Konfliktusok kavalkádja

2018.04.01 16:49 szucszoli Olvasottság: <100x

1

Nagyon emlékeztet engem ez a cím egy Bunuel filmre, az Öldöklő angyal-ra. És tulajdonképpen van is valami közös a címen hasonlóságán kívül a két filmben: mindkét film szürrealista stílusjegyeket emel be. Mindkét filmben szimbolikus, hogy a szereplőink miért nem tudnak kilépni egy adott térből és helyzetből. Bár én ezt a filmet sokkal inkább kedvelem, mert közérthető.

Ez a film lehengerlő. Lehengerlő, ahogy fel van építve... ahogy szép lassan kibontakoznak az apróbb konfliktusokból a mégnagyobb konfliktusok, amik által a szereplők végül kivetkőznek a gátlásaikból és lehull róluk a társadalmi máz. A hideg kiráz a gondolattól, hogy a valóságban nagyon hasonló konfliktusok alakulnak ki, amiket egyszerűen el lehetne kerülni azzal, ha hagyjuk őket a fenébe, ha egyszerűen elengedjük a fülünk mellett. Ez a film iskolapéldája a felnőtt emberek rossz konfliktuskezelésének, akik nem képesek érett módon elrendezni a konfliktusaikat, hanem pont úgy hisztiznek, mint a gyerekeik, akik közül az egyik nekiesik a másiknak. Minthacsak gyerekeket látnák a filmvásznon! És az sem mellékes, ahogy meg van jelenítve, hogy a női oldal szinte minden problémát tízszer akkorára felfúj, mint a férfiak, akik viszont meg túlságosan lebecsülik a problémák jelentőségét és inkább kisompolyognak a helyzetből. Egyébként imádn ivaló John C. Reilly modoroskodása, aki a legnagyobb feszültség közepette úgy próbálja feloldani a feszültséget, hogy visszalép a jó apai (vagy inkább az anyai) szerepkörbe és még tovább kínálja sütivel a vendégeket, hátha ezzel le lehet őket kenyerezni :)

Én olvasgattam a port.hu-n véleményeket a film adatlapja alatt és azt javaslom, hogy ezt senki ne tegye, ha nem akartok kihordani egy agyvérzést azoktól a suttyó kommentelőktől, akik pusztán azért fikázzák ezt a filmet, mert se értelmes gondolataik nincsenek, sem kritikai érzékük nincs, sem elvonatkoztatni nem képesek.