A kertbérlő

Már néztem egy ideje, amikor rájöttem, hogy évekkel korábban egyszer már volt alkalmam megtekinteni a filmet. Tipikus angol drámát és vígjátékot raktak össze az alkotók: a történet lassan hömpölyög, a humor kifinomult, a dráma alapját jelentő, mélyben meghúzódó esemény kellően titokzatos és jó időzítéssel derül ki, és a maga módján a végkifejlet is szép és megnyugtató. Mondjuk, a mennybéli zárójelenet teljesen fölösleges, de hát emberek vagyunk, hibázhatunk. Nem mellesleg ez, mármint az emberi hiba a történet alapja, egy múltbéli rossz döntés indítja el főhősünket a lejtőn, és teszi mogorva hajléktalanná. Illetve hát nem hajléktalan, hiszen van egy furgonja, ami számára nemcsak az otthont, hanem a világot is jelenti. De hiába jó a film, a sztori nem alkalmas arra, hogy zseniális alkotás váljék belőle. Sőt: nagyrészt Maggie Smith-nek köszönhető a színvonal. Ő viszont el is viszi a hátán a filmet. Egyszer. Legfeljebb kétszer.

Más nem is játszhatta volna el ilyen mesterien a főszerepet, mint Maggie Smith, aki a nagy öreg színészgárdájához tartozván még ennyi év színészi munka után is képes elővarázsolni valami új színt önmagából. Ez egy nagyon kedves történet egy idős hölg... Többyről, aki egy furgonban lakik, s mindig kiszemel egy házat, egy lakót, akinél leparkol járgányával. Jelenlétével állóvizeket kavar fel, zsémbes stílusával kendőzetlenül megmondja véleményét, emiatt jelleme világos mindenki számára. Szerettem a film humorát is. Kicsit egysíkúnak találtam ugyan, a tempó olykor belassult, de ez egy ilyen történet: száguldani nem lehet benne.

Az igaz történeteket nagyon szeretem, de ez nem jött be. Az angol humor tud jó lenni, de itt nem volt az. Sok helyen untam és maga a története sem egy nagy eresztés.

Kedves, különös hangulatú film. Érdekes megoldás, hogy a főszereplő végig magának meséli a történetet és vitatkozik is saját írói énjével. Ennek ellenére a filmet kicsit lassúnak és unalmasnak éreztem, egyedül a hölgy múltjának kiderítése okozott némi izgalmat. A humoros, mégis komolyabb filmek kedvelőinek ajánlom.

Ez a film annyira nem jött be nekem. Hiába félig igaz a történet, 15 év eszméletlenül sok idő, ennyi ideig eltűrni egy rettenetes némbert, csak egy bárgyú íróféle képes, aki titkolja másságát és kettészakadt énjével vitatkozik. Gondozta volna inkább ... Többa demenciában szenvedő anyját, nem, őt inkább otthonba adta. Egyébként is számomra nagyon ellenszenves volt a pofa. Ugyanakkor a film nem kérdőjelezi meg Maggie Smith színészi nagyságát, bár gyomor kellett hozzá, hogy az egész filmben azokban a mocskos rongyokban szerepeljen.