NGN   2020.10.31 15:10

Miniatűr gyerekek nagy kalandja

Joe Johnston első rendezése egy igazi családi kalandfilm lett 1989-ből, amikor még nem kellett a filmeket agyon CGI trükközni, csupán praktikus effektekkel és bábokkal bármit el lehetett érni, hogy valósnak hassanak. Nyilván mára kicsit megkopott ez a látvány, és sokan a mai generációból megmosolyogják ezeket, de szerintem a varázsukat még nem veszítették el, tehát jelen filmünk is kiállta az idő próbáját, én úgy vélem.

A Disney-nél akkoriban még valóban hemzsegtek az eredeti ötletek, és nem önmagát remake-elte orrba-szájba, mint manapság, egy jó forgatókönyvvel és egy jó rendezővel csodákra voltak képesek. A történet szerint Wayne Szalinski (Rick Moranis) – egy olyan tipikus szórakozott professzor – a családi ház padlásán alkotott egy szerkezetet, ami képes a tárgyakat lezsugorítani bolhaméretűre. A probléma akkor kezdődik, amikor egy baseball-labdának köszönhetően az eszköz működésbe lép, csakhogy éppen Szalinski és a szomszéd gyerekei kerülnek a célkeresztbe, ezáltal miniatürizálódnak, és kicsivel később a mit sem sejtő apuka bizony a szemetesben landoltatja a bepánikolt ifjúságot.

Miniatűr gyerekek nagy kalandja

Az igazi dzsungeltúra ezek után kezdődik, mert a gyerekeknek vissza kellene jutni a kert végéből a házba, hogy valahogyan értesíteni tudják Szalinskit az események ilyetén alakulásáról. De az út méhekkel, árvizekkel és skorpiókkal tarkított, így ez bizony nehéz kihívásnak tűnik. A fiatalok az elején még nem kedvelik egymást, azonban a kaland összehozza őket, a veszélyek egy összetartó kis csapattá kovácsolják a bandát.

Rick Moranis remekül hozza a kissé együgyű professzort és családapát, a helyzetkomikumokat remekül reagálja le, szóval nagyrészt ő a film szíve-lelke, de a gyerekek sem vallanak kudarcot, és nagyon jól alakítják a rájuk osztott figurákat. Egyértelműen Russ és a testvére, Ron az, akik jellemfejlődésen mennek át, mert míg az előbbi igazi hőssé válik, addig az utóbbi levetkőzi a nagyszájú kamasz zsánerfigurát, és igazi baráttá változik a többiek szemében.

Kaland és vígjáték egy kis tudományos fantasztikummal ötvözve, amit remekül sikerült Joe Johnstonnak megalkotnia, így bérelt helye lett Hollywoodban rendezőként. A siker nem maradt el, hiszen remekül szerepelt a mozikban, csilingelt is a kassza rendesen, valamint 1991-ben BAFTA-díjat nyert a legjobb vizuális effektek kategóriában. További két folytatást is készítettek még a filmhez, ismét Rick Moranis főszereplésével, de azok már jóval gyengébben sikerültek, nem váltak olyan klasszikussá, mint az első rész.

családi | kaland | sci-fi | vígjáték

Wayne Szalinski (Rick Moranis) egy szenzációs találmánnyal áll elő, de kollégai nem veszik komolyan az elektromagnetikus kicsinyítő gépet, ráadásul már a feleségének (Marcia... több»