Ez a film rettenetesen rossz.
És ez leginkább annak köszönhető, hogy nincs benne távolságtartás és az angol nemzetisége ellenére az európai hangvétel legkisebb szikrája sincs benne.
Abszolút hálivúdi.
És az a gond, hogy ma már ez a trú-sztori felirat a film elején egy dolgot jelent: ne legyenek fenntartásaid! Kapcsold ki az összes létező kritikai érzékedet, mert most igaz történet következik! És ezzel a gesztussal a film készítői tulajdonképpen rögtön úgy tekintenek a nézőkre, mint egy felnőtt a rosszul nevelt gyerekre, aki nem úgy játszik azzal a játékkal, amire azt kitalálták.
És ez azt is jelenti, hogyha valaki egy rossz szót mer szólni, annak rögtön le lehet nyomni a torkán, hogy:
"de hát ez megtörtént a valóságban te hülyegyerek, nem érted?"
Csak hát az a baj, hogy egyszerűen nem tudom elhinni és komolyan venni, hogy ezt a félcédulás Patel-t rögtön úgy állítja be ez a film, mintha Einstein hozzá képest egy kertben kapáló paraszt lenne!
Az a baj ezzel a karakterrel, hogy iszonyatosan túl van értékelve a zsenialitása. Nem szimpatikus figura, semmilyen szinten nem lehet vele azonosulni. Semmi szerethető nincs benne, mert hamis fennhangal van kezelve a zsenialitása és minden egyes gesztusa, akárcsak azoknak a színészeknek a gesztusai, akik vele kontaktusba kerülnek!
Azt kell mondanom, hogy ez a film legalább annyira irritáló, sztereotíp és semmirekellő, mint a Gettómilliomos!
De nézzünk egy jó példát a zsenifilm intézményére:
Amadeus.
Össze lehet hasonlítani a két filmet. Ég és föld a különbség!
Srinivasa Ramanujan Iyengar szegénységben nőtt fel az indiai Madrasban. A fiú az első világháború alatt felvételt nyert a Cambridge Egyetemre, ahol az elméleti matematika... több»
