Annie Suzanne Girardot 1931-ben született Párizsban, 2011-ben hunyt el. César-díjas francia színésznő és énekes. Közel 150 filmben szerepelt, kétszer kapta meg a Molière-díjat, jelölték BAFTA-ra, de számos nemzetközi díjjal is jutalmazták munkáját.
A párizsi Conservatoire de la rue Blanche-ban végzett kitűnő minősítéssel, majd csatlakozott a Comédie Française-hez, ahol állandó társulati tag volt 1954-57 között.
Girardot 1955-ben debütált a Treize à table című filmben, 1956-ban Suzanne Bianchetti-díjat kapott.
Egyik... TöbbAnnie Suzanne Girardot 1931-ben született Párizsban, 2011-ben hunyt el. César-díjas francia színésznő és énekes. Közel 150 filmben szerepelt, kétszer kapta meg a Molière-díjat, jelölték BAFTA-ra, de számos nemzetközi díjjal is jutalmazták munkáját.
A párizsi Conservatoire de la rue Blanche-ban végzett kitűnő minősítéssel, majd csatlakozott a Comédie Française-hez, ahol állandó társulati tag volt 1954-57 között.
Girardot 1955-ben debütált a Treize à table című filmben, 1956-ban Suzanne Bianchetti-díjat kapott.
Egyik leghíresebb szerepe Nadia, a prostituált volt Luchino Visconti alkotásában, a Rocco és fivérei (1960) című drámában. A forgatáson ismerkedett meg később férjével, Renato Salvatori-val, akivel 1962-től 1988-ig voltak házasok. 1988-tól ugyan külön éltek, de Renato haláláig nem bontották fel a házasságot. Egy lányuk született, Giulia.
E házassága kapcsán Olaszország és Franciaország között ingázott, s mindkét helyen kapott szerepeket. A francia újhullámos rendezők viszont kerülték, viszont olyan kultikus alkotókkal dolgozhatott együtt, mint Jean Delannoy, Michel Boisrond, André Cayatte, Gilles Grangier vagy André Hunebelle.
A ’60-as években már nagy népszerűségnek örvendett (Élni az életért – 1967, Egy férfi, aki tetszik nekem – 1969). A Meghalni a szerelemért (1971) című megtörtént eseményeken alapuló filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-ra is jelölték, s ez lett Girandot egyik legnagyobb sikere.
A komédiában is megállta a helyét, ezt olyan filmekkel bizonyította, mint A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg (1970) vagy a Marakodók (1978).
1977-ben megkapta a legjobb színésznőnek járó César-díjat a Csak egy asszony... (1976) című drámában nyújtott alakításáért. Második César-díját a Nyomorultak (1995) című történelmi dráma kapcsán nyerte el, melyben Jean-Paul Belmondo oldalán láthattuk, és a hálátlan ’80-as évek után ez a film jelentette a nagy visszatérést. A harmadik Césart a A zongoratanárnő (2001) hozta meg számára. Michael Haneke rendezővel újra együtt dolgozhatott a Rejtély (2005) forgatásán, amelyben Juliette Binoche is szerepet kapott.
(SódóGA)