Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Több
Bár Mrs. Jenkins nem volt egy jó coloratura soprano, de kevesen rajongtak és patronálták a zenét annyira, mint ő, és ez teszi próbálkozását a zene kigúnyolása helyett a próbálkozás példájává. A Florence, a tökéletlen hang egy olyan film, amire semmi körülmények között nem szabad beülni papírzsepi nélkül, akár a sírástól, akár a nevetéstől, de könnyezünk majd.
értékelés: 78/100 Több
Florence Foster Jenkins, a New York-i tehetős zenei mecénás, a művészetek önzetlen támogatója egy napon úgy dönt, hogy ő márpedig koloratúrszoprán operaénekes lesz. És mivel környezete, vagy jól felfogott anyagi érdekből, vagy végtelen szeretetből nem mondja el neki, hogy a Titanic régen elrozsdált ködkürtjét is nagyobb gyönyörűség hallgatni, mint őt, ezért természetes, hogy a végállomás csakis a Carnegie Hall lehet… 65/100 Több
A Florence-t tehát leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nem rettennek meg attól, ha a báj és a szentimentalizmus alkalmasint felülírja a valóságot, akik tudnak élvezetet találni a nívótlanságban - még ha ez a film éppenséggel minden döccenője ellenére egy korrekt módon végigvitt produkciónak mondható is. 6/10 Több
