Drámai erő nélküli dráma

2020.07.15 12:37 szucszoli Olvasottság: 123x

1

Ha elolvasom a leírását, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó film. Egy nagyon erős és hatásos dráma. De sajnos ennek pont az ellenkezője bizonyult be. Sok probléma van a filmmel. Ha ezeket össze akarnám foglalni, akkor úgy fogalmaznék, hogy hiányzik belőle a drámai erő. És ez leginkább azért van, mert a párkapcsolati válság nagyon nehéz téma. Ez a film kevés ahhoz, hogy ezt át tudja ütni.

Indokolatlannak érzem, hogy a filmben ennyire dinamikátlanul, lesarkítottan, egysíkúan próbálnak erre rávilágítani. Gelányi Imrét leszámítva én nem nagyon érzem azt, hogy a többiek elég jól színészkednének és jó karaktereket alakítanának ahhoz, hogy tudjak azonosulni bárkivel. Sokszor azt érzem, hogy annyira érzelem nélkül hangzanak el a fontosabb kijelentések, hogy az – így, ebben a formában, ahogy be van mutatva – nem felel meg a valóságnak. Magukkal a kialakult helyzetekkel sem tudok sokszor mit kezdeni, mert nem tudnak elég jól szervesülni a cselekményben, vagy legalábbis gyakran nem vezetnek sehova.

Ha láttátok az Öldöklés Istene című filmet, akkor valószínűleg érezni fogjátok, hogy mi a különbség aközött, amikor valami tényleg jól be van mutatva. És nincsenek olyan részletei, amik elviszik a témáját más irányba, vagy inkább összezavarják a nézőt. De visszatérve Ernelláékra. Jó téma ide vagy oda, én nem tudok hatosnál magasabb pontszámmal jutalmazni egy olyan filmet, amit csak egyszer tudok megnézni.

Az tény és való, hogy mindenképpen pozitívum, amiért ez a film nem próbál hatásvadász lenni, nem próbál valami ocsmány könnymirigyfacsargató háttérzenét a fülünkbe ültetni... És ha nem tudnám, hogy ezután milyen túlértékelt és vacak magyar filmeket készítettek, akkor sokkal optimistább lennék. De ettől függetlenül én úgy érzem, hogy ez egy jó vonal, amibe ez a film tartozni akar. Csak még messze van az a színvonal, amit körülöttünk már sokan fel tudnak mutatni. Mondjuk az irániak, akik olyan filmet csinálnak, mint az: Egy elválás története!