Különleges hely a metró. Egy sötét vasbetoncsőben robogó vonat, vibráló neonfényben úszó állomások, unott, ismeretlen útitársak, és az érzés, hogy mielőbb szeretnél már végre kiszállni, és a lehető leggyorsabban a felszínre kerülni. A földalatti vasút lényegét tekintve minden nagyvárosban ugyanolyan, legyen szó Budapestről, Londonról vagy akár New Yorkról (a moszkvai egy másik szint, azt hagyjuk meg Dmitry Glukhovskynak). Clive Barker az Éjféli etetésben egy olyan járatra ültet fel minket, amelynek végállomásán nem kell figyelmeztetni utastársainkat, sőt, mi magunk sem a saját lábunkon hagyjuk el a vonatot. De nem is az számít, hogy mi vár ránk a végállomáson, sokkal inkább az odáig vezető út.
Barker értelmezésében a nagyváros nem csupán hatalmas felhőkarcolókból és rovar-módra szaladgáló emberek tömegeiből álló képződmény. A nagyváros önmagában is egy organizmus, ami lenyeli és megemészti az egyént. A nagyvárosban nincs ember, csak hús. Táplálék, amely életben tartja a monstrumot. Sokan vagyunk, és mégis egyedül. Együtt élünk, mégse hiányzunk, ha eltűnünk. Mindig lesz helyettünk más. A nagyváros csillapíthatatlan éhségét semmi sem tompíthatja. A történet középpontjában Leon Kauffman, a becsvágytól fűtött fényképész áll, aki a sikert és az elismerést hajszolja, folyamatosan a nagy áttörés lehetőségét keresi. Ő az az embertípus, akit könnyedén lépre csal, majd felemészt a metropolisz. Egyedinek gondolt látásmódja, vakmerőségbe hajló kíváncsisága olyan utakra viszi, ahol valójában semmi keresnivalója nincs. Ösztönös veszélyérzetét elnyomva, a "nagy témát" követve, önként szolgáltatja magát táplálékul.
A film nyomasztó hangulatát a látványon és az operatőri munkán túl a nagyvárosi ember kiszolgáltatottságának tökéletes megjelenítése adja. Mind a felszín alatt, mind pedig a felszínen játszódó jeleneteket átjárja az a fajta baljós, szorongató érzés, ami azt sugallja, hogy nincs menekvés. Aki egyszer felszáll arra a bizonyos hajnali járatra, az valójában a város bélcsatornájába kerül, amelyben annak rendje és módja szerint lebomlik és felszívódik. Bradley Cooper korrektül játssza a csapdába ejtett fotográfus szerepét, aki végül táplálék helyett etetővé válik, és kénytelen végignézni szeretteinek brutális halálát. Vinnie Jones Mahogany szerepében is egy jelenség, akinek még beszélnie sem kell, puszta megjelenése is zsigeri félelmet vált ki a nézőből. Leslie Bibb a védelmező, mégis esendő barátnő szerepében tündököl.
A film azokat szólítja meg, akik képesek a nyers brutalitás mögötti érzékeny mondanivalót felismerve elgondolkodni a társadalmi együttélés különböző formáin, az emberi kapcsolatok minőségén, és kritikusan állnak a nagyvárosi életforma sajátosságaihoz.
67 Éjféli etetés (2008)
Leon Kaufman fotográfus, akinek provokatív, a város éjszakai életét bemutató gyűjteménye felkelti egy híres galériatulajdonos, Susan Hoff érdeklődését is. Amikor a nő... több»
Szereplők: Bradley Cooper, Brooke Shields, Ted Raimi, Vinnie Jones, Leslie Bibb
