Hihetetlen, hogy mennyit tud változni egy film az évek alatt. Még gyerekként, 10-11 évesen láttam a VHS hőskorában, idegen nyelven, kölcsönkazettán. Akkor nem értettem, hogy valójában miről szól ez a film, csak szimplán félelmetes volt. Maga az átalakulás, a halott barát megjelenése, a főhős rémálmai mind-mind olyan jelenetek voltak, amik jó időre meghatározták a horrorhoz való viszonyomat (a Grimm mesék mellett). Innentől nem volt megállás. Nyolcadik utas: a halál, Vakrémület, A forgatókönyv fantomja, Cujo, A ház, A lift, Hármas számú űrbázis, és egy sor olyan film (Hungarovideo, Vico, MGM Home Video...), aminek már nem emlékszem a címére. 13 éves koromtól pedig rákaptam Dean R. Koontz és Stephen King könyveire. A horrorrajongó korszakom már jó ideje lezárult, de jó érzésekkel emlékszem vissza azokra az időkre. Nemrég újra belebotlottam ebbe a filmbe, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, és teljesen új élményt adott. Már nem a látvány és a hangulat ragadott magával, hanem érdekes módon a humor. És itt nem a rossz értelemben vett nevetségességre gondolok, hanem a finom iróniára, laza beszólásokra, helyzetkomikumra, ami csak most jött át. Teljesen más filmet láttam így, 30 év után, mint amire emlékeztem. Lehet, hogy mégsem a film változott az eltelt évek során?
Hihetetlen, hogy mennyit tud változni egy film az évek alatt. Még gyerekként, 10-11 évesen láttam a VHS hőskorában, idegen nyelven, kölcsönkazettán. Akkor nem értettem, hogy valójában miről szól ez a film, csak szimplán félelmetes volt. Maga az átalakulás, a halott barát megjelenése, a főhős rémálmai mind-mind olyan jelenetek voltak, amik jó időre meghatározták a horrorhoz való viszonyomat (a Grimm mesék mellett). Innentől nem volt megállás. Nyolcadik utas: a halál, Vakrémület, A forgatókönyv fantomja, Cujo, A ház, A lift, Hármas számú űrbázis, és egy sor olyan film (Hungarovideo, Vico, MGM Home Video...), aminek már nem emlékszem a címére. 13 éves koromtól pedig rákaptam Dean R. Koontz és Stephen King könyveire. A horrorrajongó korszakom már jó ideje lezárult, de jó érzésekkel emlékszem vissza azokra az időkre. Nemrég újra belebotlottam ebbe a filmbe, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, és teljesen új élményt adott. Már nem a látvány és a hangulat ragadott magával, hanem érdekes módon a humor. És itt nem a rossz értelemben vett nevetségességre gondolok, hanem a finom iróniára, laza beszólásokra, helyzetkomikumra, ami csak most jött át. Teljesen más filmet láttam így, 30 év után, mint amire emlékeztem. Lehet, hogy mégsem a film változott az eltelt évek során?