnagyobb kárt a lelke szenvedte el.
„Eszelős buzgalommal állítja a háború szolgálatába a tudományt – mondja a szerepet alakító Elena Anaya. – Tökéletes párost alkot Ludendorffal.”
A mániákus tábornokot Danny Huston játssza. „Ludendorff megszállottan hisz a győzelemben – mondja a figuráról a színész –, és nem érdekli, milyen árat kell fizetni érte. Arról papol Diánának, hogy a háború egy isten, aki emberáldozatot kíván, és cserébe célt ad a férfinak, és esélyt arra, hogy felülemelkedjen a hétköznapi morálon.”
Szavai égetik Diánát. Tudja, hogy meg kell állítania, különben a háború sosem ér véget.
„Keményebb kiképzést kap, mint előtte bármely amazon.
Ötször keményebbet. Tízszer keményebbet.
Az a cél, hogy jobb legyen még nálad is!”
—Hippolüté királynő
Ahhoz, hogy legyőzhesse a háború istenét, Gadotnak is igazi amazon harcossá kellett válnia.
„Öt hónapos tréning előzte meg a forgatást – meséli a színésznő. – Lovagoltam, harcművészeteket tanultam, és iszonyatosan kemény kondicionáló gyakorlatokat végeztem.”
Gadotval együtt gyakorlatoztak az amazonok alakítói is. Számos kiváló sportoló akadt köztük: Ann J. Wole bokszbajnok alakítja Artemiszt, Samantha Jo Wushu-mester Euboeát, Brooke Ence CrossFit bajnok Penthiszéliát, és a nyolcéves Diánát megformáló Lilly Aspell is lovaglóbajnok a maga korosztályában.
A fizikai képzést fegyveres és harcművészeti gyakorlatok egészítették ki. Damok Caro kaszkadőr-koordinátor vezetésével az amazonjelöltek nyilazni, vívni tanultak, és begyakorolták a harci jelenetek koreográfiáját.
A közös munka összekovácsolta a színésznőket. „Elképesztő élmény volt végiglovagolni velük a parton – emlékezik Connie Nielsen. – Szerettük és tiszteltük egymást, igazi csapatot alkottunk.”
„Minden férfinak leesett az álla – teszi hozzá Roven. – Olyanok voltak, mintha egyenesen a görög mitológiából vágtatnának elő.”
„Íme, a gyönyörű London.”
—Steve
„Ez borzalmas!”
—Diána
A rendezőnő Matthew Jensen operatőr, Aline Bonetto díszlettervező, Lindy Hemming jelmeztervező, Martin Walsh vágó, és Bill Westenhofer személyében kiváló, tapasztalt munkatársakat választott a forgatókönyv életre keltéséhez.
Az alkotók első feladata a titokzatos, paradicsomi szépségű sziget, Themüszkira megalkotása volt. Bár Themüszkira a görög mitológiában gyökerezik, Jenkins a görög-római építészetet túl férfiasnak és szokványosnak ítélte.
„Fantasztikus világot akartam – magyarázza a rendezőnő –, ami semmilyen létező helyre nem hasonlít. Ami nem primitív, de nem is futurisztikus.”
Az eredmény egy olyan kövekből épített környezet lett, amely nyitott a tájra, a formái lágyak, lekerekítettek; sok a vízesés, a növényzet dúsan tenyészik, a látkép egyszerre buja és nyugodt – egyszóval egy végtelenül barátságos hely, a remény oázisa.
A látványon kívül a forgatókönyv praktikus követelményeket is támasztott Themüszkirával szemben: a tengerpartjának elegendően nagynak kellett lennie egy csata lebonyolításához, a szigetnek meleg helyen kellett feküdnie, hogy könnyű ruhákban lehessen forgatni, szükség volt egy kiemelkedő sziklára, végül a helynek önmagában is olyan szépnek kellett lennie, hogy belelássuk a Paradicsomot.
„A probléma az volt, hogy a sziklák övezte tengerpartok dagály idején általában víz alá kerülnek – magyarázza Bonetto. – Vagyis a nap jelentős részében alkalmatlanok a munkára. Ráadásul márciusban forgattunk, amikor Európában még elég hideg van.”
Bonetto és Charles Somers helyszínfelelős közel ötven helyszínt vizsgált át, míg végül kikötött az olasz Amalfi tengerpartjánál. „Olaszországnak kellemes az időjárása – folytatja Bonetto –, a tenger tündöklően kék és a dagály enyhe. CGI-vel utólag még hozzá kellett adnunk a háttérhez néhány sziklát, de ettől eltekintve a helyszín ideális volt.”
Themüszkira azúrkékje és buja zöldje után Londonban a szürkék és feketék uralták a színpalettát. „A Wonder Woman utazós film – szögezi le Richard Suckle producer. – A napfényben úszó görög szigetvilágból a századelő Londonjába csöppenünk, majd következik a háború tépte Belgium. És mindent Diána szemén keresztül látunk, vele tapasztaljuk meg a különböző világokat.”
