Hajrá, boldogság!

Igazán kedves, cuki történet, de vannak benne tragikomikus pillanatok is. Sally Hawkins, azaz Poppy színészi játéka annyira utánozhatatlanul egyedi, hogy nehéz őt nem szeretni ebben a filmben. Nem hiába zsebelt be két rangos díjat szerepéért. Az egyik kedvenc jelenet számomra az, amikor Poppy elmegy táncórára, valamiért elkap a röhögőgörcs tőle, annyira viccesen gesztikulál. De azért a tánctanár se semmi a „My Place”-es lábdobbantásával. Valójában nem egy humoros részlet az autósoktató, Scott (Eddie Marsan) kiborulása, de mégis elröhögi magát az, aki volt már ilyen szituációban, kicsit paródia íze van. És megértjük később azt is, hogy miért olyan fura a fickó. Illetve találunk rá némi utalást. Vagy csak könnyen beleképzelhető az ok-okozati párhuzam az iskolai verekedés elkövetője és a felnőtt Scott viselkedése között. Könnyű elmerülni a filmben, a történet visz magával. Különösen rendkívüli események nem borzolják az idegeinket, inkább csak szórakoztatnak minket. Eddig akárkinek ajánlottam ezt az alkotást, kivétel nélkül elaludt rajta. Fogalmam sincs, hogy miért, annyira azért nem unalmas. Talán amolyan nyugis film. Érdemes adni neki egy esélyt.

Nem rossz film, egynek elmegy. Időnként aranyos Poppy,de többségében zavaró. A boldogságot és az optimizmust, időnként összekeverik az alkotók az infantilis komolytalansággal. Bár Scott tényleg nem százas, de vélhetően én sem fogadnám nyugodtan, ha e... Többgy kezdő vezető a kanyar közepén engedi el a kormányt és "viccelődve" indul meg a kocsi a szembelévő sávba. Az viszont tetszett, hogy nem vitték el a filmet valami tragédiába.