Nagyítás

Régen láttam, érettségin egy filmet kellett elemezni, ezt választottam. Évtizedek múlva újranézve, már nem ütött akkorát, de a sejtelmessége megmaradt.

Elgondolkodtató film. Bár szerintem a kérdés amit feszegetni próbál a film, szerintem teljesen egyértelmű, hogy mindenki szubjektíven képezi le a saját valóságát, ezért van ennyi neurotikus ember. Ez csak magánvélemény. Nagyon szerettem a filmet.

Sokszor találkoztam vele, így erőt vettem magamon és megnéztem. Nem tetszett. Ez a film egy nagy lufi. Túl sokan, túl sokat akarnak belemagyarázni. Sajnos attól, hogy ráhúzzuk a művészfilm jelzőt, még nem lesz több értelme. Ez is egy elszalasztott le... Többhetőség. Volt egy ötlet, hogy egy fotós olyan dolgot is lencsevégre kap, amivel csak utólag fog szembesülni. Ezt a részét sikerült jól bemutatni, de itt el is vérzik a film. Ez volt az összes puskapor, amit tartogatott, aztán kész, leült a film, és már nem maradt más, mint az időhúzás. Érdemben más nem történik benne. Nem jut el sehová a történet, nem lesz befejezés, minden kérdés ott marad megválaszolatlanul. Persze a sznobok találnak válaszokat, de az eléggé erőltetett. Kár érte. Persze, ha eltekintünk a rejtély kibontásának a hiányától, akkor találhatunk benne érdekesnek mondható részeket. Ilyen lehet a kor hangulatának az ábrázolása. Üres, semmitmondó, túlértékelt film, amiből akár egy jó krimi is kikerekedhetett volna, de csak egy elszalasztott lehetőségre futotta...

A történet kis puzzle darabjai olyanok, mint a film: a befogadónak kell megtalálnia a képkockák közt felsejlő jelentést. Indokolatlan volt, akárcsak az élet.

A film lényege benne van a címében. A fotós véletlenül filmre vesz egy eseményt, de bármennyire is szeretne még többet tudni, nem képes, hiába nagyítja és nagyítja...