Londonban Diánáék útja a Selfridges nagyáruházba vezet, hogy Steve alkalmas öltözéket keressen az amazonhercegnő számára. A produkció nem forgathatott az eredeti helyszínen, ehelyett a Boobsury Square egyik hasonló stílusban épült házát, a Victoria House-t használták a külső felvételekhez, az áruház belső tereit pedig az Australia House-ban alakították ki. „Ez egy visszafogott díszítésű, hatalmas épület – magyarázza Bonetto. – Szép és tiszta: tökéletes volt a Selfridges-nek.”
A másik fontos londoni helyszín a Paddington pályaudvar. Az eredeti pályaudvart a londoni olimpiára teljesen átépítették, viszont a King’s Crosst korhűen restaurálták, és az üvegteteje is hasonlított a régi Paddingtonéra, úgyhogy végül itt forgatták le a pályaudvari jeleneteket.
A stábnak komoly szervező munkával két teljes platformot sikerült lezáratnia London egyik legforgalmasabb pályaudvarán, és Kelet-Sussexből ideszállították a Bluebell Railway Trust régi szerelvényeit, amelyek ötven év óta most először hagyták el szűkebb pátriájukat.
Az öreg vasúti kocsik feltűnnek a film belgiumi jeleneteiben is, és az alkotók szolgálatba állítottak egy igazi, restaurált első világháborús katonai lokomotívot is, amely valamikor 1914 és 1925 között épült Párizsban: annak idején kétszáz ilyen mozdony készült, de mára csak kettő maradt meg belőlük.
A film operatőre Matthew Jensen volt, aki a rendezőnővel közösen találta ki a film képi stílusát. „A fejtörést az okozta – magyarázza az operatőr –, hogy a sztori első világháborús, viszont egy szuperhős-filmmel szemben a nézőknek nagyon is maiak az elvárásai. Végül úgy oldottuk fel az ellentmondást, hogy kimondtuk: nem történelmi filmet csinálunk, hanem egy modern mozit, ami véletlenül 1918-ban játszódik.”
Az alkotók lemondtak a nosztalgikus hatást keltő telítetlen színekről, és erős színhatásokkal, modern kontrasztokkal dolgoztak.
„Sok jelenetet széles látószögű lencsével forgattunk, és a kamerával közel mentünk a színészekhez – folytatja az operatőr –, így a mögötti lévő tér kitágult. És bevetettük a legmodernebb kameramozgatási technikákat, hogy követni tudjuk a levegőben cikázó Wonder Womant.”
A légi felvételekhez egy 73' Hydrascope Telescopic Crane-t használtak, amiből az egész világon összesen öt van. Az óriási krán több mint hét tonnát nyom, és 25 méteres magasságba tud felemelkedni a kamerával, a mozgó kamerabázisa pedig joystickkel távvezérelhető.
Ami a nyersanyagot illeti, a lehető konzervatívabb megoldást választották az alkotók: digitális helyett hagyományos filmre forgattak. „Ez nem is volt kérdés – avat be az operatőr. – Mindketten nagy rajongói vagyunk a filmnek. Egyszerűen más érzés, ha az ember celluloidra forgat.”
És hogy igazán korhű legyen a hatás, Wonder Woman, Steve Trevor és a három segítőjük közös fényképét Stephen Berkman fotográfus azzal az ősrégi, kollódiumos nedves eljárás nevű fotótechnikával készítette el, amit 1851-ben dolgozott ki Frederic Scott Archer angol feltaláló.
„Kérem, tegye el a kardot. Nem megy a ruhájához.”
—Etta
Gal Gadot a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala című filmben már viselte a Michael Wilkinson által tervezett jelmezeket, és a folyamatosság érdekében Lindy Hemming keveset változtatott a hősnő ruháján. Kicsit felhúzta a vörös, kék és arany színeket, amelyek azonban még így is visszafogottabbak, mint az eredeti képregényben. Ezenkívül kényelmesebbé tette a ruhát, hogy a színésznő dolgát megkönnyítse a megannyi akciójelenetben, és a hűvös angol időjárásra való tekintettel kicsit alá is bélelte.
Nem változott a kéz- és lábvért, valamint a diadém és a karpánt sem, és Hesztia pányváját is változtatás nélkül használták a forgatáson, viszont a pajzs és a kard alapos feltuningoláson esett át. Ezek olyan fontos szerepet játszanak a történetben, hogy az alkotók a lehető legtöbbet szerették volna kihozni belőlük.
