Egy új korszak küszöbén

2023.02.04 21:35 F79 Olvasottság: 211x

4

Az Amerikai Egyesült Államokban a '60-as évek második felére a tudomány, a társadalom, a vallás és a művészet terén jelentős változások következtek be. A tudományos kutatásokat hajtotta a Szovjetunióval való fegyverkezési verseny. A gazdaság teljesítménye folyamatosan növekedett, a jóléti állam minden előnyét élvezhették az USA polgárai. Mindemellett azonban a társadalom egy részét frusztrálta a vietnámi háború ügye. A túlságosan konzervatív keresztény vallás és a történelmi egyházak már nem tudták kielégíteni a fiatalok spirituális igényeit, így egyre többen fordultak közülük a keleti vallások és az ezotéria felé. A zenében, az irodalomban és a filmművészetben is megfogalmazódott, illetve megerősödött a béke és a szeretet iránti vágy. Ezek a változások egymásra hatva, egymást erősítve végül életre hívtak egy mozgalmat, amely a képmutató fogyasztói társadalomból való kivonulást, a test és a lélek felszabadítását, a megtévesztő propagandával és a hazugságokkal szembeni megvetést, továbbá a korábbi kötöttségekkel járó normákkal való szembe helyezkedést hirdette. A hippi-mozgalom a humánus beállítottságával és céljaival, illetve meghökkentő külsőségeivel meghatározó tényezővé vált a '60-as évek derekára.

A hippik által hirdetett életmód és világnézet számos követőre lelt, és a mozgalom hatására sorra születtek a máig érvényes mondanivalójú, népszerű művek. Egyúttal azonban megosztották a társadalmat, sokak ellenérzését váltották ki pont az általuk vallott és kompromisszumok nélkül felvállalt értékeik és életformájuk miatt. Forró hangulatú polgárjogi demonstrációik, határozott háborúellenes fellépésük, a tudatmódosító szerek iránti fogékonyságuk, a szexualitásról vallott szabados nézeteik egyesekből komoly aggodalmat, másokból merev elutasítást váltottak ki, és létüket sokan társadalmi problémának tekintették.

A '70-es évekbe lépve végül ismét olyan jelentős változások éreztették hatásukat, amelyek lassan elsorvasztották a hippi-mozgalmat. Az USA 1973-ban lezárta a vietnámi háborúban való részvételét, így megvalósulni látszott a régóta vágyott béke. A kegyetlen és elborzasztó Manson-gyilkosságok ráégtek a hippikre, sokan kiábrándultak a mozgalomból, és elfordultak tőle. A társadalmat sokkolta az időközben kirobbant Watergate-botrány. Hirtelen sok minden fontosabbá vált a hippiknél, így lekerült róluk a fókusz.

Milos Forman alkotása 1979-ben került a mozikba, amikor a mozgalom lényegében már halottnak számított, központi témája pedig a hétköznapokból a történelemkönyvek lapjaira vonult át. A Hair című film ezért – cselekménye és mondanivalója alapján – már a bemutatásának idejét tekintve is kicsit elkésett műnek tűnhet. Főként annak tudatában, hogy az eredeti színdarab – amelynek dalai a filmben is helyet kaptak – 1968-ban debütált a Broadway-en. A moziváltozat – elszakadva a musicaltől – saját történetet mesél el, és már érezhető benne némi kiábrándultság.

Mai szemmel nézve azonban felfedezhetünk a filmben aktuális problémákat. Mintha az a bizonyos történelemkönyv nem akarna porosodni-dohosodni egy elfeledett ládában, hanem újra és újra, a világ különböző pontjain megelevenedve kísértené az emberiséget. Mintha folyamatosan háború lenne, csak éppen a helyszínek változnak időről időre, és most pont Európába költözött.

Szorítsuk most egy kicsit háttérbe a film cselekményét, és koncentráljunk a mondanivalóra. Eljött-e a Vízöntő korszaka? Érvénytelenné vált-e a hippi-mozgalom lényege? Lebomlottak-e a falak a társadalom egyes rétegei között? Összetartóvá vált-e a társadalom? Megerősödött-e a demokrácia, dominálnak-e a demokratikus értékek? Felismerik-e a fiatalok, ha eszközként próbálják őket használni a politikai erők? Vannak-e hősök egy háborúban?

Ha a fenti kérdések minimum gondolkodóba ejtettek, akkor ideje (ismét) elővenni a filmet, és átélni Claude, Berger, Sheila, Jeannie, Hud és Woof problémáit, konfliktusait, naiv ábrándjaikat és önfeláldozó barátságukat. Élvezni az akkor még ifjú színészek olykor önfeledt mókázását, olykor drámai alakítását. Hallgatni a mára klasszikussá érett dalokat, elmerülni a látványos koreográfiákat felvonultató performanszokban, követni a tudatmódosítók hatására bekövetkező spirituális utazásokat és látomásokat, átérezni a kiképzés könyörtelen megpróbáltatásait, végül látni, amint a harcba induló katonákat elnyeli a repülőgép sötét gyomra, ahová csak befelé vezet az út.

Let The Sunshine In!