A film összbevétele 49 797 148 dollár volt (imdb.com).
A filmet javarészt 1988 nyarán vették fel, amikor Milwaukee-ban rekord meleg volt. Ez kiderül a képsorokból is végső rájátszásnál, mivel a játékosok hosszú ujjút és dzsekit viselnek, hogy a késő őszi időt imitálják, ellenben a nézők mind rövid nadrágban és pólóban vannak.
Charlie Sheen és Tom Berenger korábban együtt játszottak A szakasz című filmben.
Clu Haywood karakterét egy korábbi Yankees elkapó játékosról, Thurman Munsonról mintázták.
Charlie Sheen bevallotta a Sports Illustrated magazinnak, hogy szteroidokat szedett, hogy felkészüljön a szerepre. Azt mondta, hogy úgy gondolja a szteroidoknak köszönhetően tudta megdobni a 85 mph-t.
Közel 20 000 statiszta ült a lelátón a forgatáson. Amikor a csapat először lépett pályára és a közönség ujjongott, Dennis Haysbert bevallotta, hogy teljesen meg volt hatódva és elragadták az érzelmek. A korábban a profi ligában játszó , aki egyben a film technikai tanácsadója is volt észrevette a színész reakcióját és azt mondta neki, "És ez az év 162 napján ugyanilyen érzés."
Charlie Sheen középiskolában dobó volt, akinek baseball ösztöndíjat ajánlottak a Kansasi Egyetemen. A filmben Sheen karakterének gyorslabdája 101 mph-val megy, amit Sheen a 80-as években simán megdobott, ezért nem okozott gondot neki imitálni a filmben.
Az utolsó jelenetben, amikor Cerrano a Yankees ellen hazafutást üt, nem volt a jelenetben, hogy az ütővel a kezében kell körbefutnia a pályát. Valójában az történt, hogy Dennis Haysbert tényleg hazafutást ütött, amitől annyira meglepődött, hogy örömében elfelejtette eldobni az ütőt.