Dunkerque francia szemmel

A „Vágy és vezeklés” után, ahol angol szemmel mutatták az 1940. júniusában a szövetségesek hatalmas vereségét, kíváncsi voltam a francia nézőpontra is. Franciaország hiába bízott a Maginot-vonalban, a németek a közhittel ellentétben napok alatt képesek voltak nem kikerülni, hanem áttörni rajta. Észak-Franciaországban a németek ellen harcoló brit és francia csapatok kénytelenek voltak visszavonulni Dunkerque (angolul Dunkirk) tengerparti városába és külvárosába.

Az egyetlen reményük a menekülésre az volt, hogy átkeljenek a La Manche csatornán Angliába, de kevés hajó volt, és a német harci repülőgépek a levegőből megsemmisítő csapásokat mértek. A Merle-regény alapján készült nagyszerű film hitelesen mutatja be a nyugati front tragikus eseményeit, hiszen az író maga is átélte, sőt német hadifogságba is került. Nem csodálkozom azon, hogy eddig senki sem írt az 1964-ben készített filmről véleményt, hiszen 2017-ben Nolan egy elég megosztó filmet forgatott „Dunkirk” címmel erről a témáról. Sokan azt hiszik, hogy csak a mostani filmeket érdemes megnézni, pedig ez a Henri Verneuil alkotás is nagyon értékes.

Dunkerque francia szemmel

Jean-Paul Belmondo (magyar hangja Koncz Gábor) alakította Julien Maillat néven a főhőst, akiben az író saját magát és az átélt élményeit örökítette meg. Látványos háborús film, nem spóroltak a statisztákkal, a pirotechnikusok is jócskán tevékenykedhettek. A tömegjelenetek mellett Maillat drámája is torokszorító módon lett kidolgozva. A film emlékezetes zenéjét Maurice Jarre (1924-2009), a háromszoros Oscar-díjas francia zeneszerző, Jean-Michel Jarre édesapja komponálta.