Egy ápolónő gondjaira bíznak egy néma színésznőt. A személyiségük lassan összeolvad.
Egy ápolónő gondjaira bíznak egy néma színésznőt. A személyiségük lassan összeolvad.
Ez a film a mai rohanó világunkban is hihetetlenül megállja a helyét. Megállásra és mély gondolkodásra késztet. Tudom, hogy 1966-ban készült, de mégis szájtátva ámulok. A lélek sötét rejtelmeit tökéletesen ábrázolja. A felvételek gyönyörűek, a kameramozgás tökéletes. A két színésznő játéka is. A némaság és a csönd is. S kontrasztként a monológok sodró lendülete. A fekete-fehér felvétel egyáltalán nem zavaró, csak még jobban kihangsúlyozza a drámaiságot. Még mindig agyalok rajta. Az a fajta film, amelyet legszívesebben abbahagynál már az elején, de nem tudod, mert nem ereszt, és utána a hatása napokig fogva tart. Az a fajta film, amelyet szinte nem is tudsz szavakba önteni, de nagyon erős érzelmeket vált ki. Tökéletes alkotás, a kritikusok a mai napig fejtegetik.
Ritka jó lett a film nekem igazán tetszett. Átadta amit én vártam tőle, a lezárás is megfelelő. A színészek eszméletlen jók voltak és szívesen néznék még hasonlót. Ez nagyszerű.
Nagyon művészi a film. Majdnemhogy túlságosan a mai szemnek. Számomra csak a történetet megszakító színpadi jelenetek voltak zavarók. Túl gyorsan és értelmetlenül lettek bevágva. Viszont ami tetszett az a mind két szemszög bemutatása ami nagyon nehéz... Több
Sokszor láthatunk két zseniális színésznőt egy filmben, na de ennyire ? Liv Ullman és Bibi Anderson elképesztő színésznők voltak, szinte sugároztak a kamerák előtt, ez a film pedig valami tökéletes fényjáték, amely általábban természetes fényekkel ol... Több
A Persona igazából egy vizuális költemény egy utazás a lélek legmélyebb, legsötétebb bugyraiba, mindenképp Ingmar Bergman legfontosabb munkája, már a saját korában a megfejthetetlen, kifejezhetetlen jelzökkel illették, pedig a Persona a művészfilmek opus magnumja, Bergman lassú sodrású, sokkoló képekkel illusztrált rendezése és Sven Nykvist visszalassult, precíz kameramozgásai, valamint a két főszereplő, Liv Ullmann és Bibi Andersson csodás játéka együtt teremtik meg a film félelmetes atmoszféráját, amelynek a története valójában egy kamaradarab, két nő ( egy ápolónő és egy némává lett szinésznő ) harca, küzdelmes szembesülése önmagával, majd végezetül személyiségük vészjósló összeolvadása. Bergman megteremtette a művészfilm új és utánozhatatlan variánsát, kihagyhatatlan darab, minden idők egyik legjobb alkotása.
Az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című írásban fellelhető ez a film is.
Bergman a Farkasok órája című svéd filmdráma forgatását tervezte épp, mikor kórházba került. Itt született meg a fejében a Persona végleges története, így miután kikerült a kórházból úgy döntött, előbb ezt a filmet forgatja le.
A film elején megjelenő fiú megegyezik A Csend című film főszereplőjével, ráadásul a könyv, amit olvas szintén ugyanaz (Lermontov Korunk hőse című regénye).
Bergman egy promóciós fényképen látta Bibi Andersson és Liv Ullmann színésznőket egymás mellett. Arcuk hasonlósága az első pillanatban feltűnt neki. Ez ihlette meg a filmet alapötletét.
Az amerikai DVD-ről a cenzúra kivágott a film elejéről egy merev péniszt ábrázoló filmkockát. (ne ijedjetek meg, a film közel sem perverzió)