Nagyon érdekes és üdítő színfolt volt ez a film a maga nyugis hangulatával és figyelemhajhászástól mentes történetmesélésével. Volt egy kis Virágot Algernonnak hangulata a némileg félkegyelmű Germain Chazes-zal, akit a leginkább Obélixre hajazó Depardieu alakított (az egyik jelenetben még egy telinek számító boroshordót is úgy vitettek vele, mint egy üres kartondobozt). Szóval ez a Germain valamennyire kikupálódik, és közben olyanokat mond az életről, amiket egy filozófiaprofesszor is megirigyelhetne. Csórikámat mindenki szétoltotta gyerekkorában meg még most is, de egy idő után a néző már látja, hogy nem ő a nevetséges, hanem akik oltják, az ő élete alighanem jobban rendben zajlik, mint a legtöbbüké, és az esze és szíve is jobban a helyén van. A film legvégén aztán világossá válik, hogy ez az egész egy regényfeldolgozás (La tête en friche, Marie-Sabine Rogertől – a kortárs írónő regénye mindössze a film előtt egy évvel jelent meg). Az idős nénivel való cimbizés halványan egy nemrég látott másik francia jellemfejlődős filmet juttatott az eszembe, a Madeleine sofőrjét. Az is jó volt. Nézésre melegen ajánlott rövidke, 82 perces film.
Hihetetlenül jó hangulata van, ráadásul a humora is nagyon intellektuális, ez az a film, amit én bármikor, bármennyiszer meg tudok nézni. Igaz, hogy a története talán egy kicsit túlságosan is könnyed, de ettől eltekintve szerintem fantasztikus filmélmény!
Talán egy kicsit az Ameliere hajaz az egész, nagyon szép, ahogy egyszerűen kinéz ez a film, a történet is nagyon aranyos, egyszóval egy könnyű délutáni mozizáshoz épp ideális. De ennél többet én nem várnék tőle.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
