Amikor Zatoichi egy fiatal anya gyilkosságának tanúja lesz, megígéri, hogy eljuttatja a babát az apjához. Egy fiatal zsebmetszővel utazik együtt, vonakodva. De nem számolnak sem az apa reakciójával, sem a gyermek iránti növekvő… Több
A harmadik és a nyolcadik epizódok között a Daiei Stúdió ügyelt arra, hogy mindig legyen valami apróság a főhőshöz kapcsolódóan, amely valami pluszt ad a tulajdonságaihoz. Visszahozták a rendezői székbe Kendzsi Miszumit, akinél a masszőr sosem legyőzhetetlen hős, hanem közönséges, hétköznapi ember, csak éppen az átlagnál több finesszel a fejében és nagyobb erkölcsi érzékkel. Miszuminál a természeti képek az átlagnál nagyobb szereppel bírnak, néha kisebb vizuális költemények, amik ráerősítenek az emberi tulajdonságokra. Azt már tudja a néző, hogyha Zatoicsi valamit megígér, azt mindenképp végrehajtja. Az sejthető, hogy egy kisbaba erős érzelmi kötődést válthat ki, tulajdonképp bárkinél. Viszont az említett apróság miatt számos ellenség zúdul rá, és a kicsi apja sem éppen erkölcsbajnok. A masszőr most szembesül csak igazán az élete árnyoldalával, mert minden győzelme után nyilvánvalóvá lesz számára, hogy az ő életmódjába egy gyermeket bevonni nem lehet. A forgatókönyv gondoskodik a férfi dada ellenpontozásáról, egy véletlen odasodorta nő személyében. A szituáció a feje tetejére áll, mert kisül, ezúttal a férfi bánik ügyesebben a csöppséggel, mint a nő. Az egyik legjobb történet a sagán belül. Ez egyaránt igaz a mese kidolgozottságára, a harcokra és az erőteljes érzelmi töltésre. A humor, dráma és erkölcsi tartalom az eper a tejszínhab tetején. Ugyancsak nézőbarát történet.
– A nyolcadik film olyan jól sikerült, hogy évekkel később, amikor a Zatoicsi sorozat átvándorolt a tv világába, ismét feldolgozták, igaz, szolidabb és rövidebb formában. (Első évad, 14. epizód) – Sintaro Kacu csúcsformában volt a forgatása idején. Van a filmben egy több mint három perces harci jelenet, amit vágás nélkül vettek fel. Elképzelhető, milyen koncentrálást és precízen betartott koreográfiát kellett megvalósítania, mialatt a közepén még a kardját is elveszíti a harcban. – A történet formailag egy „road movie” mai szóhasználattal jellemezve, ám ugyanakkor egyfajta spirituális utazás is Zatoicsi számára. Ezt végig erősítik Miszumi természeti képei. A masszőr pedig a végén képes az egyedüli helyes – és számára lelkileg fájdalmas – döntés meghozatalára. – A történetre nemzetközileg szintén felfigyelt a filmes szakma, és nem is felejtette el. A „Blind Fury – Vak végzet”(1989) Rutger Hauerrel a főszerepben tulajdonképp ennek a Zatoicsi kalandnak a „nyugatosított” feldolgozása. – Kacu extrém módon „edzett” a vak jakuza megformálására. Egykori pályatársai emlékirataiból kiderül, hogy a forgatási helyszíneken is csukott szemmel közlekedett, a technikai személyzet őszinte rémületére. A valóságban korántsem voltak olyan rendkívül finom megérzései, mint az eljátszott karakternek, és emiatt elefánttá lett a porcelánboltban. Kábelek, világító lámpák és zajmikrofonok bánták a színészi beleélés kísérleti formáját. Sőt mi több, a stábnál kötelező közös étkezéseken sem adta fel a „csukott szem technikát”, így voltak, akik fölöttébb kényelmetlenül érezték magukat, amint közöttük próbált a levest inni, vagy szaftba mártogatható rizsgombócokat pálcikával bekebelezni. (Könnyen kitalálható, hogy miként nézett ki a vacsora végén az arca és a ruhája.)
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
