Lillian Florence Hellman 1905. június 20-án született New Orleans városában. Édesanyja Julia Newhouse, édesapja Max Hellman, egy cipőkereskedő volt. Két egyetemet is látogatott, az egyik a New York-i Egyetem volt, majd több kurzust végzett a Columbia Egyetemen. 1925. szilveszter napján férjhez ment Kober drámaíró és sajtóügynökhöz, de házasságuk nem volt tartós, évekig külön éltek. 1929-ben – tanulmányait Bonnban folytatva – csatlakozott egy hallgatói csoporthoz, de antiszemita nézeteik miatt megszakította... Több
Lillian Florence Hellman 1905. június 20-án született New Orleans városában. Édesanyja Julia Newhouse, édesapja Max Hellman, egy cipőkereskedő volt. Két egyetemet is látogatott, az egyik a New York-i Egyetem volt, majd több kurzust végzett a Columbia Egyetemen. 1925. szilveszter napján férjhez ment Kober drámaíró és sajtóügynökhöz, de házasságuk nem volt tartós, évekig külön éltek. 1929-ben – tanulmányait Bonnban folytatva – csatlakozott egy hallgatói csoporthoz, de antiszemita nézeteik miatt megszakította velük a kapcsolatot. Visszautazott szülőhazájába.
1930-tól a Metro–Goldwyn–Mayer alkalmazásában állt, forgatókönyvek előzetes értékelését végezte. Lehetősége nyílt megismerkedni a korszak jelentős szellemi tevékenységet folytató személyiségeivel. Itt ismerkedett meg későbbi élettársával, a detektívregény műfaját megújító, nála 12 évvel idősebb Dashiell Hammett-tel. Kapcsolatuk 1961. januárjáig, Hammett haláláig tartott.
Első jelentős színdarabját („The Children's Hour” = ”Gyerekek órája”) 1934-ben mutatták be, 691 alkalommal játszották egy broadway színházban. Még játszották a darabot, amikor a Samuel Goldwyn Company megvásárolta a megfilmesítési jogokat. Hellman filmes szempontok alapján átírta, és 1936-ban, William Wyler rendezésében, „These three” = ”Ők hárman” címen bemutatták. 1961-ben készült belőle egy remake, azt már az eredeti címmel játszották. Szintén William Wyler rendezte, Audrey Hepburn, Shirley MacLaine és James Garner a főszereplői. Magyarországon a „Végzetes rágalom” címen is ismert.
Több politikai mozgalom aktív résztvevője volt, 1937-ben Spanyolországban is járt. Martha Gellhorn, Hemingway akkori felesége az ott született beszámolóját hamisnak ítélte, mert szerinte minden másként volt.
1939-ben volt a következő sikeres színdarabja bemutatója, „The Little Foxes” címen. Két év múlva ennek a filmváltozata is elkészült, szintén Wyler rendezésében, a főszereplő Bette Davis. A film magyar címe: „A kis rókák”.
1941 a „Watch on the Rhine” című színdarab bemutatásának az éve, a filmes adaptáció forgatókönyvét Hammett írta. 1943-ban mutatták be, magyar címe „Őrség a Rajnán”. Hal Mohr és Herman Shumlin rendezte, Bette Davis és a magyar származású Paul Lukas (Lukács Pál) főszereplésével. Az utóbbi színész alakításáért a legjobb főszereplő Oscarját kapta. A következő évben Hellman is Oscar-díjat kapott „A kis rókák” filmes változatának forgatókönyvéért.
A „The Searching Wind” című színdarab bemutatója 1946-ban volt, főszereplője Montgomery Clift. Még ebben az évben rendezett belőle filmet a német származású William Dieterle. Szintén ebben az évben volt a bemutatója az „A kis rókák” szereplőinek húsz évvel korábbi történetét feldolgozó, „Another Part of the Forest” című drámának. 1948-ban Michael Gordon ezt is megfilmesítette, főszereplője a vagyont szerző Marcus Hubbard szerepében Fredric March volt. Van egy 1972-es változata is Daniel Mann rendezésében.
Egy évvel korábban Hellman feketelistára került, mert megtagadta a House Un-American Activities Committee (HUAC) kérdéseire a választ. A következő években folytatta a színdarabok írását, és csak 1965-ben írt forgatókönyvet, amelynek rendezője Arthur Penn volt, a címe pedig „The Chase” = ”Az üldözők”. Két főszereplője Marlon Brando és Jane Fonda.
Haláláig (szívroham 1984-ben) több önéletrajzi írást is megjelentetett, magyarul is olvasható az „Egy befejezetlen asszony” és a „Pentimento".
(Berto49)
