Ha a Roxfort a varázslók és boszorkányok elit iskolája, akkor a Nevermore a Waldorf, ahol a sajátos nevelési igényű mágikus lények bontakoztathatják ki tehetségüket. Az ódon intézmény falai között jól megfér egymással a későn érő vérfarkaslány, a saját magát kővé dermesztő, balfék medúzafiú, a szektás családból menekülő szirén lány, a napszemüveges vámpírok, és a többi fura szerzet. A világgal (de leginkább önmagával) szembenálló Wednesday Addams az utolsó esélyét is eljátszotta a „normi” iskolában, ahol nehezen tolerálják, ha a suli vízilabda csapatára edzés közben - előre megfontolt szándékkal és aljas indítékkal – piranhákat szabadít, veszélybe sodorva a suli sztárjának nemzőképességét.
A tanév közben történő iskolaváltás minden tanuló számára nagy kihívás, de a kamaszkor nehézségeivel küzdő Addams lány esetében egyenesen tragédia. A beilleszkedés korántsem zökkenőmentes, de a sorozat elég teret ad Wednesday személyiségfejlődésének nyomon követésére. Epizódról epizódra láthatjuk, ahogy a lány egyre jobban kezd törődni a környezetével, és hatalmas egója – még ha nem is épül le – kicsit összébb zsugorodik. A fő akciószál kissé bárgyú, de igazából nem is az az érdekes, hogy a végén ki vagy mi a sorozatgyilkos, és mi a motivációja, sokkal inkább az, ahogy a magányos, mogorva lány köré lassanként felépül egy ütőképes csapat, akik képesek szembenézni a veszéllyel, és egymásért kiállva megvívják az elkerülhetetlen harcot a gonosszal.
Tim Burton az Ollókezű Edwarddal, Az Álmosvölgy legendájával, a korábbi Batman-filmekkel (és több egyéb filmjével) teremtett már olyan komor, groteszk világot, amelyek hangulatban, látásmódban teljesen illeszkednek az Addams family világához, így biztos kezekbe került a sorozat. A Támad a Mars! című sci-fi komédiájával pedig azt a szarkasztikus humort és társadalomkritikát tárta elénk, amely Wednesday sajátos lelkivilágának egyik nélkülözhetetlen eleme. A sorozat teljesen egyben van, nincsenek üresjáratok, minden jelenet szerves részét képezi a történetnek. A hangulathoz sokat tesz hozzá a film zenéje is. Bevallom, élveztem a csellón felbúgó Paint It, Black (The Rolling Stones, 1966) vagy a vonósok által előadott Nothing Else Matters (Metallica, 1991) jól ismert dallamait.
A színészek játékával is elégedett voltam. Jenna Ortega a Sikolyban és az X-ben nyújtott – olyan, amilyen – alakításai után kellemes meglepetés volt Wednesday szerepében. Mintha erre született volna. A külsőre tökéletesen össze nem illő, mégis harmonikus érzelmi életet élő szülők szerepében Catherine Zeta-Jones és Luis Guzmán szándékosan, karikatúra-szerűen eltúlzott alakítása is a helyén volt, nem érződött soknak. Az igazgatónőt megszemélyesítő Gwendoline Christie tökéletesen el tudta velem feledtetni Tarth-i Brienne karakterét. A tanulókat játszó – számomra ismeretlen – színészek egyikén sem lötyögött a szerep, bár emlékezetes pillanatokat sem okoztak. Christina Ricci szerepeltetése számomra inkább egy kedves gesztusnak tűnik, karakterét bármely – akár ismeretlen – karakterszínész képes lett volna megjeleníteni.
Összességében egy élvezhető sorozatot hozott össze a Netflix, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki fogékony egy kis szarkazmusra, némi rejtélyre, csacsogó, csetlő-botló tinikre és Tim Burton senki máséval össze nem téveszthető világára.
84 Wednesday (2022)
családi | fantasy | horror | krimi | vígjáték
Az Addams Family modernizált élőszereplős feldolgozása, melyből megismerhetjük Wednesday Addams fiatalkori éveit. A sorozat executive producere Tim Burton. több»
Szereplők: Jenna Ortega, Steve Buscemi, Catherine Zeta-Jones, Christina Ricci, Luis Guzmán
