Haverok ajánlották számomra, hogy megéri megnézni, ám hajthatatlan voltam. Aztán egy unalmas délután mégis úgy döntöttem, hogy megnézem és láss csodát bejött, de nem is kicsit.
Nagyon tetszett, bár egy kissé elnyújtottnak éreztem, a 140 perces játékidőből ki lehetett volna hagyni ezt-azt. Persze ez az a film, amit kötelezően látni kell, ráadásul akár többször is megnézhet. Dramaturgiailag nagyon tempós, egyszóval irtó pörgős a film.
Érdekes a korszak, amiben játszódik és kiváló színészek alakítanak benne. A film magával ragadó, romantikus és szomorkás is, noha az alapsztori, hogy a főszereplők végül rájönnek, hogy érzelmileg nem közömbösek egymás iránt elsőre elcsépeltnek tűnik, mégis egy agyon jól összerakott film.
A film összbevétele 137 783 840 dollár volt (imdb.com).
A ruha, ami után Shannon vágyakozik, amit egy Bostoni kirakatban lát, ugyanaz a ruha, amit Clara Clayton (Mary Steenburgen) visel a Vissza a jövőbe 3. utolsó jelenetében.
A rendező, Ron Howard elégedetlen volt Nicole Kidman reakciójával abban a jelenetben, amelyben karaktere felemeli a Joseph (Tom Cruise) férfiasságát takaró tálat, ezért Kidman tudta nélkül megkérte Cruise-t, hogy ne viseljen a tál alatt semmit. Ennek köszönhetően Howard megkapta a reakciót, amire vágyott, és a jelenet így maradt benne a filmben.