Egy fiatal német katona az első világháború nyugati frontján borzasztó események tanúja és elszenvedője lesz, melyek során kénytelen megtapasztalni a velőig hatoló szorongás érzését is.
Ha az elmúlt hat évet nézem, akkor három háborús filmet találtam figyelemre méltónak: Christopher Nolantől a Dunkirket (2017), aztán Sam Mendestől az 1917-et (2019) és végül Edward Bergertől a Nyugaton a helyzet változatlant (2022). Ebből a háromból pedig toronymagasan a német film a legjobb, mely már a harmadik filmes feldolgozása Erich Maria Remarque 1928-as regényének. Remarque alig 18 évesen szolgált német katonaként az első világháborúban a nyugati fronton, és írta meg élményeit, melyből a világhírű regény született. Berger filmje tökéletesen visszaadja a regény hangulatát egészen elképesztő képi világgal. Lelkes és fiatal kiskatonák szemével látjuk a frontot, majd tanúi leszünk annak is, ahogyan lassan, fokozatosan felőrli lelküket a monotonitás, a sok sár, a rengeteg halál, a folyamatos szürkeség és háborús szenvedés. Szinte mi magunk is ott lapulunk velük a lövészárkokban. Aki ezt a filmet megnézi, az tökéletesen átélheti az első világháború végtelenül lehangoló és borzalmakkal teli front világát. A főszereplők közül Felix Kammerer és Albrecht Schuch alakítása a legátütőbb, de nagyon szimpatikus Daniel Brühl játéka is a német elnök, Matthias Erzberger bőrében. Értékelésem a filmre erős 90-95%. Nagyon odatették.
Az első percektől egy film zenéje megalapozza a film hangulatát. Itt csend volta film elején, túl nagy csend! Viszont az aláfestő zene először valahogy nem illett a cselekményhez, de aztán egyensúlyba került a képi világgal, elnyerte végső formáját, ... Teljes kritika
Perverz dolog háború miatt kihirdetett veszélyhelyzetben háborús filmet nézni. Elfajult, abnormális világunk olyan körülményeket teremt, amikor többször is fogat kell mosni a rossz szájíz miatt. Megéri a szájöblítés, ezt a filmet látni kell, aktuálisabb, mint valaha. A 17 éves Paul Bäumer módjára fogalmunk sincs, mi zajlik a csatatéten, tudásunk távol áll a valóságtól. Remarque művét először 1929-ben adták ki, mint az első háborúellenes regényt. 1930-ban már filmet készítettek belőle és megérdemelten nyerte el a legjobb film és a legjobb rendező Oscar-díját. A mostani 2022-es verzió ismét megragadja a könyv lényegét, rendíthetetlen a háború ábrázolásában, a valósághű cselekmények, a háború szörnyűségeinek és borzalmának bemutatásában. Sok híres és kevésbé híres háborús filmet is megnéztem már /Saving Private Ryan, Dunkirk/, de amit Edward Berger rendező és csapata itt művelt, az még mindig hihetetlen, és a háború legrémségesebb ábrázolása, amit valaha láttam. Amit bánok, hogy nem nagyvásznon sikerült megnézni a filmet, de talán egyszer az is összejön! Nézzétek, nagyon jó!
A Nyugaton a helyzet változatlan alaptörténete, vagyis Erich Maria Remarque regénye eddig háromszor lett megfilmesítve: legelőször 1930-ban az amerikai Lewis Milestone rendezésében, aztán 1979-ben Delbert Mann által elkészítve, és végül 2022-ben, Edward Berger direktori közreműködésével.
A film alapját képező Erich Maria Remarque könyv -melynek eredeti német címe: Im Westen nichts Neues - máig a világirodalom legtöbb nyelvre lefordított háborús regénye.
A film alapját Erich Maria Remarque német író regény adja, a Nyugaton a helyzet változatlan, mely 1929-ben jelent meg. A történet igazából saját élményeit tükrözi, azokból az a hónapokból merítkezve, melyeket az első világháború nyugati frontján töltött 1917-ben, a megsebesüléséig.
A film technikailag nem egy régebbi film remake-je, hanem egy könyv új adaptációja. Ian Stokell és Lesley Paterson írta a forgatókönyvet Erich Maria Remarque 1928-as regénye alapján.
A film már évek óta készült. Eredetileg Mimi Leder és Roger Donaldson rendezte volna Ian Stokell és Lesley Paterson forgatókönyve alapján.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
