Chipkatonák

Nosztalgia pt. 2: Gyerekkorom egyik legmenőbb filmje, amit ritkán volt alkalmam látni. Egyrészt mert nem nagyon engedték, amiért erőszakos, másrészt mert ritkán adta a tv. Ha leadták, másnap mindenki Chip Lecsap Őrmester volt az osztályban. Egyszer ki is kölcsönöztük videókazettán, de olyan sz*r volt a szalag, hogy Faterom nem engedte újranézni, nehogy tönkretegye a videólejátszónkat. Akkor megfogadtam, hogyha felnőtt leszek, megveszem videón, és mindennap megnézem. Hálát adok ma is az internetnek.

Nemrég láttam az egyik gyerekkori kedvencemet, s sikerült nosztalgikus hangulatba ejtenie. Emlékszem, hogy kissrácként nyagattam a szüleimet, hogy szerezzünk be valahogy mi is chippeket és szereljük be a játékkatonáimba, és akkor életre kelnek és az ... Többmilyen menő lenne. Persze ez nem jött össze, de mindez jól jelzi azt, milyen hatással tudott lenni rám. Ugyanakkor mai fejjel is tudok rajta szórakozni, még akkor is, ha a sztori eléggé klisés. Viszont azt gondolom, hogy a '90-es évek hangulata még mindig érződik rajta, s a film a maga varázsából semmit nem veszített.

Nagyon régen láttam ezt a filmet, de arra emlékszem, hogy tetszett, elég kis egyedi ötletes film lett, egyszer miindenkinek látnia kell, mondjuk mára már elég poénos egy film.

Tetszeni akkor is tetszett, de nem nyerte el úgy a tetszésemet, mint az akkori gyerekfilmek. Kicsit gagyi, kicsit ostoba, de élvezhető és jópofa film. Ma már azért elég idejétmúlt, így megnézése olyanoknak okozhat némi örömet, akik gyerekkorukban is látták, szerették.

Mai szemmel is egy tök jópofa és szórakoztató film, de az ereje egyértelműen a nosztalgiában rejlik. Mármint utoljára kiskoromban láttam, és szép emlékeim voltak vele kapcsolatban. De ettől függetlenül is baromira tetszett.