Egy idők végezetéig tartó szerelem históriája

Előre leszögezném, hogy tudom jól, milyen megosztó Darren Aronofsky filmje, és vagy utálni lehet, vagy szeretni, nincs köztes vélemény. Én az utóbbiak táborába tartozom, bár nekem is kellett legalább egy újranézés, hogy valójában megértsem, miről is szól a történet, hogy mit akar átadni nekem, milyen üzenetet közvetít. Tény, hogy könnyű elveszíteni a fonalat, főleg, ha az emberfia nem koncentrál maximálisan a látottakra. Érdemes tehát odafigyelni, ha szeretnénk egy zseniális filmélménnyel gazdagodni, és nem csak félretolni, hogy ez bonyolult nekem, nézek inkább valami egyszerűbb popcorn mozit, vagy hasonló gondolatok.

A film központi témája az élet és a halál. Nem ennyire egyszerű a dolog, mert a rendező úr azért alaposan feladta a leckét nekünk. Több idősíkban mozognak a szálak, valahol a 16–17. század körüli Spanyolországban, a jelenkorban, és valahol nagyon távoli jövőben az idők végezetén. Ezt így persze nem egyszerű összerakni a film közben, de azért a végére szépen összeilleszkednek a kirakós darabjai. Mint írtam, első nézésre én is vakargattam a fejem búbját, hogy akkor most mi miért is történt? Az élet fájának a megtalálásával megbízott konkvisztádornak az önnön mohósága az, ami beindítja az egész láncreakciót, kihatással lesz a következő életeire, és magához láncolja a szerelmét is az idők és a legvégső halála eljöveteléig.

Egy idők végezetéig tartó szerelem históriája

Bonyolult, de érthető, ami történik, hiszen minden mindennel összefüggésben van az életünkben, ezt próbálja a film sugallani. A halál is csupán egy átmenet, amelyből új élet fakadhat, ez is egy érdekes és elgondolkodtató elképzelés, de van benne logika, már persze, ha nyitottak vagyunk a látottakra. A jelenkorban játszódó jelenetek, amikor Tomas (Hugh Jackman) kétségbeesve próbálja megmenteni az agydaganatban szenvedő szerelmét, Isabelt (Rachel Weisz), a múltban a királynőnek örök esküt tevő kapitány, aki spanyol hont próbálja megmenteni a pusztulástól, vagy az utolsó reinkarnációja Tomas-nak, aki az élet fáját védelmezi, és próbálja életben tartani azt, mind az öröklét átkában szenvedő férfi évszázadokon átívelő tortúrája. Neki magának is fel kell ismernie, és emlékeznie kell mindenre, amin átment, és persze a végső választ csak ő lelheti meg az útja végén.

A látványvilága rendkívüli a filmnek, egyszerűen zseniálisan van összhangban a filmzenével is, ami fantasztikus és egyben szomorú is. Végig ott van az a melankolikus hangulat, a halál bekövetkeztének hangulata, ami ad egy eléggé komor érzést nekünk is a végén, és megértjük, hogy milyen apró porszemek vagyunk az egész világmindenségben. De ahhoz, hogy ez ilyen remekül működjön, kellett két remek főszereplő, akik között kiválóan működik a kémia, és tényleg elhisszük, hogy korokon átível a szerelmük. Varázslatos és gyönyörű a kettejük szerelme, olyan, amit még a halál sem szakíthat ketté.

Én csak annyit szeretnék még írni, hogy ha nem kedveli eme alkotást, az csupán azért lehet, mert nem értette meg az üzenetét. Adjunk neki még egy esélyt, és biztos vagyok benne, hogy szépen kitisztul majd a kép! Ez Darren Aronofsky legérettebb és legfontosabb filmje, amit azóta sem sikerült felülmúlnia, de talán nem is kell neki, ilyet csak egyszer sikerül alkotni az életben.

82 A forrás  (2006)

dráma | sci-fi

Tommy minden idejét a kutatólaborban tölti, hogy megtalálja a felesége agyát megtámadó halálos kór ellenszerét. A nő már belenyugodott sorsába, és arra kéri férjét, fejezze... több»