Németh Marika

2

Honthy Hanna dezignált örököse, talán utolsó hiteles operettprimadonna, mégsem sorlható a magyar film legtöbbet foglalkoztatott művészei közé, azonban legelső filmszerepét minden idők legnézettebb hazai mozijában alakította.

Az ő kívánalmai szerint átírt Mágnás Miska grófkisasszonya, Korláthy Rolla a megfilmesített Szirmai-operett tradicionális, kevésbé harsány vonulatát képviselte, mindazonáltal a történetben elhelyezett primadonna bonviván kettősök, mint az „Úgy szeretnék boldog lenni..." vagy az „A nő szívét ki ismeri?" máig dudorászásra késztetik a nézőt.

Németh Marika, egy-két apróbb drámai kitérőt leszámítva, megmaradt az operett sztárjának, s mint ilyen, értelemszerűen helyet kapott az ötvenes évek reprezentatív esztrádfilmjében, a Díszelőadásban is. Ugyancsak az ötvenes évek közepén indult a Csárdáskirálynő legendás operettszínházi szériája, amelyben a főszerep, Vereczky Szilvia szólama jutott a szopránnak.

A civilben is mindenkor eleganciát és nagyasszonyi méltóságot sugárzó sztár a hatvanas évek második felében pár esztendőre elhagyta Magyarországot. Frigyre lépett ugyanis egy görög úriemberrel, s eme - a kor gazdaságföldrajzi értelmében-nyugatinak tekintett házasság, távollétében is tovább növelte nimbuszát.

A magyar színházi életbe visszatérve neki is tapasztalnia kellett az operett tekintélycsökkenését s a musical térhódítását. Épp e stílusfordulatot örökítette meg a Fuss, hogy utóiérjenek című kémtörténettel egybekötött zenés vígjáték, amelyben Németh Marikának jócskán önironikus szerep jutott.

Az utolsó nagy primadonna mindenesetre kitartott az operett mellett, s a tévé Zenés Színházában éppúgy e műfaj hivatott képviselője maradt, akár a változatos esztrádműsorokban, amelyeknek szinte haláláig állandó fellépője volt.