Bette Davis 1908. április 5-én született az egyesült államokbeli Lowellben. A kesernyés, nehéz sorsú karaktereiről ismert színésznő szülei korán elváltak, fotográfus édesanyjával ezt követően New Yorkba költöztek. Fiatalkori példaképei a sármos Rudolf Valentino és az első filmcsillagok egyike, Mary Pickford voltak, majd egy Ibsen-darab megtekintése után döntött végleg a színészkarrier mellett.
A főiskolás évei alatt a magyar származású George Cukor egyesületénél kapott munkát a Broadwayen, ahol 1929-ben... TöbbBette Davis 1908. április 5-én született az egyesült államokbeli Lowellben. A kesernyés, nehéz sorsú karaktereiről ismert színésznő szülei korán elváltak, fotográfus édesanyjával ezt követően New Yorkba költöztek. Fiatalkori példaképei a sármos Rudolf Valentino és az első filmcsillagok egyike, Mary Pickford voltak, majd egy Ibsen-darab megtekintése után döntött végleg a színészkarrier mellett.
A főiskolás évei alatt a magyar származású George Cukor egyesületénél kapott munkát a Broadwayen, ahol 1929-ben játszott első alkalommal. A filmvásznon 1931-ben, a The Bad Sisterben debütált, ezt további öt film követte, ám egyik sem hozott igazi sikert számára.
A közönség figyelmét a The Man Who Played God című film (1932) főszerepével hívta fel magára, ennek eredményeképp a Warner ötéves szerződést ajánlott fel. A kritikusok, többek között a Life magazin ítészének elismerését az 1934-es Örök szolgasággal vívta ki, melyben egy függőségekkel és szegénységgel küszködő karaktert alakított. Szerepéért elsőként jelölték Oscar-díjra. A szobrocskát végül az 1935-ös Veszélyesban nyújtott alakításért kapta meg. Davis szerint az Oscar nevet ő adta a díjnak, férje, Harmon Nelson második keresztneve alapján, bár ez nem egyezik az Akadémia álláspontjával.
1936-ban Humphrey Bogart oldalán játszott a A megkövült erdőben, majd, hogy elkerülje a Warner által adott középszerű szerepeket, Angliába ment forgatni, amiért szerződésszegés címén beperelték. Második Oscar-díját a William Wyler rendezésében készült Jezebelért kapta 1938-ban, majd újabb jelölést gyűjtött be az 1939-es Sötét győzelemért.
Hollywood egyik legsikeresebb színésznőjeként Davis az Akadémia első női elnöke lett 1941-ben, ám a tagokkal való konfliktusai miatt hamar lemondásra kényszerült. Ez évben újabb Oscar-jelölést kapott A kis rókákban nyújtott alakításáért. 1942-ben a Pearl Harbourt ért támadás után a háború végéig különféle hadiszolgálatokat teljesített, illetve a katonáknak szervezett programokat.
Néhány vegyes fogadtatású film után 1949-ben bontott szerződést a Warnerrel, ezt követően 1950-ben elkészült egyik legismertebb filmje, a Mindent Éváról, melyben Margót, az idősödő színésznőt játszotta. Alakításért többek közt elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál díját is.
Az ’50-es évek stagnálása után az 1962-es Mi történt Baby Jane-nel? filmje említésre méltó. A haláláig aktív Davis 1977-ben első nőként életmű-díjat kapott az Amerikai Filmintézettől. Számos tévésorozatban játszott, 1979-ben Emmy-díjat is nyert a Strangers: The Story of a Mother and Daughterben nyújtott alakításáért.
1989-ben Franciaországban, 81 évesen hunyt el.
(Ferencz Orsolya )