Lélegzetelállító mívesség és kifinomultság keverékéből bódítóan magával ragadó élmény született Haynes egyszerre érzéki és intellektuális alkotásában. A Carol az idei Cannes első igazi gyöngyszeme, a filmtörténet újabb varázslatos pillanata. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Több
Todd Haynes igazi nagymesternek számít, ha a másság témakörében emberi portrékat kell megrajzolnia, így Patricia Highsmith regényét talán a legmegfelelőbb direktor adaptálta a mozivászonra: a Carol első osztályú dráma, társadalomkritikus szubtextussal megtámogatva. Több
Jaj, a Carol, az a sokdíjas, ugye? Az biztos milyen szép, van benne zongora és pillogás és pasztellek, és jujj, olyan korszakos, mert jujj, lányok puszizkodnak benne, jujj. Hát, nem. Több
Van fölös két órád, amit valamiért nem tudsz olyan hasznosabb dolgokkal eltölteni, mint a könyveid szín szerinti sorba rendezése, vagy a virágcserepek órajárással megegyező elforgatása? Akkor a Carol a te filmed. Több
Azt hiszem, színészfilmként fogjuk emlegetni a Carolt, a rendező, Todd Haynes talán csak erre hajtott: legyen két remek színész, és a többi már úgyis mindegy. Több
A moziból kifelé hallom, ahogy a srác azt mondja a lánynak: „Oké, szép volt, de ez most tényleg megint arról szólt, hogy normális ez a dolog?” A Carolt néztük persze. Több
Todd Haynes filmje gyengéden cirógat, elandalít, meghat, feldühít és megpuhít – nagy szavak persze, de az ilyenekért (is) járunk moziba. Carter Burwell muzsikája pedig önmagában is csodás. Több
Alapvetően hatásos darab is lehetett volna ebből a moziból, Todd Haynes eszközeinek érzékenysége ugyanis minden további nélkül lehetőséget adott volna egy, a 45 évhez hasonló, visszafogott dráma létrehozására, azonban az ehhez szükséges tartalom borzasztóan hiányzik. Több
Egyszer mindenképpen ajánlott a megtekintése, de csodát semmiképpen se várjunk tőle, pont egy árnyalattal lett halványabb annál, hogy emlékezetes alkotásként írja meg magát a filmtörténelembe. Több