A végzetükbe futó, feltörekvő, fiatal és naiv fiúkról és lányokról már láttunk és hallottunk elrettentő történetet, eleget. Illés - Szőke Anni balladája, Fonográf - Dal az ártatlanságról, Tankcsapda - Johnny a mocsokban, Ossian - Végállomás Motel vagy éppen a sokak által feldolgozott amerikai népdal, a House Of The Rising Sun (A felkelő nap háza), csak, hogy néhányat említsek azok közül a dalok közül, amelyek 3-4 percben összesűrítve, generációkon átívelve elmondják mindazt a mondanivalót, amit ez a film közel két órán keresztül magyaráz. Na, de kinek? És főleg, minek? Vajon napjainkban még el kell-e bárkinek is magyarázni azt, hogy egy nagyváros (nem csak London, mint ami a filmben szerepel) milyen veszélyeket rejt? Esetleg az éppen hanyatló #metoo hullám felszínen tartása lenne a cél?
A kerettörténet központi alakja egy fiatal lány, aki a 60-as évek megszállottja, divattervezőnek készül, ezért tanulmányait Londonban szándékozik folytatni. Érkezését követően hamar beüt kultúrsokk, ráadásul a beköltöző party sem túl felemelő, a szobatársnő is egy nárcisztikus seggfej, így hősnőnk a kollégiumból inkább albérletbe költözik.
A film már az elején tesz egy rövid utalást arra, hogy a lány érzékeny a "szellemvilágra", néha megjelenik előtte a halott édesanyja. Ezért nem meglepő módon már a lakásban töltött első éjszaka során magával ragadja egy álomszerű látomás, amelyben egy hozzá hasonlóan fiatal lány életét követi nyomon a 60-as évek pezsgő londoni világában.
A sztori lényegében ennyi. A főhős látomásain keresztül feltárul előttünk egy ambiciózus, de naiv lány élete a korabeli angol fővárosból, aki keserű tapasztalatot szerez a show-biznisz világában.
Ez a mozi egyrészt egy különleges időutazás. Gyönyörű képeken elevenednek meg egy letűnt kor utcái, mulatói, tisztességes és kétes alakjai. Hallhatjuk a történethez tökéletesen illeszkedő örökzöld slágereket, mint Petula Clark ártatlannak tűnő Downtown című dalát a csillogó belváros csábításáról, vagy James Ray kiábrándító elmélkedését a pénzről és a felemelkedésről az I've Got My Mind Set on You eredeti előadásában (amiről ez idáig azt hittem, hogy George Harrison szerzeménye). Természetesen a többi dal is fontos részét képezi a tökéletes illúziónak.
Másrészt elgondolkodtató, hogy napjaink sétabotra támaszkodó, ráncos arcú öregurai, vagy a banyatankkal teperő, ősz hajú nénikéi fénykorukban, huszonévesen hogyan visítozhattak és bulizhattak idehaza az Illés-Metró-Omega, vagy éppenséggel - a szerencsésebbek - a Beatles, a Rolling Stones és a többi korszakalkotó együttes zenéire. Vajon min mentek keresztül? Milyen volt az ő fiatalságuk? Nem mellesleg legendás előadóink milyen rögös úton érték el a népszerűséget? Híres és népszerű énekesnőink mennyi mikrofont szorongatva jutottak fel a csúcsra? Mi lett azokkal, akiket később mellőztek? Nem utolsó sorban hol vannak azok, akik nem vállalták a siker árát?
Mindemellett a látomást átélő, a lakás és az egykor benne élő lány múltjának hatása alá kerülő, feltörekvő divattervező-palánta lassan elkezd szétcsúszni, végül kiábrándulva, az utolsó pillanatban menekülőre fogja. Ezen a ponton jön a történetben a csavar, ami helyére teszi a korábbi eseményeket, a nézőt pedig a várt "aha" érzés helyett a "na, ne" érzés fogja el.
Érdekes módon nem tudtam eldönteni, hogy valójában ki is a film főszereplője. A divattervező lány, aki mindvégig statikus szemlélője a múlt eseményeinek? Vagy a látomásban szereplő énekesnő, akinek fiatalságát és naivitását kihasználta néhány ragadozó? Minden esetre, Thomasin McKenzie és Anya Taylor-Joy tökéletesek voltak a szerepükben, még ha túl nagy mozgásteret nem is adott nekik a sztori. A mellékszereplők közül kiemelkedik Diana Rigg színésznő, akinek személyes varázsa, hiteles játéka minden jelenetét áthatja. Halálával ismét egy legenda távozott.
A Michael Ajao által játszott jófej barát szerepe kicsit alibinek tűnik. Mintha az alkotók elfeledkeztek volna a fekete színészekről, majd észbe kapva gyorsan beleírtak egyet a történetbe. A karakterének nincs igazán helye a sztoriban. Azon kívül, hogy benne van néhány jelenetben, ahol pofákat vág, illetve együttérzéséről és támogatásáról biztosítja hősnőnket, semmi nem múlik rajta.
A film egy ígéretes misztikus thrillernek indul, ami lassan sorsdrámává változik, hogy végül egy ostoba fordulattal a történetben teljesen idegenül ható slasherbe fusson ki. Kár érte.
79 Utolsó éjszaka a Sohóban (2021)
dráma | horror | misztikus | thriller
Egy fiatal, szenvedélyes divattervezőnő titokzatos módon a hatvanas években találja magát, ahol találkozik a példaképével, egy káprázatos wannabe énekesnővel. Csakhogy a... több»
Szereplők: Anya Taylor-Joy, Matt Smith, Terence Stamp, Rita Tushingham, Diana Rigg
