Játssz egy Lenovo Note Gold-ért! · Ajándék mozijegy minden felhasználónknak! Több info itt » Login  

Florence - A tökéletlen hang


(Florence Foster Jenkins)

Tartalom

Tartalom 1
Tartalom 2
Egy igaz történet Florence Foster Jenkinsről, aki arról álmodott, hogy operaénekes lesz. Ennek azonban volt néhány akadálya: rettenetes ritmusérzéke és borzasztó énekhangja.
(hp)
 
2016. 11. 01. 15:25 

Meryl Streep annyira zseniális volt ebben a filmben, hogy képes lettem volna még hosszú órákig elhallgatni Florence víjjogását. Na jó, azt azért mégsem, mindennek van határa, "jóból" is megárt a sok.

 
2017. 02. 01. 13:16 

Alapvetően nem volt rossz film, egy kellemes színfolt azok között a gyenge vígjátékok között, amelyekkel mostanában előáll a filmipar. Persze, annak ellenére, hogy sok olyan jelenettel operál a film, amelyben alkalmazza a helyzetkomukimot, ez attól még egy kőkemény életrajzi dráma, s a maga műfajában egyáltalán nem is rossz. Az, ahogyan Florence az áriáit előadja már önmagában megteremti a vidám hangulatot. Persze az egy percig sem vitás, hogy ő maga a fellépéseit egy pillanatig sem szánta a móka tárgyának. Sőt. Ez abban a jelenetben tökéletesen ki is rajzolódik, amikor a második teltházas koncertje után odamegy hozzá két férfi és megdícsérik a humoros előadását és a komikus vénáját. Ekkor látszik Florence arcán a döbbenet, hogy ő ezt bizony mennyire halálosan komolyan gondolta. A végén, amikor pedig már a halálos ágyán visszagondol az előadására (tökéletes énekléssel) hallhatjuk azt, ahogyan ő maga a saját hangjára tekintett. Mindig azt halljuk, hogy a tehetség a legfontosabb, a nélkül nincsen siker. Hát, ez az, ami Florence esetében nem volt igaz, ugyanis egyetlen ember megnyerő személyisége és kisugárzása vonzott be ezreket a koncertekre. Persze, a másik oldalán a film megmutaja a sznob közönséget is, akiknek egyfajta státusz-szimbólum, hogy részt vegyenek egy-egy elegáns estélyen a Carnagie Hall-ban, az meg hogy éppen ki van a színpadon, mit sem számít, a lényeg, hogy elmondhassák, hogy Ők bizony ott voltak a társaság krémje között.

A színészi előadásokkal elégedett voltam, Hugh Grant-nak nagyon jól áll ez az igazi angol gentleman szerep, amelyet szeintem elképesztő higgadtsággal ad elő. Meryl Streep...hát ő Meryl Streep, hozza a kötelezőt. A zongorista szerepében Simon Helberg pedig a film egyik legszínesebb egyénisége.

 
2016. 11. 22. 16:23 

Ennyire tökéletes tökéletlen alakítást, mint amit Meryl Streep e filmjében nyújtott, még nem sokat láttam. A színésznő fantasztikus választás volt ehhez a szerephez, életre keltette Florence-t.

Meryl Streep
Hugh Grant
Meryl Streep
Simon Helberg
Hugh Grant
Meryl Streep
Simon Helberg
Rebecca Ferguson
Hugh Grant
Simon Helberg
Hugh Grant
Meryl Streep
Hugh Grant
Hugh Grant
Hugh Grant
Meryl Streep
Meryl Streep
Rebecca Ferguson
Simon Helberg
Hugh Grant
Stephen Frears
Hugh Grant
Simon Helberg
Meryl Streep
Meryl Streep
Meryl Streep
Hugh Grant
 

Ez Meryl Sreep második olyan filmje, amelyben karaktere szifiliszben szenved, az első a Távol Afrikától.

(ArpiHajdu és Réci)
 

A valóságban Kathleen nem hagyta el Bayfield-et, Florence halála után összeházasodtak.

(ArpiHajdu és Réci)
 

Az igazi Cosme McMoon 1980 augusztusában halt meg, Simon Helberg, a színész, aki a filmben a zenészt alakítja 4 hónappal később született meg, 1980. december 9-én.

(ArpiHajdu és Réci)
Revizor: A ZENE MINDENKIÉ
Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Corn and Soda: Florence – a tökéletlen hang
Bár Mrs. Jenkins nem volt egy jó coloratura soprano, de kevesen rajongtak és patronálták a zenét annyira, mint ő, és ez teszi próbálkozását a zene kigúnyolása helyett a próbálkozás példájává. A Florence, a tökéletlen hang egy olyan film, amire semmi körülmények között nem szabad beülni papírzsepi nélkül, akár a sírástól, akár a nevetéstől, de könnyezünk majd.
értékelés: 78/100
VOX.hu: Florence - A tökéletlen hang
Florence Foster Jenkins, a New York-i tehetős zenei mecénás, a művészetek önzetlen támogatója egy napon úgy dönt, hogy ő márpedig koloratúrszoprán operaénekes lesz. És mivel környezete, vagy jól felfogott anyagi érdekből, vagy végtelen szeretetből nem mondja el neki, hogy a Titanic régen elrozsdált ködkürtjét is nagyobb gyönyörűség hallgatni, mint őt, ezért természetes, hogy a végállomás csakis a Carnegie Hall lehet… 65/100


  Előzetes A film adatlapja
Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. Bővebben itt.