Szabó Gyula színész, szinkronszínész 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, és 2014. április 4-én halt meg Budapesten. Egy kis tanyáról származott, ezt mindíg büszkén vállalta. Gyermekkorában papnak készült, ebben közrejátszott szülei mély vallásossága, és ő is ezen az úton haladt. A család viszont nagyon szegény volt, ezért be kellett állnia egy gyárba dolgozni, így a papi pálya kútba esett. A gyárban megkedvelte a színészetet, sokat szerepelt a vállalat... Több
Szabó Gyula színész, szinkronszínész 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, és 2014. április 4-én halt meg Budapesten. Egy kis tanyáról származott, ezt mindíg büszkén vállalta. Gyermekkorában papnak készült, ebben közrejátszott szülei mély vallásossága, és ő is ezen az úton haladt. A család viszont nagyon szegény volt, ezért be kellett állnia egy gyárba dolgozni, így a papi pálya kútba esett. A gyárban megkedvelte a színészetet, sokat szerepelt a vállalat színjátszó csoportjában, és többek unszolására 1950-ben jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahová egyből felvették. Abban az évben 12 000 jelentkezőből 48-an nyertek felvételt, és ő volt az egyik közülük. A főiskolai osztálytársai voltak pl. Domján Edit, Avar István és Kaló Flórián, csak hogy a bőség zavarával éljünk.
1954 és 1993 között játszott többek között a Petőfi, Jókai, Thalia, Arizóna Színházban is. Mindenki Gyula bácsiját mindenhol imádták. 1953-től filmekben is szerepel, de mindmáig talán leghíressebb szerepe a Tenkes Kapitánya című filmben Buga Jakab megszemélyesítése. 1997-től nyugdíjba vonulásáig, azaz 2006-ig a székesfehérvári Wörösmarty Színháznál dolgozott. Eközben többfajta filmes szerep is megtalálta, többek között a Robog az úthenger Józsija, a Princ a katona ikonikus Csontos őrnagya, A tizedes meg a többiek, Egy pikoló világos, csakhogy néhány zseniális filmet említsek.
Eközben aktuális színházaiban is bőszen dolgozott. Híresebb szerepei közé tartozott például a Bánk Bánban Tiborc szerepe, a Rozsdatemetőben Hábetler János szerepe. Imádott Bulgakov, Stendhal, Katona, és Shakespeare műveiben is játszani. Jellegzetes orgánuma miatt zseniális szinkronszínész is volt. Peter Falk Columbóját, Frakkot, Éder mestert a Pumukli kalandjaiból is az ő tolmácsolásában élvezhettük. A Magyar Népmesék című sorozatban pedig csak mesélt és mesélt.
2005-ben Fonogram-díjjal tüntették ki a Nagy mesemondó szólólemezéért. 1979- tól tanított a Színművészeti Főiskolán. Szinte minden díjat megkapott, amit itthon egy színész megkaphat: Jászai-díj, Kossuth- díj, Filmkritikusok díja, Budapest-díj, Alephandra-díj, 2005-ben pedig életműdíjat kapott.
2008-ban és 2009- ben súlyosan megbetegedett, de ezekből még sikerült felépülnie. Sajnos azonban 2014-ben a betegség legyűrte az ország Gyula bácsiját. Négy gyermeke született, Zsófia, Melinda, Attila és Gyula. Háromszor nősült, aki mellett a halál érte, az Madarász Pálma volt. A temetésén ott volt Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Tordy Géza, a tanítványok nevében Gesztesi Károly, pályatársai nevében Gálvölgy János búcsúzott tőle.
(Archívum)
