Columbus

Kogonada alkotása egy érzéki dráma, amely a maga kis lassú tempójával és "hús-vér" karaktereivel engem teljesen elvarázsolt. Pedig semmi olyan nincs a történetben, amit ne láthattunk volna korábban, a két főszereplő közötti kémia, a párbeszédek és az életszagúsága valahogy mégis az átlag fölé emeli. Emellett egy érdekes kísérlet a történetmeselés és egy építészeti bemutató ötvözésére. Haley Lu Richardson pedig pazar Cassie szerepében.

A Columbus lassú, lírikus, meditatív, egyszerű, az emberi érzéseket, félelmeket, vágyakat, útkeresést fókuszba állító film. Valóban olyan érzést kreál a nézőben, mintha egy tárlatot néznénk végig, annak minden szépségével és nyugalmával. Két ember (John Cho visszafogottságában is remek, Haley Lu Richardson pedig hatalmas felfedezés, egyszerre törékeny, érzékeny, de vibráló is, ha kell, komoly karrier lehet az övé) találkozik egy hagyományosnak mondható élethelyzetben, beszélgetni kezdenek és kettejük között barátság szövődik, melynek köszönhetően mindketten kicsit jobbak, érettebbek, nyitottabbak lesznek. Mindezt Columbus városának építészete és annak szimbolizmusa kiséri, egyfajta keretet adva a műnek, ami szintén ráerősít a film "múzeumi szemlélődés" jellegére. Nincs itt semmi forradalmi momentum, filmnyelvi újítás, csak egyszerű sodrású narratíva, melynek lezárása óvatos konklúzióval szolgál a főszereplők sorsának alakulását tekintve.

Csodálatos, szép film. Elmúlás, az időtlenség ciklikussága, érzékenység, Kelet és Nyugat modernben kibékítése, és még ezer minden szövi át, meditatív, mint egy év elvonulás Tibetbe, és intellektuális, mint a nemYale-en elvégezni egy mastert.