A hosszútávfutó magányossága

A „free cinema” játékfilmes irányzatának meghatározó darabja, amely egyben Tony Richardson legkiemelkedőbb munkái közé tartozik. A felnőttkor küszöbén álló Colin Smith (jellemző név, olyan gyakori, mint nálunk a Kovács, vagy a Szabó) keresi a helyét az életben. Másként akart élni mint a munkába belerokkant és korán meghalt apja, éppen ezért mondta: „Nem akarok azért gürcölni, hogy a góréknak még több legyen.” Kiútként a betörés választotta, de lúzer amatőr módra az esőcsatornába rejtette el a lopott pénzt, Angliában, ahol az eső mindennapos. Az Albionban honos időjárás le is buktatta, javító-nevelő intézetbe került. Az intézet igazgatója sportteljesítményei alapján benne látta azt a versenyzőt, aki megszerzi a hőn áhított futóverseny kupáját, de Colin fellázadt. Ez a lázadás – bár teljesen más környezetben - hat év múlva a „Ha” című filmben képzeletbeli fegyverropogásos harccá változott. A két idősíkot bemutató film mintegy párdarabja, a francia újhullámos „Négyszáz csapás”-.nak, mindössze két év különbség volt a kettő között. Bravúrosnak nevezhető a főszereplő választás, a kezdő (a későbbiekben lovaggá ütött) Tom Courtenay alakítása a film domináló tényezője. Teljesen feleslegesnek tartom a sportfilm kategória megjelölést számos filmes adatbázisban, mert a sport csak tizedrangú kérdés, ez a film igazából a lázadás drámája, mégpedig a szó legrangosabb értelmében.

Micsoda film! Még mindig nem értem viszont, hogy miért pont az ereszaljba kellett bedugni a pénzt, ANGLIÁBAN, ahol mindig esik. :DD A végén vártam, hogy kifut a fenébe a világból.

Nem tudom mi szeretne lenni ez a film. Sem nem sportfilm, sem nem korkép, sem nem jellemdráma. Nem igazán tudom ajánlani.

nagyon naturalisztikus, és ez nagyon jó benne. nem mindennapi élmény volt számomra