A cukrász

Picit talán többet vártam tőle. Az érzelmi vonal nálam nem tudott elindulni.

Nem sűrűn lát az ember izraeli filmet. Lassan csordogáló történet, minimális párbeszédekkel. A főszereplőnek talán 10 mondat hagyja el a száját az egész film alatt.

Az egzotikum kedvéért kezdtem bele, mivel kevés izraeli filmet láttam, de az elsőfilmes Ofir Raul Graizer munkája odaláncolt a képernyőhöz. Érdekes, nem sablonos történet és végig a kíváncsiság hajtott, hogy mi lesz a vége. Leírhatom, hogy nem okozot... Többt csalódást, az egész film tetszett. Annak különösen örültem, hogy a két férfi kapcsolatát nem vitték túlzásba, így is minden világos volt, van ilyen is, tényként el kell fogadni. Egyetlen hibaként a túlzott komótosságot tudom említeni, bár ez a lassú történetvezetés szerves része a darabnak. Sok helyen olvastam, hogy a francia-izraeli színésznő, Sarah Adler milyen ragyogóan játszott. Én nem voltam tőle elragadtatva (mondjuk nem kimondottan igazi szépség, bár izraeli viszonylatban ki tudja?) tette a dolgát, jól, hihetően alakította az özvegyet. Sokkal jobban tetszett Tim Kalkhof szerepformálása, aki a film kedvéért állítólag beleásta magát a cukrászmesterség titkaiba, sőt a hitelesség kedvéért néhány kilót magára is szedett. A különböző filmfesztiválokon – teljesen megérdemelten – a 17 jelölésből 5-öt díjra is váltott.

Kellemes, lassú folyású film kimondottan erős lezárással. Azt azért hozzátenném, hogy nem hinném, hogy emlékezni fogok rá pár hónap múlva, de alapvetően pozitív élmény volt.

Szép és tartalmas film. Nem akar provokálni csak elmondani egy történetet.