Magyar horror. Már csak ezért is érdemesnek találtam arra, hogy megnézzem. Félretéve a magyar filmekkel szembeni ellenérzéseimet, győzött a horror iránti érdeklődésem, és kíváncsian vártam a sztorit. Ez a várakozásom aztán a film végéig fennmaradt, mert a sztori csak nem akart jönni. Kaptam helyette egy különös hangulatú skanzenbejárást horrorelemekkel és fura idegenvezetőkkel.
Néhol groteszk, néhol paródiába hajló jelenetek váltogatták egymást, ami miatt egy pillanatra sem tudtam beleélni magam a filmbe. Teljesen kívülállónak éreztem magam. Szó szerint nézőnek. És amit láttam, az a horror kelléktárának mélyéről előkotort, leporolt, kissé már megkopott, sablonos jelenetek tobzódása. Szánalmas szellemvasút, amin csak kínosan feszengünk, és nem értjük, hogy miért is gondolta bárki, hogy ez félelmetes és ijesztő lesz. A leltárban halottak, kísértetek, falra vetített árnyalakok, zombigyerek, lebegő emberek, görcsösen rángatózó parasztasszony, parasztbácsit elnyelő mennyezet, kísértetfotózás, sejtelmes padlászajok, nyekergés és velőt rázó sikolyok szerepelnek. Ha valamit kihagytam, akkor elnézést kérek.
A színészek játéka az életidegen, távolságtartó, erősen megjátszott alakításokban ki is merül. A paródiába hajló jelenetek sokszor a túljátszásból erednek. Mintha nem értenék, hogy miért is vannak ott, mit kéne érezniük, hogyan kéne reagálniuk. És akkor még meg sem szólaltak. De a modoros vagy éppen unott párbeszédek sem javítanak sokat az összképen. Egyedül talán Schell Judit tudott azonosulni a karakterével. Ő egy üde színfoltja volt ennek a fakó társaságnak. A főszereplő kislány abszolút nem volt szerepben, de ez semmiképp sem az ő hibája. Róla valahogy megfeledkeztek az alkotók. Szegényke igyekezett helytállni, de ez itt kevésnek bizonyult. Valakinek fel kellett volna készítenie a (fő)szerepre.
Ami a horror sajátosságait illeti, sem elég ijesztőnek, sem elég elborzasztónak nem találtam a jeleneteket. De még a misztikus thrillertől is távol áll az egész alkotás. Semmi feszültség, semmi nyomasztó atmoszféra. Csak csendes, szelíd szemlélődés, amit olykor a horrorklisék erőltetésével próbáltak megtörni inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Lényegében egy széteső, misztikus melodráma bontakozott ki a szemem előtt, amelyben két magányos, megtört lélek sorsa a közös megpróbáltatások után, a film végére egymásba fonódik. Ez a cselekményszál a két főszereplő közötti nagy korkülönbség – főleg a kislány alacsony életkora miatt – kicsit zavarba ejtő lezárást kapott.
A sztoriból hiányoltam az ötletes, izgalmas fordulatokat, a sokkoló, meghökkentő vagy gusztustalan jeleneteket, a megértéshez szükséges, kidolgozott háttértörténetet, az élettel teli, hiteles karaktereket, a megnyugtató vagy éppen felzaklató lezárást. Ez vélhetően a forgatókönyv írójának korlátozott kreativitását tükrözi. A rendező pedig úgy tűnik, hogy elbújt a kamera mögé, és a szépen komponált képek oltárán feláldozta a történetet és a színészi játékot.
58 Post Mortem (2021)
Az első világháború után rendeződni látszanak az európai viszonyok, a spanyolnátha járvány okozta sokkból lassan újra magához tér az öreg kontinens. Csakhogy rengeteg halott... több»
Szereplők: Reviczky Gábor, Schell Judit, Anger Zsolt, Klem Viktor, Hámori Gabriella
Teljesen egyetértek!