Hajrá, India!

Egyszerűen nem lehet megunni az ember szinte azonnal újra megszeretné nézni. Szinte kötelező lett ezt a filmet megnézni annyira csúcs szuper darab. Nagyon erős, stabil alapja van a történetnek amiből a kiválóbbnál kiválóbb színészek sem hiányozhatnak.

India a sport-filmek terén meglehetősen szegényes kínálatnak örvend, feltételezhetően azért, mert a világ második (hamarosan első) legnépesebb országa egy apró szigetországnak megfelelő sportolói dicsőségtáblával büszkélkedhet (nem teszi). Érdekesség... Több, hogy az újkori olimpiák történetében összesen 9 aranyéremmel büszkélkedhet (összehasonlításképpen: Magyarország 175 darab aranyat szedett össze ugyanezen idő alatt), és ebből 8 arany a hokicsapat érdeme. Amit mi inkább gyephokinak, vagy gyeplabdának hívunk, megkülönböztetve a jéghokitól. A gyeplabdának majdnem akkora kultusza van Indiában, mint a krikettnek, elkerülhetetlen volt, hogy film készüljön róla. És bár a történet teljes mértékben megfelel a sport-filmek kliséinek, Bollywood mégis tudott valami újat mutatni, olyan izgalmas alakításokkal fűszerezni, hogy a két órás filmidő alatt a néző nemcsak rálátást kap a sport szabályairól, de betekintést nyerhet teljesen hétköznapi asszonyi, női történetekbe is. A rengeteg női szereplő (merthogy női hokicsapat küzdelme ez) mellett különösen figyelemreméltó Shahrukh Khan színészi munkája, aki felrúgva az indiai sztereotípiákat, hagyományos férfinormákat, olyan alázattal formálja meg a konok, hajthatatlan és céltudatos edző figuráját, hogy aki addig nem becsülte, a film láttán kénytelen elismerni, nem véletlenül mondják már évek óta, SRK Bollywood császára.

Ez volt az első indiai filmem és ez a film nagyszerűen sikerült. Kedvelhető karakterekkel van tarkítva és nem unalmas. A történetet, amit körítettek hozzá azt nagyszerűen sikerült megvalósítani és nem lett egyáltalán fellengzős sem.