Memo

Nem egy kiemelkedő darab, valószínüleg sosem fog kult státuszba emelkedni, de egy jól összerakott darab, ami végig leköti a figyelmet. Hol drámaibb, hol humorosabb hangvételű mű, de végig van egy kellemes, de mégis erős hangulata. Több ilyen filmet kéne csinálni itthon és nem a Pappa pia vonalat erőltetni..

Az utóbbi években a magyar filmgyártás mintha egyre inkább fejlődne, vagy legalábbis megközelítené a régi szintet. Erre egy nagyon jó példa ez a film is. Szerettem, mert retro, szerettem, mert zseniális. A két végletet tökéletesen mutatta be ez az ér... Többzelmes és intelligens film. Már az első pár percekben bekezd egy nagyon szívbemarkoló jelenettel, amikor a fényképeken nézegetik az embereket. Haumann Péter és Lengyel Tamás igazán jó párost alkot. Ehhez jön még hozzá Molnár Áron, aki szintén hibátlanul játszik. Az erős kezdés után egy kicsit ellaposodik a film. Jó ötlet volt nem a jelenben játszatnia filmet. Így sokkal hitelesebb, már csak azért is mert ma egy ilyen emberből hírességet csinálnak és a média minden ágában szembe jönne. Így kicsit rejtélyesebb tudott maradni a filmbeli karakter. Volt egy egyszerű kis humora a filmnek, amit még éppen elbírt, bár néhol ezek a viccesebbnek tűnő részek kicsit szomorúak is voltak. Egy utolsó gondolat: a végén azért csak adtam volna egy kólát az öregnek :)

Ez a film engem lehengerlő módon magával ragadott, mert két embernek a betegségén keresztül érzékeltet valami lényeges dolgot... talán azt, hogy pont akkor és attól fogod megkapni az életedben a segítséget, akitől nem is igazán akartad, mert egyszerű... Teljes kritika