Kate és Leopold

Imádtam.

Ritka eset ha egy-egy romcom megnézéséről döntök. Ezt viszont már többször láttam, főleg rosszkedv esetén választom. Az időutazás a film esetében kimondottan érdekes, meg a két fiatal főszereplő is kiválóan alakít benne. Meg Ryan számára nem jelentett különösebb nehézséget Kate figuráját eljátszani, hiszen a korábbi filmjeiben is gyakorlatilag ugyanazt a karaktert jelenítette meg. Hugh Jackmantől Leopold alakja már többet követelt, az különösen tetszett, hogy viselkedésében, választékos, cizellált beszédmódjával hihetően játszotta el a 100 évvel későbbi világba belecsöppent herceg alakját. A lovas üldözési jelenet közben eszembe jutott a régi sláger: „Miről álmodik a lány, hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán?” Itt ugyan nem királyi herceg lovagolt, de a paripa valóban hófehér volt. Néhány anakronizmus belekerült a filmbe, például Leopold beszél a „Bohémélet” című operáról, pedig a bemutatója 1896-ban volt, vagy Hasfelmetszõ Jackről, aki a herceg korától jó egy évtizeddel később követte el a gyilkosságait. Sting romantikus szerelmes dala kiválóan illett a film végéhez. Az biztos, hogy nem a filmművészet csúcsa, de egy kellemesen szórakoztató mese minden korosztály számára.

Nekem bejön ez a film és többször is megtudom nézni, talán azért mert kedvelem az időutazós filmeket és itt egyáltalán nem erőltetett sőt ötletes és hihető. Kerek, cselekményes a története. A két fő karaktert alakító szénész is nagyon passzol egymásh... Többoz főleg, hogy itt még bájos és természetes Meg Ray-ent még kedveltem is. (Mai ábrázatától már borzongok)

Nagyon nem szeretem az efféle filmeket, tettem vele mégis egy próbát ám feleslegesen. Ettől a filmtől bizony én nem voltam odáig, sőt nem hogy odáig nem voltam de egyenesen nem kedveltem.

Igen tudom, cukormázas mint egy mignon, de néha kell ilyen mese is.