NGN   2020.10.28 16:10
1

Stílusbravúr

Tommy Lee Jones második rendezése egy ígéretről szól, amit a filmben Pete Perkins tesz Melquiades Estradanak, hogy ha esetleg ott lelné a halál Texasban, vigye haza a testét a családjához Mexikóba. És sajnos a dolgok úgy alakulnak, hogy be is következik a szörnyűség, vagyis Estrada elhalálozik Mike Norton (Barry Pepper) határőr segítségével, így Perkinsnek nem marad más dolga, mint kideríteni, hogy ki volt a tettes, és számon kérni rajta a dolgot, mert a helyi rendőrség nem veszi komolyan a mexikói bevándorló halálát.

Mondhatnánk, hogy egy bosszúmoziról van szó, de annál jóval több és mélyebb a mondanivalója a filmnek. Tommy Lee Jones rendezőként tökéletesen keverte az arányokat, hiszen egyben egy modern western drámával és bizony nagy mértékű melankóliával megspékelve. Lassú és kegyetlenül őszinte, hiszen egy igazi barátság szemtanúi lehetünk, mert Perkins Texastól egészen Mexikóig végigutaztatja erősen bomlásnak indult barátját, mert az ígéretét be kell tartani – mindenáron.

Stílusbravúr

Tehát nem egy vérgőzös bosszúhadjáratot hajt végre – bár megtehette volna –, hanem úgy akar igazságot szolgáltatni, hogy közben a foglyul ejtett Norton is megváltást nyerhessen a végén, és helyreálljon a világ rendje azzal, hogy végül a gyilkosa temethesse el hazai földben Estradát – és persze rájöjjön tettei hatalmas súlyára.

A pórul járt Estradáról nem sok minden derül ki, vele kapcsolatban marad is egy nagy kérdőjel a film végén, de ezt nyilván direkt hagyta meg nekünk a rendező úr, hogy a néző is elgondolkodhasson egy kicsit a látottakról. Rendkívül intelligens és szép alkotás lett a Melquiades Estrada három temetése.

1