Knut Gunnar Johanson 1909. november 13-án született Stockholmban, a színész Oscar Johanson és Ella Mauléon gyermekeként. J. Hakanson tanítványa volt a stockholmi Royal Dramatic Theatre Schoolban.
Színészi hírnevét lényegében Ingmar Bergmannak köszönheti, aki szinte minden filmjében szerepeltette a svéd művészt. Első filmszínészi alakítása a rendező Zene a sötétben (1948) című alkotásában volt, majd ezt követte a szerelmi lecke (1954) és A nap vége (1957).
Bergman Gunnarra osztotta Jöns, a fegyverhordozó kulcsszerepét A hetedik pecsét (1957) című drámában, s ezzel elérte, hogy a szakma felfigyeljen a színészre. Max von Sydow, a keresztes háborúból hazatért katona oldalán bolyong a harcok révén sivárrá... TöbbKnut Gunnar Johanson 1909. november 13-án született Stockholmban, a színész Oscar Johanson és Ella Mauléon gyermekeként. J. Hakanson tanítványa volt a stockholmi Royal Dramatic Theatre Schoolban.
Színészi hírnevét lényegében Ingmar Bergmannak köszönheti, aki szinte minden filmjében szerepeltette a svéd művészt. Első filmszínészi alakítása a rendező Zene a sötétben (1948) című alkotásában volt, majd ezt követte a szerelmi lecke (1954) és A nap vége (1957).
Bergman Gunnarra osztotta Jöns, a fegyverhordozó kulcsszerepét A hetedik pecsét (1957) című drámában, s ezzel elérte, hogy a szakma felfigyeljen a színészre. Max von Sydow, a keresztes háborúból hazatért katona oldalán bolyong a harcok révén sivárrá és lepusztulttá vált európai földeken.
Játszott Bergman trilógiájának két alkotásában is: Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963). Ez utóbbi főszerepében egy Isten segítőkészségében megingott, hitét vesztett lelkészt formált meg.
A Persónában (1966) Bibi Anderssonnal és Liv Ullmannal dolgozott együtt, míg a Szégyenben szintén Ullmann és Sydow volt partnere. Utolsó filmjei közé tartozik a Rítus (1969) és az Őszi szonáta (1978).
1986. május 26-án hunyt el Djursholmban. (erare)