Az Istenölő nevű kardot a történet szerint Zeusz ajándékozta az amazonoknak: a rendezőnő azt szerette volna, ha van benne valami nem evilági, ugyanakkor valódi fegyverként is hitelesen hat. Pengéje vinillel bevont alumíniumból készült, amit savas fürdőben öregítettek, a markolatot pedig kézzel faragott minta alapján üvegszálas gyantából öntötték ki, amibe finomra őrült rezet és bronzot kevertek.
A karcból sokféle variáció készült: rövidebb, hosszabb, egyszerűbb, kidolgozottabb, mindig azt használták, ami forgatási szempontból a legpraktikusabb volt.
A pajzsból is többféle változat született, a legkülönlegesebbet a németekkel vívott csatában használta Gadet. Ez a verzió üvegszálas kevlár anyagból készült, és vibrációs mechanizmussal, valamint egy távvezérléses, bonyolult petárda-rendszerrel is ellátták, hogy imitálják a golyózápor hatását.
Két ilyen szuperpajzsot csináltak, az egyiket a szemből történő felvételekhez, a másikat az ellenkező irányhoz.
Lindy Hemming Oscar-díjas jelmeztervező számára az jelentette a kemény diót, hogy az amazonok megjelenése egyszerre legyen nőies és erőt sugárzó. „Azt akartuk, hogy a néző az antik világ szépséges képviselőit lássa bennük – mondja Hemming –, akik erősek, egészségesek, szeretetben élnek, és nem vágynak többre, mint amit a világuk megad.”
Hemmingnek ezenkívül arra is ügyelnie kellett, hogy tervei illeszkedjenek Wonder Woman meglévő jelmezéhez.
„Ezek a nők évezredek óta elszigetelten élnek a szigetükön – folytatja Hemming. – Feltettük magunknak a kérdés: miből és milyen technológiával készítik fegyvereiket, ruháikat?”
Hemming és csapata a természetes anyagokra, a vászonra, a selyemre és a bőrre, valamint az emberi kultúrákban régóta jelenlévő fémekre, az aranyra, az ezüstre, a rézre és a bronzra koncentrált. A ruhákat és fegyvereket kézimunkával készítették el; a sisakokat alumíniumból és bronzból formálták ki, a testet védő páncélokat pedig két erre szakosodott bőrdíszműves remekelte meg bőrből.
A jelmezek elkészítéséhez a színésznők testszkennelése alapján legyártott életnagyságú próbababákat használtak. Apró problémát jelentett, hogy színésznők az intenzív tréning hatására megizmosodtak, így a forgatás előtt igazítani kellett a páncélok illesztésén.
„Minden jelmezt több példányban gyártottunk le – meséli Hemming. – Volt egy alapváltozat, amit a „hős" hordott, de a kaszkadőröknek is volt saját verziója, ezenkívül könnyebb anyagokból, gumiból, műanyagból is készítettünk változatokat. Mindegyiken a legapróbb mintának is stimmelnie kellett, hogy amikor összevágják a filmet, a néző szúrja ki a különbséget.”
A férfiak jelmezeinél más volt a nehézség: a csapat tagjai – Steve Trevor, Charlie, Sammy, és a Főnök – gyökeresen eltérő karakterek, és öltözéküknek ezt a sokféleséget kellett tükröznie. Ruháikat méretre szabták patinás angol manufaktúráktól beszerzett szövetekből, Charlie kiltjét pedig Skóciában készítették el.
„Rosszul ítéled meg őket. Megvan bennük mindaz, amiről beszélsz… de sokkal több is!”
—Wonder Woman
A forgatás után a rendezőnő régi munkatársával, az Oscar-díjas Martin Walsh-sal bevonult a vágószobába, Rupert Gregson-Williams pedig nekilátott a filmzene megkomponálásának.
„A Wonder Woman születéstörténet, és a film elején, amikor megismerjük Diánát, a lány még nincs tisztában a képességeivel – fejtegeti a zeneszerző. – Vagyis a zenei témájának először ezt az ártatlanságot kell tükröznie, és aztán lekövetnie az utat, ahogy a naiv kislányból nagy harcos lesz.”
„Themüszkirán a zenekari hangzást törzsi dobokkal és kórussal kevertem – folytatja Gregson-Williams –, később elektromos csellót és más elektromos színeket kevertem a zenébe. A film végére aztán jön a teljes kórus, a nagyzenekar, és különféle ütősök, elektronikus hangzások teljesítik ki a témát.”
Feminista ikon; a szeretet, a bölcsesség és az igazságosság szimbóluma; rettenthetetlen harcos, aki a férfiakkal küzd egy sorban – Wonder Woman mindez, és még sok minden más.
„Látja a világ sötétségét – összegez Jenkins –, de azt is, mire lenne képes az emberiség. Az istenek erejével rendelkezik, és a szíve tele van szenvedéllyel, elszántsággal. Olyan filmet akartunk készíteni, ami kibontja ezt a gazdagságot. Nagy utazásra hívjuk a régi és új rajongókat; remélem, élvezni fogják.”
(Intercom)