A hasonló tematikájú 2015-ös Spotlight-hoz viszonyítva én úgy érzem, hogy ennek a filmnek sikerült nagyságrendekkel magasabb és minőségibb színvonalon leszállítani nemcsak a pedofília témakörét. Nagyon erőteljesen érinti a szülő-gyerek, és tágabb tekintetben a családi és társas kapcsolatokban rejlő viszonyokat. Mindezt annyira hétköznapi nyelvezetben és annyira valódi módon megjelenítve a szereplők gesztusait, hogy az embernek egyáltalán nincs az az érzése, hogy egy filmet néz.
Nekem személy szerint a Spotlight-al az volt a legégetőbb problémám, hogy a látszattal ellentétben nem mert bevállalós megoldásokat meglépni.
De sajnos azonban egy idő után ennél a filmnél is érződik, hogy valahol elveszik a drámai erő. És szerintem ez nagymértékben tulajdonítható a filmzene túlzott minimalitásának.
Én ennek ellenére nagyra becsülöm az ilyen koncepciókat, amikor egy rendező sokkal kollektívabb célokért mond le a jól bevált receptekről és mer kísérletezni. Nemkülönben nagyon erőteljesen reflektál arra, hogy nemcsak a társadalom peremén tengődőknek van súlyos válságban a szociális helyzete. Hanem az egyre jobban beszűkült életterű modern városi környezetben élőknek egyaránt.
A hasonló tematikájú 2015-ös Spotlight-hoz viszonyítva én úgy érzem, hogy ennek a filmnek sikerült nagyságrendekkel magasabb és minőségibb színvonalon leszállítani nemcsak a pedofília témakörét. Nagyon erőteljesen érinti a szülő-gyerek, és tágabb tekintetben a családi és társas kapcsolatokban rejlő viszonyokat. Mindezt annyira hétköznapi nyelvezetben és annyira valódi módon megjelenítve a szereplők gesztusait, hogy az embernek egyáltalán nincs az az érzése, hogy egy filmet néz. Nekem személy szerint a Spotlight-al az volt a legégetőbb problémám, hogy a látszattal ellentétben nem mert bevállalós megoldásokat meglépni. De sajnos azonban egy idő után ennél a filmnél is érződik, hogy valahol elveszik a drámai erő. És szerintem ez nagymértékben tulajdonítható a filmzene túlzott minimalitásának. Én ennek ellenére nagyra becsülöm az ilyen koncepciókat, amikor egy rendező sokkal kollektívabb célokért mond le a jól bevált receptekről és mer kísérletezni. Nemkülönben nagyon erőteljesen reflektál arra, hogy nemcsak a társadalom peremén tengődőknek van súlyos válságban a szociális helyzete. Hanem az egyre jobban beszűkült életterű modern városi környezetben élőknek egyaránt.