Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz

Tegnap megnéztem, azóta forognak körülötte a gondolataim. Gyönyörű film. Egyszerű, kerek sztori, mégis sokat lehet róla beszélgetni. Igazi zen állapotba kerülős, a nézése közben többször gondoltam rá, mennyire rohan Velem az élet, milyen nehéz lelass... Többulni, egy valamire figyelni. És arra is, hogy milyen keveset tudok a buddhizmusról. Kicsit komolytalanul a film tanítása számomra az, hogy ne dögönyözzem és vegyem ölbe a macskámat (Hubacicát), amikor ő nem akarja, mert úgy kell bánni másokkal, ahogy velünk is szeretnénk, ha bánnának.

Különösen tetszett ez a kissé elvont és furcsa hangulata a történetnek. Remek alkotás .Nagyon tetszett és bármikor újra tudnám nézni ebben biztos vagyok. Épp eléggé látványos és izgalommal teli. Nekem bejött.

Aranyos spirituális film, elég egyszerűcske ugyan, de tanulságos. Kicsit unalamas, vontatott lehet, pörgős cselekményt kedvelőknek, inkább a egyszerűcske képi világon van a hangsúly, a természet és az ember közötti összhang. Természet, párkacsolat, elme, szenvedés ...

Egyik legbölcsebb film, amit láttam. Nem szabad túlkomplikálni, csak egyszerűen megérteni a tanításokat. És persze az egyik legszebb film is a világon!!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egyfajta érdekes feldolgozása az élettől elfordult, a szemlélődő, tűnődő és az élet forgatagában feszengő létmód aspektusainak. Egyébiránt a filmbéli illusztrált eset, egy gyermeknek egy tanító óvó kezei közé adása sok helyt igen megszokott. Ez mind ... Többa mester, mind a növendék tanonc részéről sok-sok kritériumot kíván meg, így rendszerint csak bizonyos családok engedhették meg maguknak. Nem mellesleg a nyugati társadalmakban (Magyarországon is) számos példa után nyomozhat a tisztelt néző. Példaként több magasrangú családnak a sarját adták még jó kicsi korban olyan tanítómesterek mellé, akik nagy hírnévnek örvendtek – vagy egyáltalában olyan kultúr környezetbe, ahol a családtól távol éltek. Jóllehet mások azon vitatkoznak, hogy a kisgyermekek hogyan éljenek lelkileg egészséges gyerekkort, avagy meddig maradjanak édesanyjuk vagy apjuk mellett. Itt nem restelltek a fiataloktól igen korán elválni, hiszen bizton tudták, hogy az csak a hasznukra válhat. A féltő, szeretetéhes szülői attitűd fejlődéslélektani ráhatását ezzel kiváltották az életre való felkészítés jelmondatával, amellyel persze sok ölelést, mosolyt és mi egyebet vontak meg maguktól. Ilyen módon a filmben tulajdonképpen egyúttal a szeretetnek a nem megszokott gyakorlását is tetten érhetjük. Az érzelemszínes mozi a feszültség megjelenését a testi lét – az ösztönök primordiális síkján történő – kettősségében mutatja meg. Az ember, mint összetett létező az életútnak két irányában is haladhat, és pontosan úgy, hogy közben pont középen van. A szellemiség kimunkálásának a fáradságos útját a fizikai kívánalmaknak a könnyed kielégítése válthatja fel. A testi öröm és az ellenállhatatlan vágyak bizonyos dolgok megtételére szolgáltatja tulajdonképpen a szemlélődő nyugalomnak a kihívást. Ahogy az aszkéták szokták mondani: az akarat tűzén edzés. Szegény hősünk sajnos nem tudja felvenni a versenyt a vágyak tomboló orkánjával ezért kénytelen megmerülni az élet adta ’lehetőségek’ mindegyikében. Mire újra láthatja mesterét, már jobban ismeri a külvilág minden csínját-bínját, mint a valaha tanultakat. Furcsa vezeklése nem kifejezetten ismert a mi kultúránkban, ezért kissé meghökkentő módon hathat. A visszatalálás egy elvesztett útra gyakran már lehetetlen. Ilyenkor többnyire a megmásíthatatlanság, a visszafordíthatatlanság kínzó bánata tölti be az embert, amely feloldhatatlanul futtatja néma szalagjait az éterben. Hősünkben még elevenen élnek a megtanultak, mégis penitenciája a keserű felismerés nyomasztó agóniája a pillanatok elillanó lángfoszlányai között őrölik fel. Nagyon szép pillanatok egyúttal, amikor a néző rájön, hogy a tévutak, a bűn a mester szemében csupán szavak – hiszen az embert örök változatlannak tekinti. Végső soron a legjobb tanítónak minden út – legyen az bár helyes vagy helytelen – a misztériummal teli életnek csupán néhány mozzanata, s ez nem szolgáltat okot a hitehagyásra. A saját karmájából a másikat kiemelni nagyon magasztos és érthetetlen aktus, majdnem hogy lehetetlen. Végeredményben ez az egyik leglebilincselőbb érzelmi benyomása a történetnek. A rejtélyes idő kereke, melynek visszafordítására folyton vágyakozunk – mert annyi cselekedetünket tennénk jobbá, vagy meg nem történté. Hogy hogyan? Ennek elmesélésre máris egy másik érdekes filmet – a Szamszára epikus darabját – ajánlja továbbnézésre a dél-koreai rendező, Kim Gidok.