Ígéretesen indul a film. Igen jó az a társadalmi értelemben vett környezet, ahol játszódik, amiben a drog és a bűnözés mindennapos. Sajnos azonban ez a film rendkívül irracionális, és nagyon sok sebből vérzik. Vegyük alapul Marcellot, akinek meglehetősen furcsán van megírva a karaktere. Kiérződik, hogy a rendezőnek vagy írónak az volt vele a szándéka, hogy úgy mutassa be az ő viszonyát Simone-nal, mintha ő egy hűséges kutyája lenne, aki feltétel nélkül követi a gazdáját. Csakhogy az ember nem egy kutya, és kettejüknek nincs elég stabil alapokra építve a kapcsolata, amiből ez következne, hogy a filmnek ezen része így működőképes lenne. A józan ész azt diktálná, hogy Marcello eltávolodjon ettől az embertől, hiszen neki van egy önálló élete és egy gyereke. Melyik normális ember lenne az, aki haverságból összekötné az életét egy erőszakos alvilági bűnözővel, hogy a saját nehezen felépített életét tönkretegye? Sajnos ez nagyon nem működik ebben a filmben. Túl irracionális ahhoz, hogy hihető legyen. Belemehetnék még sok-sok részletébe, amivel szintén problémák vannak, de nem látom értelmét, hogy egy kisregényt teleírjak vele.
Egy szó mint száz, kár ezért a filmért. Lehetett volna olyan jó, mint az Elátkozott Város, de sajnos a nyomába sem ér. Jobban jártok, ha inkább az utóbbi filmet választjátok.
Ígéretesen indul a film. Igen jó az a társadalmi értelemben vett környezet, ahol játszódik, amiben a drog és a bűnözés mindennapos. Sajnos azonban ez a film rendkívül irracionális, és nagyon sok sebből vérzik. Vegyük alapul Marcellot, akinek meglehetősen furcsán van megírva a karaktere. Kiérződik, hogy a rendezőnek vagy írónak az volt vele a szándéka, hogy úgy mutassa be az ő viszonyát Simone-nal, mintha ő egy hűséges kutyája lenne, aki feltétel nélkül követi a gazdáját. Csakhogy az ember nem egy kutya, és kettejüknek nincs elég stabil alapokra építve a kapcsolata, amiből ez következne, hogy a filmnek ezen része így működőképes lenne. A józan ész azt diktálná, hogy Marcello eltávolodjon ettől az embertől, hiszen neki van egy önálló élete és egy gyereke. Melyik normális ember lenne az, aki haverságból összekötné az életét egy erőszakos alvilági bűnözővel, hogy a saját nehezen felépített életét tönkretegye? Sajnos ez nagyon nem működik ebben a filmben. Túl irracionális ahhoz, hogy hihető legyen. Belemehetnék még sok-sok részletébe, amivel szintén problémák vannak, de nem látom értelmét, hogy egy kisregényt teleírjak vele. Egy szó mint száz, kár ezért a filmért. Lehetett volna olyan jó, mint az Elátkozott Város, de sajnos a nyomába sem ér. Jobban jártok, ha inkább az utóbbi filmet választjátok.