Szégyenfolt

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Két helyrehozhatatlan tragédia egy filmben. Ennek ellenére az író mint narrátor tompítja a fájdalmat. Mi mint nézők így az ő szemén keresztül tompítva kapjuk meg ezt a két kijavíthatatlan történetet. Coleman Silk jelleme azonban számomra érthetetlen, soha nem gondolta meg magát, és végig képes volt elkerülni a családját, csak azért, hogy letagadhassa a származását? A film szerint igen. Semmit sem tudtunk meg arról, hogy ő ezt hogy élte meg, mit gondolt a házassága és munkássága alatt magáról. Az a tény, hogy éppen a rasszizmussal vádolták meg, egy szuper kezdő gondolat. De ő még ekkor is megmarad a saját hazugságánál, miért? Mit veszített volna, ha végre kimondja az igazságot, és bocsánatot kér a testvéreitől? Ehelyett a véletlen felé sodor két idegent, Nathant, az írót és Fauniát, a fájdalomban élő és férje elöl menekülő nőt, ahogy mondja, az utolsó szerelmét. A barátság és a szerelem ezt kapja ez a fura professzor, aki megragadt a saját hazugságában. A film lezárása is ütős, a „baleset” egy jó fordulat. Most gondolkodhatunk, hogy kinek volt nagyobb a sebe, Colemannak vagy Fauniának, szerintem mindkettő borzasztó, ettől elviselhetőbb, hogy meghaltak?

Többször láttam már, de még mindig nem értem miről akar szólni ez a film. Mondanivalója még lenne, de annyi ellentmondásba ütközhet a néző, hogy értelmét veszti a történet.