Mrs. Henderson bemutatja

Igazán különleges humora van a filmnek. Nem az, amitől hahotázik az ember. Inkább mélyebb. Nagyon érzelmes darab. Nem mindennapi történet, érdemes rászánni az időt.

Angliában, a prüdéria hazájában, ahol Viktória királynő korában még a széklábakat is elfedték showműsort készíteni ruhátlan görlicékkel, maga a gondolat is botrányos. Mégis – állítólag – volt rá precedens Londonban, a Szélmalom Színházban. Mindez Mrs... Több. Henderson (Dame Judi Dench) sokat megélt özvegy agyából pattant ki és vasakarattal, elszántsággal, női fifikával meg is valósította. A film során az is kiderül, hogy milyen egyéni tragédia folytán támadt ez az ötlete. Egy holland származású színházi szakember, Van Damm (Bob Hoskins) segítette a terv véghezvitelét és sikeressé tette. A két főszereplővel semmi gondom nincs, mindketten tökéletesen játszanak, a bajom az, hogy össze nem illő műfajokat illesztenek egymáshoz és ezek kioltják egymás hatását. Elsőként vígjátékot láthat a néző, majd melodrámát, a végén pedig London II. világháborús hónapjai elevenednek meg. Az egész műfaji kavalkádhoz pedig pucér hölgyek bájai adják a hátteret. A zenés revübetéteket meg sem említettem, mert azokban egy taktusnyi fülbemászó rész sincs, még jóindulatú vagyok, ha 12=1 tucatra értékelem. Stephen Frears keze alól olyan remek film is kikerült mint a „Gyönyörű mocsokságok”, viszont sajnos ez a műfaji kevercs meg sem közelíti annak a nívóját.

Egyszerre szórakozató és megindító film a zseniális Judi Dench-csel. Abszolút megérdemelt volt az Oscar-jelölése, és bár lehetne érveket mondani a film mellett, már önnmagában ezért az alakításért érdemes megnézni.