Ai no mukidashi

Egy 4 órás drámát vártam Japán keresztény kisebbségében. Az első 30 perc ezt szépen hozta is. Akkora műfaj-kavalkádot kaptam, amire nem voltam felkészülve. Ez magában nem baj, de ebben a megvalósításban nem tetszett. A harcművész-bugyifotózás bemutat... Többásától kezdve nagyon furcsa lett a film, sajnos ezt a fajta humort kevésbé tudtam értékelni. Ezen kívül minden jelenetet rossz volt nézni, amiben Sasori-ként jelent meg Yuu. Még rosszabb volt a 0 egyház vezetőjének karaktere. Egy gimnazista korú bűnöző, aki egy szekta területi vezetője, aminek nincs is semmi értelme? Bárcsak kiírták volna a szkriptből. Hogy a kerti locsolóként művért spriccelős, hentelős jelenetekről ne is beszéljünk. Gyengeségei ellenére kis szünettel mégis végignéztem a 4 órát, és voltak kifejezetten jó pontjai. A drámai jelenetek jól működnének, ha nem zilálná szét őket a felesleges brutalitás és a kínos jelenetek. Zeneírás és -választás fantasztikus, és pár dicséretes tehetségű színész is megfordult a filmben. Sok jelenet beleivódott az agyamba groteszksége miatt, de a legnagyobb pillanat Youko monológja volt a tengerparton. Azért a 3 percért megérte elkészíteni ezt a 4 órás filmet, és megérte megnéznem. Gratulálok Mitsushimának.

Ezt az agyament baromságot képesek egyesek a FILM-nek tartani, vagy életük legjobb mozijának hinni. Úgy kell nekik! Egyébként is az ázsiai filmekkel kevés kivételtől eltekintve bajaim vannak, mert mindenben annyira eltérő a megszokott és kedvelt film... Többektől. Az indiai is különösen unikális: dagadt, eladásra felhízlalt disznó külsejű, ruhájukba éppen csak bepréselt bajszos férfiak dedós konfliktusokkal küzdenek irdatlan hosszúságú darabokban, példaként a Drishyam címűt említem. Pedig azt is a legtöbben csodálatos, lenyűgöző alkotásnak tartják. Visszatérve a japán filmekre teljesen más a színészi alakítás, a mimika, a történet vezetése, egyszóval minden. Biztos, hogy szokni kell, de szerintem nem éri meg.