A hétvégén Sopronban jártam, egy mozizással összekötött városnézésen. A belvárosi mellékutcában megbúvó kis filmszínház felidézte bennem a gyerekkori élményeket, amikor még nem léteztek a napjainkat jellemző, minden nézői igényt kiszolgáló, óriási sötét labirintust alkotó, sok vetítőtermes nagyüzemek. A 80-as években minden kis faluban volt mozi (olyan, amilyen, de volt!), a városokban pedig pontosan olyan filmszínházakban nézhettük az adott kor alkotásait, mint amilyen a leghűségesebb városban található, a Kultik által üzemeltetett Elit mozi, ami a maga retró hangulatával kicsit visszarántott azokba az időkbe. Persze jó értelemben. A film pedig - amit a mozi apró, 28 férőhelyes Huszárik termében tekintettem meg - egy új magyar ügynök sztori volt, A játszma.
Mindjárt az elején be kell vallanom, hogy nem láttam az előzményként szolgáló, több, mint tíz évvel ezelőtt készült A vizsga című filmet. Volt idő, amikor a rossz tapasztalatok miatt messziről kerültem a kortárs magyar alkotásokat. Hosszú idő (és nem utolsó sorban tehetséges színészek, kreatív forgatókönyvek, alázatos rendezők) kellett ahhoz, hogy újra bízni tudjak a magyar filmgyártásban. Annak ellenére is, hogy még mindig becsúszik egy-egy gyengébb mozi, az irány határozottan jónak tűnik.
A játszma egy jól felépített történet abból a korból, amelynek az én generációm (és az utánunk következők) már nem lehetett tanúja. Számunkra csupán érdekesnek és sokszor félelmetesnek tűnnek azok a társadalmi-politikai mechanizmusok, amelyek életben tartottak egy olyan rendszert, amelyben (majdnem) teljes ellenőrzés alatt tartották az állampolgárokat. Remélhetőleg ez a rendszer nem fog lassan visszaszivárogni az életünkbe, kihasználva megosztottságunkat és a múltbeli dikatatúrák hétköznapi működésében való tapasztalatlanságunkat.
A sztori egy magas beosztású titkosszolgálati tiszt megüresedő pozíciója körül bonyolódik. Az alaphelyzet pedig egyszerű. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a szóba jöhető utódok teljes mértékben lojálisak-e a rendszerhez. Nincs megingás, nincs kritika. Akik pedig ringbe szállnak, mindannyian keményen taposó karrieristák.
A bonyodalmak középpontjában egy egykori kiváló ügynök áll, aki agyvérzését követően már csak árnyéka önmagának. Személye, híre mégis annyira jelentős, hogy komolyan felmerülhet, hogy esetleg problémákat okozhat az ambíciózus vetélkedőknek. Folyton ott lebeg a kérdés, hogy mit tudhat, és mire készülhet az öreg, aki pillanatok alatt romba döntheti bárki karrierjét, rosszabb esetben az egész életét. Mi, nézők azonban csak egy lábadozó, szerencsétlen öreget látunk, aki örül, hogy még képes megfőzni a marhapörköltjét. Nem mellesleg pedig - a rehabilitáció részeként - kilométereket leúszni az uszodában. Kulka János megható visszatérése, állapotához képest erős játéka elismerésre méltó. Tehetsége és akaratereje példa lehet minden kezdő és már hosszabb ideje pályán lévő kollégája számára.
Hámori Gabriella az évek múlásával egyre érettebb, meggyőzőbb színésznővé vált. Alakítására ebben a filmben nem lehet panasz. Dialógusai, gesztusai elhitetik a nézővel, hogy ő tényleg az állambiztonság magas rangú ügynöke, mindemellett az egyik utódjelölt felesége. Mind a hivatali, mind pedig a magánéleti krízisét éppen átélő, a racionalizmust az érzelmei fölé helyező kemény nő szerepe előrevetíti a történet végső kimenetelét.
Staub Viktória szintén meggyőző átéléssel hozza a naiv vidéki kislány karakterét, aki a fővárosba felkerülve, a szemünk előtt, apró történések során veszíti el ártatlanságát, mígnem a sztori végén helyére nem kerül a szerepe.
A Nagy Zsolt által játszott törtető karrierista ügynök alaposan ráfeszül a fejébe ültetett gyanúra, alakítása minden pillanatban erre a mélyről jövő érzésre épül. Szinte eggyé válik a szerepével.
A többi ismert név alaposan háttérbe szorul, szinte csak beszélő fejekként jelennek meg egy-egy jelenetben.
Ami a látványban számomra kicsit zavaró volt, az a korhűség megteremtésének hiányosságai. Ugyan korabeli autók cikáztak az utakon, de nagyon lejött a járművek kellék jellege. Mint ahogyan napjaink utcaképe is illúzió romboló a fotókon és korabeli felvételeken látott utcaképekhez képest. A legszembetűnőbb azonban a cigaretta és a dohányfüst hiánya. Ami még a 80-as években is meghatározta a közösségi tereket. Gyerekként bárhova mentem, cigiző emberek vettek körül, a helyiségekben pedig a dohányfüst fátylán át láthattuk egymást. Mindezt pedig nem dohányzó emberként írom.
A cselekmény nincs túlbonyolítva, könnyen követhető. A karakterek céljai világosak, tetteik a motivációjukból levezethető. Végül minden szál elvarrásra kerül, mindenki azt kapja, amit megérdemel. Túl nagy katarzisra ne számítsunk, elvégre ebben a történetben nincsenek pozitív hősök. Történelmi távlatból tekintve, ha mindannyian elbuktak volna, akkor sem tudnánk egyiküket sem szívből sajnálni. A lezárás bár megfelelő, igazán egyik győzelemnek sem örülhetünk, hiszen a tét az volt, hogy ki felügyelje tovább az elnyomó rezsim egyik legfontosabb intézményét.
A szándékok tükrében talán a Kulka János által alakított egykori ügynök sorsa lehet némiképp felemelő, aki átlátva a helyzetet és szerepeket, tapasztalt öreg rókaként saját céljai elérésében tökéletesen ki tudta játszani az ölébe hulló lehetőséget.
Ezek után természetesen meg fogom nézni A vizsga című mozit, és keresni fogom a Köbli Norbert által írt további filmeket is, hátha nem fogok csalódni.
75 A játszma (2022)
Jung András, az állambiztonság tisztje szinte tökéletesnek mondható. A férfi boldog házasságban él gyönyörű feleségével, Évával, karrierje azonban stresszesnek mondható,... több»
Szereplők: Scherer Péter, Kulka János, Hámori Gabriella, Nagy Zsolt, Orosz Ákos
